Hi, hello || Day6

9

Délelőtt a telefonom jelzésére ébredek. Kábán mosolyogva nyúlok érte annak reményében, hogy Loner írt egy harmadik levelet, melyben elmondja, hogy megbánta, hogy tegnap annyira durván visszautasította az egymás kilétének felfedésével kapcsolatos kérésemet. A készüléket feloldva viszont nem a levelezőtársamról kapok értesítést, hanem az egyik osztálytársam üzenetéről.

EunBi_Kwon: Találkozhatnánk ma, ha ráérsz?

Értetlenül bámulom a pár szavas üzenetet, hiszen a lánnyal szerintem egész gimnáziumi pályafutásom alatt nem beszéltem egy teljes órát folyamatosan, most meg találkozni akar.

Wonpil: Most próbám lesz.

Délután négy körül megfelel?

Eunbi_Kwon: Aha.

A suli melletti kávézóban várlak majd.

Wonpil: Rendben.

Nagyot ásítva mászok ki az ágyból, és készülődni kezdek. Van kerek negyven percem, hogy elkészüljek, mivel tíz perccel korábban keltem a tervezettnél. HaeWon meg is lepődik, amikor benyit hozzám és én már a ruhás szekrényemben válogatok.

- Wow, mi lett veled? - kérdezi, mire csak vállat vonok, és kihúzok a sok bedobált ruha közül egy farmert és egy kapucnis fekete pulcsit.

- Nem tudtam aludni tovább - motyogom. - Nem hagytak - teszem hozzá.

- Hová mész? - érdeklődik.

- Lassan indulnom kell próbára - mondom és bemegyek a szobámmal szemben lévő mosdóba.

- Rendben. Valószínűleg itthon leszek egész nap, de azért vigyél kulcsot. - Utasít, majd magamra hagy.

Egyedül DoWoon hiányzik még a csapatból, amikor a Jaevel az oldalamon a garázshoz érek. A sráccal gyakran jövünk együtt, ha éppen nem kések el, mivel alig lakik egy utcára tőlem. A próbára vezető úton a barátom egész végig azt ecsetelte nekem, hogy az egyik osztálytársnőjén mennyire egyértelműen látszik, hogy oda van érte, de egyáltalán nem mer lépni. Még csak szóba se áll vele, néha feltűnően kerüli is.

- Szerintem szimplán beképzeled - mondom neki.

- Már hogy képzelném be? Egyértelműen belém van habarodva. - Háborog.

- Jae, hidd el, fele annyi lány van beléd zúgva, mint azt te képzeled! - Lépek be a garázsba.

- Én még a harmadot is megkockáztatom. - Nevet fel Young K, amint meghallja, miről beszélünk. A srác a hely egyetlen, szakadt kanapéján ül, ölében a gitárja.

- Elmentek ti a francba, jó?! - Forgatja a szemét, majd a Brian mellett terpeszkedő fiúra néz. - Te ki vagy? És mit keresel itt? - Vonja föl szemöldökét.

- Az unokaöcsém, Cha Hoon. - Mutatja be Young K.

- Nekem meg az osztálytársam, Cha Hoon. - Bólintok.

- Még sosem láttam az iskolában. - Jegyzi meg gyanakodva Jaehyung.

- Magántanuló vagyok, csak ritkán járok be. De igen, WonPil osztályában vagyok papíron - szólal meg az érintett végül. - És igen, YoungHyung unokaöccse is vagyok.

- Wow, Kang YoungHyun! Nem is mondtad, hogy ilyen gazdag rokonaid is vannak, hogy magántanulók! - Ámul Jae.

- Tanulási nehézségeim vannak, azért vagyok magántanuló - mondja Hoon. - Nem igazán mennek a megtanulós dolgok, leginkább a humán tárgyak és a nyelvek - magyarázza a srác. Látszik rajta, hogy kicsit szégyelli a dolgot és feszélyeztetve érzi magát miatta.