The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

61.-Promise

-Nekem van.-tért vissza a helyiségbe Rose, a kezében egy pohár vízzel és azzal a vitaminnal, amit Newt írt fel neki. Jobban mondva, javasolta, hogy szedje.

-Mi?-vonta össze szemöldökét Niall. A fiú mostanság túl szótlan volt, sőt néha órákon keresztül egy árva mondatot nem mondott. Furcsa volt, de nem firtattam, hiszen gyakran volt ilyen. 

-Az ellenszer.-mondta a velem szemben álló lány, és Newt felé pillantott-Ha a vérfarkasokat képes félig emberré tenni... akkor képes lehet arra is, hogy a hibrideket visszaváltoztassa halandóvá.-kalkulált. Gondolkozása közben felmértem arcának minden apró négyzetcentiméterét. 

Newt szeme felcsillant és azonnal kapkodni kezdett. 

-Ez egy remek ötlet! Máris...-kereste a kulcscsomóját-...máris megnézem az összetevőket és kiszámolom hány adagot kellene csinálnom hozzá.-lelte meg a kulcsokat, majd egyből a pincébe ment, ahol kialakítottunk neki egy saját kis laboratóriumot. Persze, csak diszkrét keretek között. 

Rose elmosolyodott, majd bevette a gyógyszert, és az üres pohárral visszasétált a konyhába. Egy darabig víz csobogását érzékeltem, nemsokkal később a lány már ismét az eredeti helyén volt. Felém nyújtotta a kezét, és az emelet felé biccentett. Azonnal felpattantam, majd elfogadtam tagját, és együtt lépkedtünk fel a lépcsőfokokon. 

-Jó éjszakát, srácok!-köszönt el a többiektől, akik hasonló szavakkal válaszoltak. Amint beértünk a szobánkba Rose azonnal az ágyba feküdt, és be is takarózott. Én levetettem a ruháimat, majd mellé telepedtem, és hagytam, hogy a fejét mellkasomra hajtsa, és apró kezével átkaroljon. 

-Hogy érzed magad?-kérdeztem oldalát simogatva. Mély sóhaj szökött ki telt ajkai mögül. 

-Fáradtnak.-válaszolt halkan. 

-Akkor aludj, Kicsim.-adtam feje búbjára egy apró puszit. Felnézett rám és elhúzta a száját. 

-Nem érted.-ingatta meg a fejét-Nem fizikailag vagyok fáradt, hanem lelkileg. Belefáradtam a sok harcba és fájdalomba.-suttogta bőrömre. 

-Tudom.-szorítottam össze szemeimet egy pillanatra-De amint ennek vége, elmegyünk innét jó messzire.-szóltam el magam régen tervezett álmomról. Szerelmem csillogó szemekkel nézett fel rám. 

-Megígéred?-kérdezte vágyakozó hangon. Elmosolyodtam. 

-Megígérem.-bazsalyogtam, és figyeltem, ahogy ábrándozó tekintettel meredt a hasamra tetovált pillangóra. 

-Csak ketten a világ ellen.-ízlelgette az új tervet. Annyira akartam már, hogy igaz legyen, hogy túl sokszor jutott eszembe ez az opció, ezért hihetetlenül örültem annak, hogy végre Őt is betudtam avatni az ötletembe. 

-Igen.-kuncogtam fel. Rose nemsokkal később ásított egyet, majd másik oldalára fordult, és hagyta, hogy hátulról átkaroljam Őt. 

Percekig némák voltunk. Örültem annak, hogy végre mellettem volt, hogy átölelhettem és hallhattam egyenletes szívverését és lélegzetvételeit, hogy érezhettem finom illatát, ezenfelül tapinthattam bőre puhaságát. Teljesen más volt így álomra hajtani a fejemet, mert tudtam, hogy ott volt mellettem. Már majdnem elbóbiskoltam, mikor meghallottam hangját. 

-Einar és Stig eltűnése csak egy álca volt arra, hogy elraboljanak, igaz?-kérdezte hirtelen. 

-Minden bizonnyal.-válaszoltam halkan, és gyengéden simogatni kezdtem a kezét. 

-Mikor találtatok rájuk?-hangzott fel egy újabb mondat. Elhúztam a számat, bár ezt nem láthatta. 

-Egy nappal azután, hogy te eltűntél. Autó balesetük volt, az elmondásuk szerint, pedig valami nekirohant a kocsijuknak. Szerencse volt, hogy mindketten épségben kiszálltak a járműből.-magyaráztam. Válla felett szemeimbe nézett. 

-Szerinted vérfarkas volt?-vonta össze szemöldökét aggódóan. Ajkaimat egy vonallá préseltem. 

-Megeshet, de ne fessük az ördögöt a falra, mert semmi sem biztos.-nyugtattam, hiszen magam sem akartam a legrosszabbra gondolni. Az is megeshetett, hogy csak egy őz ugrott nekik, amitől Stig elrántotta a kormányt. Ismét, percekig csendben feküdtünk, és hallgattuk a nyitott ablakon át beszűrődő tücskök ciripelését, mígnem ez a némaság is megtört. 

-Harry?-hallottam meg Rose suttogását. 

-Hmm?-mormogtam vissza, miszerint figyeltem rá. 

-Szeretlek.-érzékeltem őszinte hangját, melytől szívem nagyokat dobbant. Csukott szemekkel elmosolyodtam, és egy szeretetteljes csókot nyomtam nyakára. 

-Szeretlek, Rose.-viszonoztam édes szavait, majd felnyitottam szemeim. Egyből összefont ujjainkon állapodott meg tekintetem. Mindkettőnk obszidiángyűrűje csillogott a félhomályban, s csak az ékkövekre nézve jutott eszembe valami. Miért nem védte meg a gyűrű az elrablástól és a kísérletektől? Talán... talán nem félt?...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes (Kérlek szólj, mielőtt szeretnél csatlakozni a csoporthoz, mert csak ismerőseket tudok felvenni, viszont nem szoktam olyanokat visszajelölni akiket nem ismerek. Ezért, kérlek értesíts a szándékaidról! Köszönöm)

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!