The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

53.-Poison

-Ránk fognak találni.-suttogta maga elé Liam. Arca semmitmondó volt, ajkai között apró rést lehetett látni, szemei pedig a távolba meredtek.

-Kik?-tettem fel azt a kérdést, amelyet abban a pillanatban a legegyszerűbben megtudtam fogalmazni.

-A szüleid.-pillantott rám szeme sarkából Harry-Az FBI katonai szervezete nem csak vadászik ránk, de a kivételes alanyokat megtartja magának, hogy kísérleteket folytasson rajtuk, és többet tudjon meg a létezésünkről. Scott-ot is elfogták, ezért tudnak rólunk annyit amennyit és ezért dolgozott nekik. Sosem mondta el, miért segített leleplezni minket.-meredt Ő is a távolba, így tudtam biztosra, hogy visszaemlékezett egy pillanatra.

-A bétával mi lesz? Láttál valamit?-kérdeztem hiszen már teljesen elvesztettem a fonalat a két eset között.

-Szerintem az FBI egyik speciális korcsa.-rántott vállat nemes egyszerűséggel-Nem láttam sokat, de arra ébredtem, hogy keresett valamit, de nem tudom mi lehetett az. Ezután neki támadtam, és láttam a fehér szemeit.-suttogta-Teljesen fehérek voltak a szemei.-lehelte, hangjában pedig mintha apró félelmet is felfedeztem volna-A bundája... pedig mintha sötét árnyalatú lett volna, de nem tudnám biztosan megmondani milyen lehetett. Többre nem emlékszem.-ingatta meg a fejét reménytelenül.

-Ez is éppen elég.-bólintott Newt-Elkezdem a kutató munkát, és szólok Einar-nak és Stig-nek, hogy csatlakozzanak.-ismertette velünk a terveit.

-Itt vannak?-nyíltak nagyra Liam szemei.

-Nemrég érkeztek a városba, mert megkértem Őket, hogy segítsenek a béta ügy kapcsán.-magyarázta. Erre már senki sem válaszolt, hiszen... mégis mit mondtunk volna rá? Egyszerűen csak örültünk, hogy voltak valakik akik a mi oldalunkon álltak.

Közelebb bújtam Harry-hez, homlokom pedig vállának döntöttem és hagytam, hogy átkaroljon. A tetovált pillangó és a dohánylevelek közötti harapás a szemem láttára halványult, majd tűnt el teljesen. A gyógyulása valószínűleg már azután elkezdődött, hogy a farkas megmarta, de eddig elnyúlt a méreg miatt.

-Miért találnak meg titeket, holdfogyatkozáskor?-kaptam fel a fejem, hiszen végiggondoltam magamban az előbb lejátszódottakat.

-A Hold ilyenkor nem hat ránk sehogy sem.-mondta Liam-Egyszerűbb minket megtalálni és legyőzni, mert egy napra halandók leszünk. Nem tudunk átváltozni, és minden természetfeletti erőnk elhagy minket. Mintha... kiszívnák belőlünk a farkast.-szólt, azonban párszor elgondolkozott saját szavain még mielőtt kimondta volna őket.

-Ezt nem mondjátok komolyan.-hallottam meg egy túl ismerős hangot. Harry azonnal leugrott az asztalról és védelmezően elém állt. Morogni kezdett, fogait kivillantotta íriszei színe pedig elváltozott. Nem néztem Louis-ra, túlságosan haragudtam rá.

-Nyugodj le, már nem veszélyes.-fogta meg Niall szerelmem vállát. Harry kihúzta magát, így jóval Louis felé magasodott. Állkapcsát összeszorította, majd egy aprót bólintott az Ír irányába.

-Öhm... én... köszönöm, hogy megmentettél. Még akkor is, ha még nem vágom teljesen ezt a vérfarkasosdit.-mondta zavartan páromnak szentelve minden szavát. Az előttem álló keményen csak bólintott egyet, majd felém fordult, de ahogyan ezt megtette láttam ahogyan megszédült. Rajtam kívül talán senki más nem érzékelte, ezért megfogtam karját és a kanapé felé intettem fejemmel.

-Ülj le.-kértem szelíden.

Ő pajkos tekintettel kérlelt, és szavak nélkül is megértettem néma kérését. Azt akarta, hogy vele menjek, ezért tettem amit szeretett volna. Megfogtam kezét, majd odavezettem a bőrüléses kanapéhoz. Harry leült rá, engem pedig az ölébe vont, nem törődve azzal, hogy nemrégen még egy műtőasztalon feküdt. Karjait védelmezően csavarta testem köré, ezenfelül hagyta, hogy arcomat nyakhajlatába temessem. Rettentően fáradt voltam, tekintettel arra, hogy a Nap még csak akkor ébredezett. Mi pedig... már javában fent voltunk.

Még mindenki pizsamában volt, hiszen mi Harry-vel, csak úgy berontottunk a lakásba, hogy segítséget kérjünk. Én, szerelmem egyik kinyúlt pólóját viseltem és egy rövidnadrág volt rajtam, Harry-n pedig csak az a melegítő nadrág, amit az indulásunk előtt aggattam testére, hogy ne csak egy bokszerben jöjjön. Talán jobban is tettem, hiszen mikor rávettem magam, hogy Louis-ra nézzek láttam, ahogyan végigmért minket. Nemtetszése miatt megingatta fejét és inkább más elfoglaltságot keresett.

Nem akartam neki fájdalmat okozni, ugyanakkor hihetetlenül jól esett, hogy neki is fájt az, amit vele tettem. Önző és gonosz voltam abban a pillanatban, de nem tudtam elfeledni azokat a szavakat amelyeket nekem mondott, és nem is akartam. Örültem, hogy távol voltam tőle, és minden figyelmemet Harry-nek szentelhettem, mert nekem csak Ő számított. Louis pedig ha azt akarja, hogy továbbra is barátok legyünk, akkor bocsánatot kér, máskülönben ez nem lesz lehetséges.

-Rose...-szólított meg Newt-Szeretném, ha itt maradnátok az állatkórházban velünk, a holdfogyatkozás miatt. Be kell zárkóznunk azon a napon, máskülönben nem biztos, hogy túléljük.-mondta el gondolatait.

-Rendben.-egyeztem bele, de előtte vártam Harry válaszát, aki csak megcirógatta oldalam ezzel rám bízva a döntést. Örültem, hogy egyenrangúként kezeltek, még akkor is, ha én voltam közöttük az egyedüli halandó-De... mégis mikor lesz a holdfogyatkozás?-kérdeztem, hiszen az elszántságuk apró félelemmel is társult.

-Holnap...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Laura Petes

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!