Hi, hello || Day6

4

Sokáig nem voltam biztos abban, hogy el akarom-e mesélni neki. Párszor megfordult már a fejemben a gondolat, miszerint lehet csak átverés ez az egész. Megeshet, hogy Bambam csinálta a fake-fiókot és ezzel szórakozik. Persze, a srácok is ismerik ezt a sztorit, mi több, Jae és Young K ott is volt személyesen, azt mégsem tudják, mi miatt történt. Mégis az érzés, miszerint bízhatok benne erősebb a kételkedésemnél és megírtam neki.

Feladó: pencilboi@naver.com

Címzett: Imal555ner@naver.com

Tárgy: veled mi a helyzet?

Hi!

Sajnálom, ami a nagymamáddal történt. Mégis, bíztatlak, hogy fejezd ki iránta a szeretetedet, ameddig csak lehetséges és az után is. Nekem sajnos már nem él egy nagyszülőm sem, anyukám szüleit nem is ismertem, mivel még az előtt eltávoztak, hogy megszülettem volna.

Mindegy is!

Annyira igazad van! Igazságtalan és gáz helyzet ez az egész! Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogyan fogadná a környezetem, ezért is nem igazán merem megosztani velük a titkomat.

Azt hiszem, olyan tizennégy lehettem, amikor először észrevettem. Egy vakrandiszerű dolgon voltunk két barátommal. Tudod, az a jelenet, amit a filmekből is ismerünk: három fiú, három lány, akik feszengve ülnek egymással szemben egy olyan kajáldában, ahol a szüleik biztosan soha nem fordulnak meg. Valahogy átverekedtük magunkat az első, iszonyatosan kínosa fél órán, majd mind a három pár külön-külön ült. Nem igazán éreztem azt, hogy meg akarom ismerni a kislányt, aki velem volt, viszont ő egészen biztos volt abban, hogy aznap elcsattan élete első csókja. Én meg abban voltam biztos, hogy ez nem fog megtörténni. Szóval kialakult szerintem életem eddigi legfeszültebb helyzete: a lány csücsörítve hajolt felém, az én agyam pedig ezerrel kattogott azon, hogyan vágjam ki magam a helyzetből. Aztán ami kisült a dologból... A barátaim máig is halálra röhögik magukat rajta, amikor felhozódik. Már majdnem összeértek az ajkaink, mikor benyögtem, hogy büdös a szája. Azóta is bánom és szégyellem, hogy pont ezt mondtam neki...

Mindezek után pedig elkezdtem felfigyelni apróbb jelekre, amikből úgy egy év elteltével összeraktam a dolgokat.

Veled mi a helyzet?

Üdv,

pencilboi

A telefonom éppen akkor kezdett csörögni, amikor elküldtem a levelet.

- Mondd, Bam! – Szólok bele köszönés nélkül.

- Átmehetünk Markkal? – kérdezi. – Hallottuk, hogy nem lehet egy hétig próbátok és gondoltuk, elmehetnénk valahová. Amióta újra van dobosotok nem is törődsz velünk, Wonpillie. – Tettet szomorúságot, még kissé szipog is hozzá.

- Az iskolában is találkozunk, Bamie...

- Az nem ugyanaz! – Hisztizik.

- Oké, gyertek! – Adom meg magam nagyot sóhajtva.

- Akkor beengedsz minket? – kérdezi.

- Aha. Ha ideértek csöngess be – mondom neki, mire abban a pillanatban megszólal a csengő. – Gondolhattam volna – motyogom és kinyomom a hívást. Lecsukom a laptopom tetejét és leszaladok ajtót nyitni a két osztálytársamnak. – Felöltözök és mehetünk – közlöm velük. – Addig üljetek le, vagy mit tudom én, csak ne törjetek össze semmit. – Kérem a két fiút és felrohanok átöltözni. Egy farmert választottam szürke hosszúujjú pulcsival és egy kicsit vastagabb dzsekivel. Eddig még viszonylag tűrhető idő volt, viszont lassan kezd beköszönteni az ősz hidegebb része, ami így Október végén érthető is.

- Oh my god! Valaki nagyon fincsin néz ki! – Nyalja meg szája szélét Bambam, amikor ismét megjelenek a nappaliban.

- Ne buzizz, Kunpimook! Tudod, hogy ezt utálom a leginkább! – Vágja tarkón Mark, mire rögtön lefagyok. Mark néha elenged pár ilyen beszólást, viccet, amire bár tőle számítani lehet, mégis mindig megráz vele és nem igazán tudom hová rakni. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban viccel az ilyenekkel, vagy komolyan gondolja. Nem mintha változtatna a tényeken, mégis jó lenne tudni, hogy mivel állok szemben, ha valamikor véletlenül még a gimnázium ideje alatt coming-outolni szeretnék.

