Fogadásból

7.

Anna

Mióta Nórival vagyok madarat lehet fogadni velem, mosolyogva kelek, hiszen reggelente az ő üzenete vár. Majdnem mindennap tudunk találkozni és pár órát együtt töltünk. Van, amikor beülünk egy kávézóba, van, hogy csak sétálunk. Nagyon figyelmes és vicces is tud lenni, ha háttérbe szorítja az antiszociális énjét. Sokkal közlékenyebb és beszédesebb lett velem, mióta ténylegesen együtt vagyunk. A héten eléggé el van veszve, szállodából rendezvényekre megy vagy éppen fordítva. Napközben irogatunk egymásnak, de találkozni nem ér rá. Pedig úgy hiányzik, jó lenne csak 5 percre is látni. Ma az edzésen közli velünk az edző, hogy az itteni konditermet újítják, így a heti kettő kondicionáló edzést a közel teremben fogjuk végezni. Páran mosolyogva néznek rám, tudják, hogy Nóri odajár. Gabika a fülembe súgja, hogy végre ő is láthatja bugyiban és melltartóban a csajomat. Mosolyogva vállba csapom és újra az edzőre figyelek. Estére megint nem tudunk találkozni, mert Nórinak úgy fáj a feje, hogy csillagokat lát. Mesélte, hogy migrénes, de nem gondoltam, hogy ennyire kikészíti. Hallom a hangján, hogy nagyon gyenge és szenvedős. Így a többiekkel tartok a késő esti moziba. Másnap mikor elmeséltem Nórinak, hogy találkozni fogunk az edzőteremben megörült. Rögtön lecsapott az alkalomra, hogy akkor legalább együtt tudunk hazasétálni, bár ez neki egy kisebb kerülő. Csak pénteken futunk össze, eléggé nyúzottnak tűnt. Mikor megkérdeztem tőle mi a baj, csak legyintett és a migrénre fogta. De ettől függetlenül jó kedve volt. Már vártam volna tőle, hogy elhívjon magához. Jó lett volna összebújni és vele tölteni az éjszakát. De nem tette meg egyik beszélgetés vagy találkozó alkalmával sem.

Kedden izgatottan léptem be a teremben, tudtam, hogy Nóri már órán van. Hétvégén nem tudtunk találkozni, mert a szüleimmel a nagyszülőket látogattuk meg. Hétfőn meg ő éjszakás volt. Megkaptunk a szekrénykulcsot és gyorsan átöltöztünk. Gabikával bepillantottunk az egyik terembe, de ott éppen boksz edzés volt. Továbbsétáltunk és benéztünk a következő helyiségbe. Egyből kiszúrtam Nórit, szürke trikóban és fekete rövidnadrágban volt. Egyik lába éppen be volt akasztva a kötélbe és úgy nyomta szinkronba egy sráccal a négyütemű fekvőtámaszt. Hmm ebben a feszes nadrágban még jobb feneke van... Mikor vége lett a feladatnak felém pillantott, mosolyogva integetett, de ment is rögtön a következő elemhez. Nekünk meg szólt az edző, hogy ne bambuljunk, hanem húzzunk edzeni. Így otthagytam őt és mentem a saját dolgomra. Ritka kemény edzést csináltatott velünk az edző, zsibog minden tagom. Nyöszörögve mentünk be az öltözőbe tusolni. Nóri azt mondta, hogy a recepciónál megvár, így magamra húztam a melegítőmet és elköszöntem a többiektől. Nóri a pult mögött ült és a csajjal elmélyültek valamiben.

- Sziasztok – köszöntem odalépve. A recepciós felkapja a fejét, de Nóri az szerintem meg sem hallotta. Átnyújtom az öltözőszekrény kulcsot, majd várok.

- Segíthetek még valamiben? – érdeklődik kedvesen a csaj.

- Nórit várom – bökök a fejemmel a párom felé. De ő még mindig semmi, csak a papírt nézi maga előtt miközben rágja a toll kupakját. A recepciós előbb rám néz, majd Nórira.

- Téged keresnek – böki meg az oldalát, mire Nóri felkapja a fejét és rám mosolyog.

- Bocsánat, belemerültem a... papírokba. Hajni majd csütörtökön folytatjuk, jó? – néz a lányra, majd feláll a székről.

- Persze – bólint a recepciós és elpakolja a lapokat. Elköszönünk tőle, majd egymás mellett kilépünk a teremből.

- Mibe voltál így belemerülve?