The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

54.-Lunar eclipse

-Miért nem szóltál előbb? Megkeressük Őket.-engedett el barátom. Kezei lecsúsztak derekamról, miközben közelebb lépett Newt-hoz.

-Ma nem tehetünk semmit sem.-ismertette Newt újra.

-Attól, hogy átfésüljük az erdőt, semmi bajunk sem fog esni.-csökönyösködött Harry. Megfogtam a kezét, mikor indulni akart.

-Nem mehettek. Ma tényleg nem lenne értelme kimerészkedni.-próbáltam hatni rá, ám ahogy láttam, nem sikerült megváltoztatnom a véleményét.

-Rose, lehet, hogy a közelben vannak, megtaláljuk Őket.-magyarázta, ám én még így sem értettem egyet vele.

-Vagy a szüleim vannak itt. Akkor pedig természetfeletti erő nélkül semmire sem mentek.-léptem közelebb hozzá, csak ezután láttam meg a felismerést szemeiben-Tisztában vagyok vele, hogy azt hiszed segítened kell nekik, mert te is egy alfa vagy, de gondolkozz. Ne áldozd fel a falkádat és minket egy elhamarkodott döntés miatt.-fűztem össze ujjainkat.

-Tehetetlenek.-próbált győzködni.

-Úgy ahogyan mi is.-néztem mélyen a szemeibe. Megadóan sóhajtott egyet, majd bólintott.

-Ha addig nem kerülnek elő, holnap hajnalban megkeressük Őket.-nézett fel, egyenesen falkájára-De te itt maradsz.-pillantott ismét rám.

-De...-kezdtem volna az újabb ellentmondást, viszont feltartotta a kezét.

-Erről nem nyitok vitát.-szólt ellenkezést nem tűrően. Mellkasom előtt összefontam a karjaimat így, ebben a helyzetben úgy festhettem akárcsak egy hisztis óvodás.

-Segíteni akarok.-győzködtem. Megrázta fejét.

-Ezt már egyszer megbeszéltük.-lezártnak tekintette a beszélgetést, és az ajtó felé vette az irányt, én viszont felbátorodva utána szóltam.

-Helyesbítek, te beszéltél.-talán ostoba ötlet volt ezt megtenni, de aztán eszembe jutott, hogy nem tehetett semmit sem, hiszen egyszer muszáj volt a sarkamra állnom.

-Rose...-fújt egyet dühében.

-Nem, Harry.-ingattam meg a fejem-Tudnék harcolni veletek. Alábecsülsz, mert ember és nő vagyok, de bármiben tudok segíteni. Nem zárhatsz ki ebből!-tártam szét a karjaimat. Milyen gyorsan képes volt változni a hangulatunk, igaz? Percekkel ezelőtt még csókolóztunk és vidámak voltunk, most pedig csaknem fojtogatjuk egymást. Legalábbis én éreztem magamban annyi dühöt, hogy megtegyem.

-Igaza van, Harry.-szólalt meg mögöttem Louis. Azt hitte ezzel tehet bármit is, és megbocsájtok neki? Tévedett-Talán egy női erő is hasznos lenne.-mentette a menthetőt; ám látszott Harry-n, hogy még inkább elborult az elméje.

-Te csak ne ugass bele!-kiáltotta-Neked itt sem kellene lenned! Megmentettünk a haláltól, viszont az, hogy itt baszod az idődet kicsit sincs rendben! Ha akarnánk fel is adhatnánk az FBI-nak, hiszen már így is mindenki azt hiszi, hogy halott vagy.-szűrte a fogai között. Mindannyian ledöbbenten hallgattuk a szavait, melyet egészen eddig magában tartott. Ajkaim elváltak egymástól mondatait hallva, de ahogyan észrevettem, egyedül Louis-t nem hatották meg Harry mocskolódó szavai.

Ezek után a göndör hajú férfi egyszerűen csak sarkon fordult és elhagyta a helyiséget. Percekig álltam lesokkolódva a helyemen, ezek után pedig inkább Harry után indultam. Volt valami, azon kívül, hogy Einar és Stig eltűntek. Valami bántotta Őt, hiszen már ezelőtt is észrevettem. Bármi is volt az, nem hagyta nyugodni.

Afelé a szoba felé igyekeztem, amelyikben Newt elszállásolt minket. Harry éppen akkor vágta be az ajtót, mikor odaértem. Beharaptam az ajkam, és a kilincsre tettem a kezem, ám egyszerűen nem bírtam benyitni. Féltem a férfiből feltörő szavaktól. Másodpercekig gondolkodtam azon, mi is lehet a következménye annak, hogyha beteszem a lábam, de egy idő után teljesen kifogytam a lehetséges álláspontokból.

Amikor benyitottam, megpillantottam Harry-t aki az ágyon ült s hajában elvesztek hosszú ujjai, ahogyan támaszkodott. Csendben leültem mellé, majd én is a padlót kezdtem el vizslatni, éppen úgy, ahogyan Ő tette.

-Ne haragudj. Nem lett volna szabad ennyire kiakadnom.-szólalt meg hirtelen.

-Igen, tényleg nem kellett volna ilyeneket mondanod.-értettem vele egyet-Én csak megpróbálok egyenrangúként viselkedni veletek, de úgy, hogy korlátokat szabsz, nagyon nehéz.-magyaráztam kitörésemet.

-Azért teszem, mert féltelek.-sóhajtotta-Nem bírnám elviselni, ha bármi történne veled, az én hibámból.-mondta, hangjában pedig hallottam a remegést.

-Ha ott vagy velem, semmi sem történhet.-fordultam felé és megfogtam kezét-Biztos vagyok benne, hogy a többiek sem hagynák, hogy bajom essen. Emlékszel még arra az esetre, mikor őrült módon kiálltál Einar-ral szemben, hogy megvédj?-kérdeztem, és apró mozdulatokkal simogattam kezét.

-Igen.-nézett rám, közben kicsit bólintott.

-A fiúk kérés nélkül mellénk léptek, és védelmeztek minket, hiába tűnt öngyilkosságnak a mutatvány.-nyitottam fel szemét a tényre, miszerint nem kellene annyit aggódnia, hiszen mindig lesz valaki aki segít nekünk. Bólintott így értesítve engem, hogy felfogta a szavaimat.

-Sosem gondoltam azt, hogy gyenge vagy, Rose.-pillantott rám-Azok után amiket átéltél a szüleid miatt sosem feltételeztem volna ezt.-rázta meg a fejét-De most minden más.-keresett egy kifogást ismét.

-Mégis mi lenne más?-kérdeztem gyengéden, hiszen nem tudtam, mégis mire akart kilyukadni.

-Az anyád dühösebb mint valaha és meg akar ölni minket.-suttogta. Nem értettem honnét vette ezt a furcsa ötletet.

-Farkas vadász, Harry. Mindenkit meg akar ölni közülünk.-sóhajtottam gondterhelten.
Megrázta a fejét.

-Nem érted.-suttogta-Az anyád bosszút forral, és látni akarja ahogyan vérfürdőben úszva kilehelem a lelkemet.-mondta, ezután összekulcsolta ujjainkat.

-Miért mondod ezt?-kérdeztem döbbenten. Egyszerűen képtelen voltam hova tenni a viselkedését.

-Mert mikor északon voltunk, Ő lőtt le. Éppen azután, hogy megöltem az apádat...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!