Egy furcsa lány - Liana története

80.

Aztán mindannyian ott találták magukat Feredron 'oázisában'.
"Feredron.." - szólította meg Era. "A nővérem van nálad vendégségben, ugye? És ugye odavezetsz hozzá? Biztosan nagyon meg fog lepődni!" - fejezte be vidáman Era.
"Gyertek utánam, ahol két vendég megfér, ott a többi is." - szívélyeskedett a sárkány. Edvin kissé még kétkedő volt, de ő is követte őket. Era szája mondhatni tátva maradt
- Meseország! - kiáltotta kacagva. - Ez maga a csoda!
Persze a többiek is csak ámultak-bámultak rajta, és ők is fantasztikusnak érezték a kis vízesést. A szülők is csodálták a helyet, de az igazat megvallva ők inkább azon izgultak, valóban itt van-e a lányuk, és, hogy jól van-e.
"Mindjárt idekísérem őket." - mondta Feredron, de ezt csak Era és Edvin értette.
Aztán teltek a percek, és Era egyszercsak megpillantott egy öregembert, és mögötte a nővérét.......
- Lianaaaaaa! - kiáltotta, majd odaszaladt, és a nyakába ugrott. - Jaj, annyira hiányoztál, úgy örülök!
- Én is, hugi! - ölelte vissza. - Nem is gondoltuk mi, hogy valamikor így hiányozni fogunk egymásnak! - nevetett aztán.
Utána pedig a szülők következtek, hogy karjaikba zárják lányukat. Tényleg könnyes-vidám egymásra találás volt ez, hiszen mindenki nagyon örült. Csak Edvin és Nikkus álldogált tanácstalanul..
- Minden jó, ha vége jó? - szólalt meg végül Edvin.
- Volna itt még egy ember.. - kezdte el Liana. - Fogságban van a várbörtönben, ki kellene őt is szabadítani onnan, mert nagyon jó ember, és megérdemelné.
- Ki ez?
- Egy Alden nevű ember..
- Hm, Alden?
- Ugye nem valami szörnyű gazember? - kérdezte félve Liana, hiszen eszébe jutott, hogy mennyire mellé lehet fogni kicsit rosszabb emberismerettel, meg naivitással.
- Nem tudom, nem ismerem őt.
- Akkor segítenünk kell majd neki.
- Jól van, de előbb szerintem egy kicsit hagyd a családodat, hogy kiélvezzék Meseországot! - kacsintott rá a fiú.
A többiek valóban élvezték a helyet és helyzetet. Úgy nézett ki, hogy nagyon jól érzik magukat pillanatnyilag itt, és még Feredron is, akinek most aztán teljesülhetett az olyan nemű kívánsága, hogy társaságra vágyott, mert abban most nem volt hiány.
- Endre.. - szólt Edvin. - Hogyan érzitek, szeretnétek itt maradni?
- Valóban csodás ez a bolygó, illetve ez a hely, ahol vagyunk. De mi emberek vagyunk, és nem itt van a helyünk.
- Appaa.. - hallotta meg Era a beszélgetést. - Szerintem tök jó volna, ha itt élnénk, itt minden olyan tündéri!
- Kislányom.. Hidd el nekem, hogy kevés idő múlva is hiányozna neked a Föld. Mi nem vagyunk ide valók, csak vendégek vagyunk. És azért Lianától azt is tudjuk, hogy itt sem minden ilyen szépséges.
- De mi itt maradnánk!
- Nem ilyen egyszerű ez. Azt hiszem, még mindig nem nőttél fel egészen, szívem. De használd ki az időt, míg itt vagyunk.
- És mi van, ha nem is lehet innen hazamennünk? Erre nem gondoltatok még? - kapcsolódott be Anya is a beszélgetésbe.
- Bizony, az megeshet, hogy végzetes hibák érték az űrhajót, amit nem tudunk megjavítani - szólt Edvin is.
- Én nagyon szeretnék hazamenni.. - biggyedt le az ajka Lianának. - Elég volt a kalandból, normális, gimnazista tinédzser szeretnék lenni!