Egy furcsa lány - Liana története

61.

Kis idő múlva azért Tóbiás csak kinyitotta a szemét. Nem történt semmi különös; előtte csillagképek helyezkedtek el, melyeket kiskorában is olyan nagyon szeretett nézegetni a kis távcsövével ott, a folyó partján. A különbség csak az volt, hogy most szinte testközelben voltak a csillagok és bolygók, egészen más perspektívából látta őket, mint eddig. Már maga az út is igen kalandos volt, hiszen csak álmodott efféle űrutazásról kisfiúként, ahogy az eget kémlelte, és elképzelte magát szkafanderben, amint kilép egy új, felfedezésre váró bolygó földjére, zászlót tűz ki rá, meghódítja.. Persze ezek csak gyerekes képzelgések voltak a múltban, de valami nagyon érdekes dolog folytán olyan nosztalgikus érzése támadt, lelkileg visszacsöppent a múltba, illetve az az érzés járta át a szívét, melyet akkor érzett, visszavágyódott gyermekkorába. Mikor semmi gondja sem volt csak az, hogy időben hazaérjen, a szülei ne feddjék meg a sok kimaradásért, mert ő nagyon szeretett kint csatangolni az éjszakában, többnyire ilyenkor egyedül, és átadni magát a természetnek. Olyan kellemes, nyugalmas érzés járta át, mintha hazatérne, nem foglalkozott azzal, mitől lehet ez, és nem nyugtalanította pillanatnyilag a jövő sem, pedig most aztán lett volna min aggódnia, hiszen ki tudja, mi lesz velük, ez az ismeretlen, Edvin névre hallgató lény hova viszi őt egyáltalán.. Aztán szeme lecsukódott, mintha álomba merült volna..

A Földön maradottak előbb csak csodálkozva összenéztek. Valami olyan látványra voltak felkészülve, amilyet a tévéből ismertek, hogy lassan felemelkedik az űrsikló, lángcsóva tör elő az aljából, és szépen a magasba emelkedik. Erre, csak szépen eltűnt, mintha egy igen erős vákuum kiszívta volna.
Mimiben kialakult egy félelemérzet, egyáltalán nem érezte magát biztonságban. Szinte észrevétlenül vándorolt a keze a Geriébe, és kulcsolódtak össze ujjaik. Valahogy a fiú sem lepődött meg ezen, olyan természetesnek érezte. Nem sok ideje volt mostanában gondolkodni, hiszen nagyon felgyorsultak körülöttük az események. De most, ebben a pillanatban érzett valamilyen őrlődést a lány iránt, amit bizony már nagyon régen fedezett fel önmagában. Eleget csalódott lányokban, és az utóbbi elég fájdalmas volt ahhoz, hogy úgy döntsön akár tudat alatt is, hogy neki már csak játékszernek kellenek a lányok. Valami csúnya dolgot akart megbosszulni, vagy csak visszaadni nekik. Olyasvalamit, amit mástól kapott, és az ügyben teljesen ártatlannak visszaadni. Sajnos sokakban megvan ez a tulajdonság, hogy múltban elszenvedett dolgokat olyanokon megtorolni, kik jóval később léptek be az életükbe, és semmi rosszat nem követtek el ellenük. De most a sok történés miatt nem is igazán tudott gondolkozni a fiú, tudat alatt csak az a megérzés irányította őt, hogy talán van itt valaki, akivel viszonzásra találhatnak érzelmei. A félénk Mimi sem igazán gondolkodott semmin, amikor megfogta a kezet, csak nagy szüksége volt támaszra ezekben a nehéz percekben, mert azért eléggé kimerítették mindnyájukat az események. De sajnos nem volt megint idejük ezzel foglalkozni, mert autózúgás ütötte meg fülüket, és Mimi az előttük álló épület világos falán kék-piros vibrálást vélt felfedezni.

"Nincs mitől tartanod, kislány. Ha megtaláljuk Aldent, minden megoldódik, majd meglátod. Mint már mondtam, harcosok vagyunk. Sajnos nem az átlag, amiről esetleg hallottál, olvastál már, nekünk közös az erőnk, ikrek vagyunk. Nem testvérekként kell elképzelned minket, és nem is ezen az alapon vagyunk ikrek. Így lettünk kiképezve, és Mesterünk, Santos így adta nekünk az Erőt, mellyel együtt rendelkezünk, ketten alkotunk egy egészet. Ha őt ki tudjuk szabadítani, akkor neked is tudni fogunk segíteni. Tudom, hogy nem hiszel nekem, de nem adtam okot a kételyre, gondolj csak erre!"
Valószínűleg "meghallotta" Liana kételyeit, félelmeit a kígyó, és ezért mondta ezeket. Liana sem mindig tudta burokba zárni gondolatait sajnos, így volt, ami kiszivároghatott agyából. Még mindig nem volt abban teljesen biztos, igazat mond-e Eldos, de már annyira benne volt az eseményekben, hogy nem volt semmi egyéb választása, mint szívét-lelkét beleadva kutatni Alden után, ki remélhetőleg egy létező személy, és ha megtalálják minden úgy lehet, mint ahogyan a kígyó ígérte.