Fogadásból

6.

Anna

Szombaton délután meccsünk van. Én már délelőtt ideges vagyok és nem találom a helyem, ezért hamarabb bemegyek a klubhoz. Itthon játszunk, így nagyon sok szurkolóra számítunk. Kemény ellenfél ellen szükségünk is van a drukkolásra. Kérdeztem Nórit, hogy ő nem jön-e el megnézni, de nem ér rá. A barátaival van szórakozni valahol, nem írta, hogy hol. Eléggé titokzatos az esti programja, nem mond róla semmit, sem a barátairól nem mesélt eddig. Bementem az öltözőbe és végigterültem a padon. Bekapcsoltam a zenét és közben Nórival irogattunk egymásnak.

- Na mi van kis szerelmes? – csapott a combomra Heni.

- Mi van? – ülök fel hirtelen – Én nem vagyok szerelmes!

- Úgy vigyorogsz a telefonodba, mint egy tejbetök! Kivel beszélgetsz?

- Csak egy ismerősömmel – terelem a témát. Nem akarok a nagy semmiről beszélgetni. Sorra érkeznek meg a többiek és nekilátunk készülődni. Többen hoztak piát, azt mondták ha nyerünk, akkor megünnepeljük. Ha veszítünk, bár az kizárt, akkor bánatunkat fojtjuk az italba. Tehát mindenképp iszunk, állapítom meg mosolyogva. Átvesszük a mezünket és kivonulunk a pályára melegíteni. A szurkolók már a klubunk nevét kántálják, szól a zene! Ez a kettő egyből feldobbingol és érzem az adrenalinlöketet. Ez kell nekem! Végig nézek a nézőtéren és kiszúrom a szüleimet. Integetek nekik és újra a játékra összpontosítok. A bírok megfújják a sípot és kezdetét veszi meccs. A kispadról szurkolunk a többieknek, az első félidő vége felé beállít az edző és rögtön ki is használom a helyzetemet és lövök egy gólt, majd sikeresen hárítok egy támadást. Félidőben az edző és a csapattársaim is megdicsérnek. Bár az edző kicsit agresszívebb játékot vár tőlem, nem az általános iskolában vagyunk. Igaza van, nem kell kímélni senkit sem. Második félidőben is van lehetőségem játszani, több mint 10 percet. További két gólt dobok! Egy góllal, de nyer a csapatunk! A közönség majd megőrül! Mi boldogan ugrálunk a pályán és ölelgetjük meg egymást. Miután lecseng az őrült hangulat az öltözőbe vonulunk és mi ott folytatjuk tovább az ünneplést. Írtam anyának, hogy jó utat és vigyázzanak magukra. A szüleim ma este elutaznak egy konferenciára, csak nem akarták kihagyni a meccsemet. Letusolok, majd csatlakozom a pezsgőzőkhöz, közben írok Nórinak, hogy nyertünk. Persze hogy nem érkezik válasz. Miért is lenne nála a telefonja?! A harmadik pohár pezsgőt már érzem magamon. Rezegni kezd a telefonom, Nóri válaszolt. Hogy gratulál és tudta, hogy nyerni fogunk! Aranyos! Ezen elmosolyodtam és rögtön válaszolni kezdtem neki.

- Na Anna mi van már a csajjal? Elhívott már randizni vagy te hívtad el? – kérdezte Zsuzsi, mire minden szem rám szegeződött. Csak neki meséltem Nóriról, a többieknek nem.

- Egyszer találkoztunk eddig, elég sokat dolgozik! Nóriról van szó, akivel a sportbálon összeakadtam – magyarázom a többieknek.

- Ennyi? Semmi csók, tapi vagy valami? – faggat tovább Heni.

- Nem, semmi. De mindennap beszélünk.

- Nehogy elszalaszd! Jó csaj! Használd ki a lehetőséget! – kacsint rám Heni, majd továbbáll. Nem rajtam állt a dolog, hanem Nórin. Mikor kicsit közelebb engedett magához és észrevette rögtön hátra lépett egyet. Türelemmel kell lennem felé. Én vele akartam lenni. Tetszett, hogy lazán kezeli az életet és a dolgokat. A munkáját komolyan vette és ahogy látom hibátlanul végezte, élvezte. Meg akartam ismerni milyen is valójában, néha volt egy-két olyan megjegyzése, mondata, ami nagyon megfogott. Az öltözőbe megittunk még egy kis pezsgőt és mentünk is tovább. De én lehet inkább haza megyek, fáradt vagyok. Mivel mindenki ivott már, így a buszmegálló felé indultunk. Nem is figyelek a többiekre, végig a telefonomba vagyok mélyedve és Nórival beszélgetek. Úgy látszik jó kedvében van, mert eléggé beszédes. Otthon végigterülök az ágyamon és hajnalig beszélgetek Nórival.