Egy furcsa lány - Liana története

4.

Liana mérgesen szaladt le a lépcsőn kis padlástérbeépítéses szobájából.
- Oszálytársam! Padtársam! De semmi egyéb; ő a kerülendő rossz!
- Pszt - így Anya -, kint áll az ajtóban és biztosan hallja ezt, úgy kiabálsz.
- Hadd hallja! Mit érdekel!
Erre Tóbiás belépett az ajtón.
- Mi a gáz, szivi? Letagadsz?
- Szivi a jó nénikéd. Ajánlanám, hogy elhagyd a házunkat, talán így nem esik bántódásod, bár ezt sem garantálom - nézett rá mérgesen Liana, akinek a szeme már szinte szikrákat szórt.
Tóbiás maga elé tartotta a kezét:
- Jólvanna, nem eszik olyan forrón a kását. - és kisétált a kertajtón, azaz ki próbált sétálni, mert hirtelen lezsibbadt a jobb lába és orra bukott. Anya kicsit félve szemlélte az esetet, Liana elkedzett nevetni:
- Ugye, a jobb láb nem tudja, mit akar a bal, vagy mi!!
Tóbiás megszégyenülten állt fel és kullogott el a kedvenc nadrágján támadt lyukkal, ami Lianát szintén nevetésre késztette. De mikor oldalra nézett Anyán is látta, hogy mosolyog.
- Azért vigyázz, szívem - mondta -, tudod...... Nem kell kitudódnia, mire vagy képes.
- Tudom, Anya. De ez a fiú rettentően bosszant! Rám mászik, erőszakosan udvarolni akar, meg kitol velem! Egy fél nap alatt totálisan elegem lett belőle!
Aztán felment a szobájába a gép elé, ahol ismét meglepetés várta. Sajnos a facebook adatvédelmi beállításaival nem igazán szokott foglalkozni, most itt az átka. Tóbiás még mielőtt elindult volna hozzájuk, feltöltött egy képszerkesztővel megbolondított képet, ami kettőjüket ábrázolja. Liana profiljáról mentett le egy képet, és szépen összemontírozta, mintha közös kép volna, és átölelnék egymást.. És mivel bejelölte rajta, így Liana összes ismerőse látta. És még szívet is írt alá!!!!! Liana forrt a dühtől, miközben törölte a jelölést.... És Tóbiást természetesen letiltotta.

Másnap elég kedvetlenül indult az iskolába. Megint Tóbiással egy nap!? Kész agyrém ez így elgondolva is..
Belépett a terembe, ami a diákok zsongásától volt zajos. Szépen odasétált a helyére és leült. Megnyugodva konstatálta, hogy Tóbiásnak hűlt helye. "Hátha nem jön ma" - gondolta reménykedve. Viszont a csengő megszólalta után pár pillanattal már ott is volt a fiú. Meglepetésére az rá sem nézett, nem foglalkozott vele, csak a telefonját nyomkodta. Szerencsére vélhetőleg neki ezzel már nem tud ártani.

Szünetben ismét egy nagysikerű black metal bandát hallgatva álldogált a folyosón, mikor valaki megbökte a vállát. Hirtelen fordult meg, rosszat sejtve.
- Kíváncsi  voltam rád - mosolygott rá egy szőke, kedves arcú lány -, de elnézést, ha zavarlak.
Liana kivette a fülhallgatóit.
- Természetesen nem zavarsz!
- Mimi vagyok, és egy osztályba járunk. - nyújtott kezet a lány.
- Liana.
- Tudom- mosolygott a másik.
- Bocsi, de nem emlékszem rád..
- Igen, én elég csendes vagyok, meg nem vagyok jó tanuló sem. De azt láttam, mit folytatsz ott Tóbiással. Nem irigyellek, akire ő rászáll.......
- Majd én megleckéztetem, ne félj!
- Tudod én azt hittem, már össze is jöttetek, olyan cuki volt a közös fotótok..
Liana vöröslött a dühtől.
- Na persze. Kis photoshop, a szemét! Csak nem értem, mit akar tőlem!
- Szép vagy és nagyon csinos. Meg akar szerezni magának, de nem akar ő járni, na neem...... Elég jó kis trófeagyűjteménye van már. És sok lány őróla álmodik.
- Nekem nem jön be a bunkó modorával meg a tönkőfejével!
Mimi nevetését a csengő nyomta el. Kezdődött a matekóra nagy bánatukra.
- Majd folytatjuk, ha gondolod, délután megmutatom neked a várost, olyan szép idő van, sétálhatnánk egyet. - mondta befelé menet a szőkeség.