Fogadásból

3.

Anna

Apa megkért, hogy menjek be a Silvanus Hotelbe kifizetni a nagynéném szállását, meg a csokor virágot helyeztessem el a szobába. Estére érkezik és nem akar nálunk vendégeskedni. Mindig szállodában lakik, ha évente kétszer meglátogat minket. Amit én cseppet sem bánok, mert elég különleges, hogy finoman fogalmazzak. Sosem jó neki a reggeli, a szoba, az ágynemű és még a törölköző sem. De ettől függetlenül nagyon szerettük, csak ne nálunk szálljon meg. Mindig mi fizettük neki a szobát. Belépek a szállodába és rögtön a recepció felé indulok. Az ott ülő férfinak elmondom, hogy kivagyok és mit akarok. Készségesen készíteni kezdi a számlát, addig körbe pillantok a lobbi részen. Egy pillanatra elfelejtek levegőt venni, mikor kiszúrom Nórit. Látom rajta, hogy ő is meglepődik hogy itt lát.

- Jó napot! – köszön kimérten és belép a recepciós pult mögé, majd helyet foglal a férfi mellett. Itt dolgozna és a pincérkedés csak mellékes neki? Töprengek magamban.

- Jó napot! – viszonzom a köszönését, és nézni kezdem. De ő figyelemre sem méltat, csak pötyög valamit a gépen. Tényleg ennyire semmit nem jelentett neki az este?!

- Kész is van! Kérem itt és itt írja alá, valamint elkérném akkor a bankkártyáját! – nyújtja át nekem a papírokat a férfi. Aláírok mindent, majd odaadom a kártyát. Nóri fel sem néz, csak folytatja tovább a munkáját.

- Ezt elhelyeznék a nagynéném szobájába? – kérdezem a csokorra mutatva.

- Természetesen! – veszi át tőlem a virágot a férfi, majd Nóri felé nyújtja, aki kérdőn néz rá – Rögtön vízbe is rakjuk, nehogy elhervadjon!

- Természetesen – áll fel és a szekrényből vázát vesz elő, majd szó nélkül otthagy. Idegesen, mérgesen és csalódottan lépek ki a szállodából. Hogy lehet ennyire érzéketlen?! Mintha meg sem történt volna az az éjszaka közöttünk! Pedig az ami közöttünk volt, az nem fogadás volt. Én akartam lefeküdni vele, én akartam megcsókolni. A lányok csak annyit mondtak, hogy szólítsam le és flörtöljek vele. Most úgyis három napig ide fogok mászkálni a nagynénémhez, hátha tudunk beszélni.

Este még rám írt a nagynéném, hogy reggel vár a szállodában 9 órára, hogy kávézzunk egyet közösen. Rögtön válaszoltam is neki, hogy ott leszek és a recepción fogom várni. Remélem Nóri fog dolgozni, most nem fogom hagyni, hogy levegőnek nézzen. Reggel több mint félórát töltöttem készülődéssel, amit anya nem mulasztott el megjegyezni. Kicsivel hamarabb 9 előtt léptem be a szálloda ajtaján és recepció felé igyekeztem. Szerencsémre Nóri dolgozott, de éppen telefonált valakivel. A kollégájának mondtam, hogy a nagynénémet várom, mindjárt itt van. Nórira néztem, aki egy tollat kattogtatva telefonált és egy gyenge mosolyt eresztett meg nekem.

- Szia! Beszélhetnénk? – kérdezem, mikor lerakta a telefont.

- Szia! Igen – bólint és várakozva néz rám.

- Nem itt, nem így! – nézek körbe, mire kifúj egy kevés levegőt. Feláll a székből és kilép a pult mögül, majd kicsit messzebb megyünk.

- Itt jó?

- Igen! Szóval arról az éjszakáról akarok veled beszélni.

- Mit?