Végül valami játékteremben kötünk ki. A hely tele van velünk egyidős fiatalokkal, akik szintén nem otthon töltik a péntek estéjüket. A kinti hűvös ellenére bent fülledt meleg van, és alig lehet hallani valamit a billentyűk és a konzolok állandó kattogása, csattogása miatt. Mindezek mellett még egy-egy fiú fel is ordít, amikor éppen ő győz, hogy azt mindenki tudtára adja. Mark minket hátrahagyva előre rohan, és befoglalja a kedvenc gépünket, hogy mire mi is odaérünk, már biztosan mi használhassuk.

- Tudsz azóta valamit a felhasználóról? – kérdezem óvatosan az oldalamon maradt osztálytársamtól. Őszintén szólva eléggé fúrja az oldalamat, hogy ki lehet ImaL555ner, ár ezt neki nem igazán mertem még eddig felvetni. Tartok attól, hogy megrémülne, ha tudatom vele, hogy érdekelne a kiléte, és soha többet nem írna.

- Milyen felhasználóról? – kérdez vissza éppen akkor, amikor odaérünk Markhoz.

- Miről van szó? – érdeklődik.

- Akit küldtél nekem két hete. A srác – magyarázom neki.

- Ja, a meleg srác? – Vakarja meg a tarkóját.

- Milyen meleg fiú? – Ráncolja a homlokát Mark.

- Neked nem küldtem el, mert úgyse érdekelt volna. – Legyinti le barátját.

- Miért? Ő úgy néz ki, mint akit érdekel egy olyan? – kérdez vissza Mark.

- Jah. – Bólint Bam halvány mosollyal az arcán, mire egy órán belül másodjára is leblokkolok a két fiú társaságában és egyszerűen nem tudok mit mondani.

- Okké – nyögöm ki végül kissé elgondolkodva. Kíváncsi lennék, hogy ezt mire értette a barátom, mégsem kérdezhetek rá. Akkor túl egyértelmű lennék. – És? Tudsz valamit? Hogy ki lehet – érdeklődök.

- Kutattam kicsit a csoportban, de egyszer sem volt aktív, csak belépett. – Von vállat. – Soha nem oszt meg semmit a profilján sem... Viszont van három tippem – közli. Valószínűleg észrevehette, hogy mennyire kíváncsi vagyok, mert csak elvigyorodik és folytatja. – A harmadik helyezett az a kissrác, aki mostanában veletek lóg.

- DoWoon? – kérdezek rá a nevére.

- Mit tudom én, mi a neve! Ilyen mogyoróbarnás haja van és mindig úgy mosolyog, mint egy lány. Olyan kis lágyan – magyarázza.

- Jaaa, YuGyeomra gondolsz? Tudod, aki mindig azzal a fekete hajú sráccal van, aki a dobosotok – szólal meg Mark, de egy pillanatra sem szakítja el tekintetét a képernyőről.

- Aha, YuGeom a neve. - Bólintok. Próbálok belegondolni mindenbe, amit a levelezőtársamról tudok, és abba a pár információba, amit DoWoon legjobb barátjáról, de ebben a nyüzsgésben képtelen vagyok átlátni a dolgokat. – Ki a második? – kérdezem inkább.

- Yoo HweSeung – mondja Kunpimook.

- Az osztálytársunk? – Döbbenek le.

- Ja. Annyira hallgatag és görcsös az a srác, hogy tuti titkol valamit.

- És ki az első? – érdeklődök.

- Kang YoungHyun – közli, mire felhúzom a szemöldököm. Hirtelen senki nem ugrik be, akit így hívnak. – Jézusom, Wonpillie! – Fogja a fejét. – Hogy is hívja magát, istenem!? Valami Young K?

- Brian hyung? – Ha HweSeung hallatán nem döbbentem volna meg eléggé, akkor most sikerült.

- Jesszus, az a srác már ránézésre is tűzforró! – csattan fel hirtelen Mark. – Ugh! Elég, ha arra a mosolyra gondolok! – Rázza meg magát színpadiasan tettetett undortól. Néha komolyan csak szeretném Markot megütni!

- Nem hiszem, hogy Brian... – kezdem, de igazából nem is tudok semmilyen konkrét indokot felhozni ellene. – Nem tudom! – Rázom meg a fejem. Túl sok információt kaptam most hirtelen egyszerre és nem igazán tudom, mit kezdjek vele. Szükségem lesz arra, hogy hazamenjek és egyedül, csöndben átgondoljam a dolgokat.