Maffia Girl /Befejezett/

42.rész

~6 évvel később~

Emlékeztek amikor John állítólagos emberei felbukkantak? Igen, én is. Miután eltöltöttünk Sierraék egy teljes napot, el is tűntek az életünkből. Miután felszívódtak még egy ideig óvatosak voltunk, de miután hónapokon keresztül semmi nem történt, így abba maradt az egész ügy. Na meg az óvatosság. A bölcsit Ally életéből kihagytuk. Inkább otthon voltam vele. Viszont 3 évesen elkezdte az ovit. Én visszamentem dolgozni apához. Cameron is dolgozott. Az egész család élete visszaállt a régi kerékvágásba. Én meg kaptam egy normális életet. Annyi külömbséggel, hogy kiderült hogy Sierra meddő. Nem lehet gyereke. Ez a hír lerombolta fél évre az egész család hangulatát. Egy ideig nem volt pofám Sierrat megkérni hogy vigyázzon Allyre. Viszon Si egy idő után megunta a szomorkodást és visszatért a régi Si. Jött vigyázni a keresztlányára, és elkezdődött az örökbe fogadási projekt. Mindannyian ott segítettünk ahol tudtunk. Szóval 2 évvel ezelőtt Si örökbefogadott egy édes kislányt. Aki a kis Nina lett.  Allytől 1 évvel kisebb szóval ő jelenleg 5 éves. Elég nagy volt már mikor családba fogadták, de ez senkit nem zavart. Sierráék tökéletes életet élnek. Ahogy mi is. És apáék is. Jajj a legnagyobb hír az az hogy édesapám végre kezdeményezett Gina felé. Aki örömmel fogadta el a sorozatos vacsora meghívást, és randevúkat. Szóval ők is egymásra találtak. Nem mondom hogy nem fura, mert így Cameron és Sierra szinte a féltesóim, de soha nem fogjuk így fel. Még szerencse. Mert Camerontól van egy gyerekem és az életem szerelme. 

Cameronnal négy évvel ezelőtt nagyon szolidan, és a szűk családi körben egybekeltünk. Hivatalosan is Mrs. Dallas lettem.  Életem második legboldogabb napja volt. Utána munka, család. És másból nem álltak a napjaink. De boldogok vagyunk.  Senki nem zaklat minket, teljesen átlagos életet élünk. Magunk mögött hagytunk mindent ami rossz. Ally előtt sosem titkoltuk el hogy lett volna egy nagytesója. Tud róla, de még kicsi ahhoz,  hogy ezzel foglalkozzon. Felhőtlen játékos gyerekkora van. Állíthatom hogy mi vagyunk a legboldogabb szülők a világon. 

Még korán reggel van. Kereken 5 óra. Én már nem tudok tovább aludni. Egy gyönyörű, meleg vasárnapi nap van. Ma kertipartizunk. Amikor a gyerekek megtudták nem lehetett lecsitítani őket. Nem tudják mi az. Annyit tudnak hogy játszanak ketten és "anyu mikor megyünk keresztanyáékhoz"? Ez az egyetlen kérdése péntek óta. Az agyamra megy, de mindig annyit mondok neki hogy majd még soká. Olyankor elszontyolódik. Szóval próbáljuk lekötni ilyenkor. 

Cameron mellettem még nagyban szuszogott. Megdörzsölve az arcomat ültem fel. Adtam egy puszit az arcára és felálltam. Halkan kiosontam a szobából, át a másikba Allyhez. Reggel amikor felkelek megszokásból benézek hozzá. Nyugodtan szuszogott, kedvenc maciját ölelve. Anyai örömmel csuktam be az ajtót magam mögött. Elindultam le a lépcsőn. Elkezdtem a szokásos reggel teendőimet. Kávét főzni, telefont nyomkodva leülni és elfogyasztani.  Szépen így megvárni míg a többiek fel nem kelnek. Majd utána öltözés és ilyenek.  Még ma főznöm is kell valamit, hogy ne üres kézzel menjünk. 

-Jó reggelt. -a hirtelen hangra összerezzentem. Cameron nyomott hirtelen egy puszit a fejem tetejére. Mosolyogva nyomtam a kezébe a mellettem lévő másik bögrét. Általában nem sokkal később kel mint én, ezért egyszerre főzöm le a kettőnk kávéját. Az idő teltével Cam borostát növesztett, ami nem mondom igazán szexivé teszi. 31 éves létére túl szexi. Én csak 26 vagyok, de esküszöm teljesen öregnek érzem magam. Főleg hozzá képest. Mondjuk nem ő szült. Nem ő tornázott meg edzett éveken át hogy egy picit lefogyja a terhesség utni hájakat. De bulis volt.  A bögrével a kezében indult ki a konyhából. Felálltam és utána mentem. A nappaliba szokott kávézni. Én meg inkább a konyhába. Szóval mikor melyikőnk igazodik és ott kávézik ahol a másik.