Egy furcsa lány - Liana története

32.

- Akkor ki lehet ez a srác? - húzta fel a szemöldökét Mimi - Az égből csak nem csöppenhetett ide! - ismételte önmagát.
- És mi van, ha de? - kérdezte ismét Liana - Lehet ő is.....? Nem gondoljátok, hogy furcsa, hogy senki sem ismeri közülünk, pedig elvileg ugyanabba az iskolába jár veletek?
- De..... - gondolkozott el Geri - Azért ebben van valami..
Közben befutott Tóbiás és Károly is a rendőrségre, és csatlakoztak a folyosón várakozó társaikhoz, plusz a Tószegi szülőkhöz.
- Jó napot! - üdvözölte őket hamarosan Hadász százados - Fáradjanak beljebb az irodába.
Mindnyájan felálltak.
- Együtt vannak?
- Igen - mondta Apa - Sajnos a fiatalok is belekeveredtek az ügybe elég alaposan..
- Akkor jöjjenek!

Edvin nem is tudta biztosan mit tegyen. Ezzel a roppant fegyverrel nem jelenhet meg az utcán. Igaz, most nem is tűnik úgy, hogy találkozna valamelyikkel, de mégis..... Viszont jó volna megtalálnia a többieket, mert úgy érezte, veszély fenyegeti őket.
Visszament az udvarba, a garázshoz. Mellette állt egy piros Suzuki. Úgy vélte, ez talán megfelelő lesz. Így magával viheti a fegyvert is, és azért jóval gyorsabban halad, mint gyalog. Az autóban természetesen nem volt kulcs, de az ajtók nyitva voltak. Neki aztán nem jelentett nagy problémát az, hogy elindítsa. Így aztán hamarosan már úton is volt a kocsival. Még annyi szerencséje is volt, hogy volt benne valamennyi üzemanyag is, azzal meg most nem is akart foglalkozni, hogy kinek a tulajdona lehet. Csak az volt a baj, hogy fogalma sem volt arról, hogy merre keresse őket. Egyiküket sem tudta, hol laknak, és azokat az embereket sem ismerte, akik a Wartburggal voltak. Így meg kicsit nehéz.... Persze mivel megvolt a magához való esze, azért voltak sejtései, hogy talán szülők lehettek, és mivel egyvalaki eltűnt közülük nem volt nehéz kikövetkeztetni kié. De Lianáékat sem tudta merre laknak. Lassan hajtott az autóval, mert közben gondolkozott. Figyelte az utcákat, ahol időközben leszállt az este, felkapcsolták már az utcai világítást is. Akadt járókelő is, a napközis kisiskolások körülbelül ebben az időben mentek haza, és ezért kicsit nagyobb volt a forgalom, kit gyalog, kit kocsival kísértek, vittek haza a szüleik. Aztán ahogyan nézte ezeket az embereket, családokat, eszébe ötlött valami. Lehet a rendőrségre mentek? Mintha Era említett volna valami olyat, hogy a rendőrök sem tudnak segíteni, meg ilyenek. Egy próbát megér, hogy arra menjen, a járművekről úgyis meglátja, ott vannak-e.

- Nos, a gyerekek igen furcsa kalandokba keveredtek azóta - kezdte Apa.
- Meséljenek csak!
Aztán a fiatalok elkezdtek beszélni. Természetesen kicsit próbálták átfogalmazni a dolgokat néhol. Mert végülis nem akarták azt, hogy kiderüljön, Tóbiásnak van fegyvere, tehát nem mesélhették el, hogy rálőtt Linasszánra. De Edvinre mivel haragudtak is, barátjuk sem volt, sőt feltételeztek róla ezt-azt, nem próbálták mentegetni. Azt elmesélték, hogy ő rálőtt a bérgyilkos űrlényre, és ők addig tudtak kereket oldani onnan.
Közben Kolonics felügyelőt is előkerítette Hadász, mert ezt azért neki is hallania kellett.
- Egyelőre azt tudjuk tenni, hogy kirendeljük a kollégákat a megjelölt helyszínekre. Azt hiszem, mi is velük fogunk tartani. Önöknek mást nem tudunk mondani mint azt, hogy menjenek haza, és a kolléga követni fogja önöket, és éjjel megfigyelik a házukat - mondta Hadász.
- De az egyik helyszín az én otthonom! - jegyezte meg Tóbiás - Meg mi mit tegyünk, nem egy helyen lakunk, de mindnyájan veszélyben vagyunk azt hiszem, vagy nem jól gondolom?
- Igaza van fiatalember. Nem tudom, hogy megoldható-e, hogy ma éjszaka mindnyájan a Tószegiék otthonában éjszakázzanak? - nézett a szülőkre.
- Természetesen.. - mondta Anya, aki nem igazán örült ennek, de hálás is lehetett a többieknek, mert segítették egymást. Így nem utasíthatta el ezt.
- Remek. Azt hiszem, az autójukban a megengedettnél eggyel többen utaztak?
- Most mi van!? - lepődött meg Apa - Meg akar büntetni?
- Ez egyszer eltekintünk ettől, vészhelyzetben voltak. Viszont most, ha megengedik egy személyt a járőrkocsival viszünk el, aztán az a kolléga ott is marad majd a közelben.