Egy furcsa lány - Liana története

33.

Edvin csalódottan vette tudomásul, hogy tévedett. Legalábbis a Wartburg és a chopper nem állt a rendőrség előtt. Tovább hajtott a Suzukival, majd leparkolt kicsit távolabb az őrstől, hogy nyugodtan tudjon gondolkozni. Csak szerette volna őket megtalálni. Mert ő tudta, hogy bajba fognak kerülni, és talán, de csak talán ő tudna nekik segíteni. De persze nem távsegítséggel, tehát oda kell mennie, és úgy.. Aztán gondolkozott tovább, nagyon erősen koncentrált ezekre az emberekre, főleg Erára, mert őt ismerte legjobban közülük. Be is ugrott valami épület, olyan csarnokféle. Behunyta a szemét, és teljes lényével erre koncentrált. Lelki szemei előtt látta az épületet, és az azt övező fákat, még egy galambot is meg tudott az egyiken figyelni, még a hangját is hallotta. És akkor hirtelen más hangot is hallott, sípszót, kiabálást, és hangosan kiáltott fel:
- A sportcsarnok! - és felnevetett - Ez az!
El is indult abba az irányba, azt már tudta, hogy merre van. Valószínűleg Era arrafelé lakhat valahol. Behajtott a sportcsarnok utcájába, és lassan ment végig, és lám! Egyik ház előtt megpillantott egy rendőrautót parkolni. Az előtt a ház előtt lelassított, és bent az udvarban megpillantotta a két járművet, amit keresett: a csodálatos choppert és a Wartburgot. Valószínűleg a tulajdonosok eléggé siethettek befelé, mert garázst is látott az udvarban, de nem álltak be oda. Leparkolt ő is pár méterrel a járőrkocsi mögött, és kiszállt a Suzukiból. Becsukta az ajtaját, és a kertkapu felé vette az irányt. Éppen le akarta nyomni a kilincset, amikor súlyos kéz nehezedett a vállára.
- Mit óhajt ön itt, fiatalember?
- A lányhoz jöttem, Erikához - mondta Edvin.
- És ugyan mi járatban van itt, ha szabad érdeklődnöm?
- Csak beszélni szeretnék vele és a testvérével, a szüleivel is.
- Ugyan, miről is?
- Segíteni szeretnék nekik, ennyi!
- No, hát mutassa csak a papírjait, fiatalember!
- Azok sajnos nincsenek nálam.. De értse meg, muszáj velük beszélnem, mert az egész család veszélyben van!
- Ó, komolyan? Netán maga fenyegeti őket veszéllyel? Ha nincsenek önnél az iratai, be kell kísérnem önt a kapitányságra. Sőt, az autó papírjait is kérném szépen!
- Mondom, semmi nincs nálam! Hogyan lehet valaki ennyire begyöpösödött? Nem érti, emberek élete foroghat kockán, maga meg csak a süket igazoltatással van elfoglalva!
- No, hát mostmár hivatalos közeg sértegetését is felróhatom magának!
- Kérem......
- Most azonnal velem kell jönnie! Szerintem éppen ön veszélyezteti ezt a családot!
Ezzel a hiába tiltakozó fiút az autója hátsó ajtajához kísérte, és elindultak vissza a rendőrségre.

- Te, valami autó hangja hallatszik, itt parkolt le - szólalt meg Mimi.
Era az ablakhoz ugrott, és Edvint ismerte fel odakint, már a rendőrrel beszélgetett a kapunál.
- A rendőr feltartja éppen, Edvin jött valahogy utánunk.
- Nofene.. A kis köcsög - mondta Tóbiás - Remélem bekaszlizzák a szemét árulót!
- Á..... - Erának még mindig tetszett a fiú, és közülük ő volt az, aki valamennyire ismerte őt - Szerintem nem bűnös, szerintem jó lelkű.....
- Jaj, szívem - szólt bele Anya is a beszélgetésbe - Olyan nagyon naiv vagy! Sajnos nem minden a szép külső, és a többiek mindannyian úgy érzik, ő is benne van a dolgokban, lehet tényleg az ellenséggel van, és most is azért jött utánunk, hogy ártson nekünk.
- Mi van, ha csak segíteni akar?
Anya megölelte kisebbik lányát.
- Nem biztos, hogy segíteni akar, szívem. Nem ismered őt, nem tudhatod egyáltalán miért barátkozott veled. Az ilyenek azt használják ki egy fiatal lánynál, hogyha jól néz ki a fiú, egyből szerelmesek lesznek belé......
- Jajjmár, Anya! Nem vagyok már kisgyerek és idióta sem! - háborodott fel Era.
- Mindegy, ne vitatkozzatok - szólt közbe Apa - Úgy tűnik a gyereket elviszi a fakabát.
- Remek! - szólalt meg Mimi - Legalább eztán már magunkra leszünk utalva!
Ekkor ment el az áram a lakásban.