- Tény, hogy volt egy ilyen is hogy fogadás. De a csajok csak azt mondták, hogy tuti nem merlek leszólítani. Erre fogadtak, nem arra, hogy lefeküdni veled. Azt én akartam, csak is én!

- Oké!

- Már ahogy a pezsgős tálcával odaálltál mellém, akkor vonzottál, aztán a csók rátett egy lapáttal. Én még nem igazán csináltam ilyet előtte, illetve csak egyszer. De ott már ismertem régebbről az illetőt. Nem szokásom felcipelni mindenkit az ágyamba! – hadarom el gyorsan az előre betanult szövegemet, mielőtt elszállna a bátorságom.

- Értem – bólint és kicsit megvonja a vállát.

- Tudod, hogy eléggé bunkó voltál ott? – kérdezem kissé sértett hangon.

- Tudom.

- És nem is érdekel ezek szerint – húzom el számat elkeseredetten.

- Figyelj! Te mégis mit éreznél, hogy munka közben folyamatosan stírölnek téged, majd mint egy piacon alkudoznak, hogy ki csapjon le rád, és még fogadást is kötnek?! Te mit gondolnál ezek után a másikról? – kérdezi nyugodt hangon. Nem veszekszik, nem emeli fel a hangját, teljesen kimért és visszafogott.

- Igazad van! Sajnálom! Kissé elszalad velünk a ló ott. De én tényleg nem vagyok ilyen!

- Kivételes eset voltam? – húzza fel kérdőn a szemöldök, majd legyint.

- Igen!

- Megtisztelve érzem magam!

- Ne legyél már ilyen! Én normálisan próbálok beszélni veled! – jegyzem meg élesen.

- Bocsánat! Ne haragudj – néz rám kicsit enyhébben, amitől meglepődök. Ezek szerint vele így kell vele beszélni. Határozottan és erélyesen, akkor hajlékony a dolgokra.

- Oké! Én nem kihasználtalak azon az éjszakán! Nekem te nem kaland voltál!

- Hanem?

- Ah! Nem tudom! Gondoltam, hogy esetleg jobban megismerhetnénk a másikat.

- Megismerni?

- Jaj ne legyél már ilyen értetlen kérlek! Így is olyan nehéz ez nekem! Egy szavakkal válaszol és egy szavakkal kérdezel! Nem könnyíted meg a dolgomat!

- Nem vagyok valami bőbeszédű – nevet fel zavartan.

- Veszem észre! – rázom meg mosolyogva a fejem.

 - Megjött a nagynénét –bök a fejével a lépcsők felé, majd visszaindul a helyére. Remek! Megintlelépett! De legalább sikerült pár mondatot beszélnem vele, ez is több mint asemmi. A nagynéném felé indulok és megölelem, majd átsétálunk a hotel kávézórészére. Több mint egy órát maradok vele, majd edzésre sietek. Estére meg úgyiső jön vacsorára hozzánk, ott folytatni tudjuk a beszélgetést. A következőnapokban egyszer sem láttam Nórit a recepción, biztos szabadnapos volt, vagymásik műszakban dolgozott. A közösségi oldalon még mindig nem igazolt vissza,így írni sem tudom neki, meg lehet nem is válaszolna. Igaz volt, amit nekimondtam, hogy már az elejétől vonzott benne valami. Talán a kisugárzása, alazasága. Volt benne valami, ami nem engedte, hogy annyiba hagyjam a köztünktörténteket. Önként jelentkeztem, hogy visszamegyek a szállodába megkeresni anagynéném fülbevalóját. Próbáltam kilogisztikázni, hogy Nóri fog-e dolgozni, denem jutottam semmire. Annyit tudtam csak hogy 12 órás műszakok vannak aszállodában. Szóval ismét marad a reménykedés. Ha szerencsém van és ott lesz,akkor határozottnak kell vele lennem. Hiszen a legutóbbi beszélgetésünknél isbevált. Ezt az utolsó esélyt még megadom „kettőnknek".