5.rész

4.6K 221 7
                                    

Reggel ugyan ott ébredtem ahol tegnap elaludtam. Tehát a konyhapadlón, a konyhapultan dőlve. Cameron-nal együtt. Ő már fent volt és engem nézett, de feje még mindig az ölemben volt. Megsimogattam az arcát mire rám mosolygott.

-Jó reggelt. -mondtam eszméletlen rekedt hangon. -Hány óra van? -kérdeztem től.

-Hajnali 4. -válaszolta és felkelt az ölemből. -Figyelj ami tegnap este történt én...Úgy sajnálom- kezdett bele de közbevágtam.

-Hé. Nem neked kell sajnálnod. Hanem neki. Figyi. Ha ez segít valamit akkor velem bármikor, bárhol beszélhetsz a fájdalmaidról. -mondtam és felemeltem a fejét. Belenéztem a -még mindig túl szép- barna szemeibe.

-Köszönöm. -válaszolt halkan.

-Olyan fáradt vagyok. -nyavajogtam neki, aztán eldőltem a padlóra. Hideg volt. Nagyon hideg.

-Nem megyünk tv-zni? Meg kényelmesebb ott ülni. -kérdezte mire bólintottam . Feltápászkodtunk mind a ketten és elindultunk a nappaliba. Meglepetésünkre Gina ott ült  a homályos nappaliban a tv-előtt egy csomó zsebkendővel. Cameron kétségbeesve rámnézett.

-Ne nézz így. -súgtam oda.

-Légyszi beszélj te vele. Nekem annyira fáj így látnom őt. -mondta kétségbeesve. Aranyos volt. Kifújtam a levegőt ezzel jelezve hogy" oké beszélek vele". Úgy éreztem magam ebben a jó pár órában mint egy terapeuta. Odasétáltam a kanapéhoz és lecsücsültem nem messze Ginatól. Rám nézett. Én éreztem rosszul magam annyi fájdalmat láttam a szemében. Biztos borzasztó érzés lehetett megtudni hogy mit csinál a férje és kivel kúr félre. (bocsánat a fogalmazásért -szerk)

-Cameron? -kérdezte.

-Felküldtem aludni. Te miért nem alszol? Pihenned kéne. -válaszoltam.

-Amit tegnap tettél nem tudom elégszer meghálálni. -mondta és legördült egy könnycsepp az arcán. Hirtelen anya jutott eszembe. Sokszor nyitottam rá miközben sírt. Soha nem mondta el nekem hogy mi a baja. Mindig kiküldött. Éreztem hogy nem tekint rám úgy mint lányára. Lehet azért mert sokszor emlegettem apát, és hogy találkozni akarok vele. Egyszer még azt is hozzám vágta, hogy nem is szeretem őt, és hogy a rég nem látott, apám aki szar és senki  fontosabb mint ő. Ez volt az a pont ahol nagyon megharagudtam rá.

-Gina. Én köszönöm hogy annak ellenére hogy tudjátok milyen veszélyes hogy itt vagyok, itt lehetek. -mondam, felálltam és leültem mellé. Átöleltem. -Tudom mennyire fáj ez! -súgtam a fülébe mire elsírta magát. Megpillantottam Cameront aki az ajtó előtt állt, könnyes szemekkel. Rendbe kell tennem ezt.

-Skylyn. Szeretném elmondani az álláspontot. Hogy kapjuk el John-t vagy kit. -jött be Cam és úgy tett mintha most jött volna le. Ezen egy aprót mosolyogtam. Elengedtem Gina-t aki hanyatt feküdt a kanapén és próbált pihenni.

-Persze oké. Hallgatom. -mondtam. Volt egy rossz érzésem belül. Nem tudom milyen de rossz volt. Mintha valami nem stimmelne.

-Szóval apukáddal úgy beszéltük meg hogy, te visszamész a dillerhez közbe mi folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, kitalálunk valamilyen tervet és elkapjuk őke. Az a lényeg hogy véletlenül se áruld el nekik hogy kapcsolatban állsz az FBI-al mert minden befuccsol. A legkedvesebb barátod a... elfelejtettem a nevét de neki se mond el. -mondta komolyan. Olyan nagyon hirtelen tud változtatni magán Cam. Egyik percben egy síró fiatal gyerek, másik percben egy komoly felnőtt. Ez tetszik benne. De ami nem tetszett, az a terv volt. Nem vagyok valami jó színész. Ráadásul azt hittem hogy legalább a telefonomhoz nem nyúl de, mint kiderült ahoz is hozzányúlt szóval valami oknál fogva rá fog jönni.

Maffia Girl /Befejezett/Where stories live. Discover now