Jane Doe - Ki vagyok én? [SPN] ✓ !ÁTÍRÁS ALATT!

|Epilógus|

Tűz. Mit is jelent ez neked? 

Biztosan nem azt, mint nekem. 

Nem voltam piromániás, tényleg. Lenyűgöztek a gyertyák, a tábortüzek, fáklyák és ilyesmik, kivételesen szerettem is, amikor Neki gyújtogatni volt kedve. A mai is egy ilyen este volt. 

– Még mindig nem akarsz erről beszélni? – pillantott oldalra rám. Az ölében ültem, jobban mondva inkább feküdtem, a dzsekijével takart be, és úgy néztük a rögtönzött tüzet, amit gyújtott. 

– Talán egy másik életben – vigyorogtam rá. Csak sóhajtott egyet, és szorosabban fogta a derekam a karjával. 

Talán a sokk, talán a gyász miatt kavarodtak össze a dolgok a fejemben, talán már sosem tudom meg. Ahogyan azt sem, mit jelent prófétának lenni, de ezt talán egy másik sztoriban. 

Amikor Samről voltak látomásaim, láttam őt a pokolban. Nem volt szép látvány, és megfogadtam, hogy tenni fogok azért, hogy ezt elfelejtse. Mondanom sem kell, hogy ez persze nem jött össze, hiszen ott volt benne, a lelkében – azon nem tudtam változtatni. De arra is megesküdtem, hogyha egyszer találkozok magával az ördöggel, pofán fogom vágni. 

Azt hitted nem tettem meg? 

Azon az éjszakán, amikor elveszítettem... Egy részem vele halt. Ideiglenes volt, persze, de azt sosem kapom már vissza. Valami akkor mindkettőkben megtört, és ha belehalok, sem tudom megmondani, hogy mi is volt az pontosan. A vadász, aki lelőtte, mint később mondta, csak engem akart menteni, mondván hogy Sam totál megőrült és nincs mit tenni. 

Miután Lucifernek kiosztottam egy jobb egyenest, elmagyarázta, hogy a japán szellem, ami játszadozott Sam agyával, nagyon régóta böki már a csőrét, ezért hát lenyomta egy féreglyukba. Sose gondoltam volna, hogy valaha is hálás leszek az ördögnek a tetteiért. Ez a szellem egy Oiwa volt, vagyis ahogy utána néztem, egy nő, aki egy szamurájhoz ment feleségül, de a férfi nem szerette, ezért megmérgezte. A nő nem halt bele a mérgezésbe, csak teljesen eltorzította. A nő elkeseredésében véletlenül megölte magát, a szamuráj pedig az új arája arca helyén is Oiwa arcát látta, ezért lefejezte az asszonyt. 

Hát, ezek után jobban megbecsültem Samet. 

Lucifer szerint nem ismert fel, és semmi esélyem nem lett volna ellene, tekintve hogy mekkora, és egy ősi ellenségének tekintett. Leegyszerűsítve, tényleg megmentette az a vadász az életemet, de a neve nem jutott eszembe. 

Beszélgettünk egy ideig az ördöggel, és hogyha ezt elmondtam volna Samnek, valószínűleg teljesen kiakad. Ezért hát megalkudtam vele, hogy visszahozza, de csak akkor tér magához, ha már a kórházban leszünk. 

Lucifer azt se tudta, mi bajom van, amikor kértem – sőt, könyörögtem neki –, hogy ne pofozza teljesen helyre, mert az nagyon gyanús lenne. Igen, visszahozta az életbe, bár nem tudom hogyan és miért, de megtette. Amikor felajánlottam érte a lelkem, csak kinevetett, hogy van neki elég, az enyémmel sokra nem menne. Úgyhogy ja, ezt jól értelmezted: tényleg ingyen mentette meg az egyetlen embert, aki valaha is számított nekem bármit is. 

Azért, mert lepaktáltam az ördöggel, a legtöbb, ha nem is az összes vadász a fejemet venné, de amit nem tudnak, az nem fáj nekik – ahogyan Samnek sem fáj az árulásom. De csakis érte tettem. 

Miután helyrehozták a kórházban, egy kis szünetet követeltem tőle, többnyire azért, hogy több időt tölthessek vele. A vállán volt egy csúnya lövés (pontosan úgy, ahogyan én azt Lucifertől kértem), többet pátyolgattam, mint neki arra szüksége lett volna, és valószínűleg nem is értette, hogy miért féltem annyira mindentől, de nekem megvolt rá az okom. Többnyire az, hogy többet ne lássam holtan feküdni.