38.rész

2K 111 7
                                    

9 hónappal később.

El sem hiszem hogy hogy tud eltelni ilyen hamar 9 hónap.  Már a terhesség utolsó fázisában vagyok, és nemsokára a szülés következik. Elhihetitek hogy mennyire félek. Félek attól hogy a kislányomnak nem lesz jó anyja. Igen, mert Cameron "megérzései" nem csaltak, tényleg kislányunk lesz. A nevét még mindig nem tudjuk. Annyira hülye neveket találtak ki, hogy néha csak fogtam a fejem, hogy szegény kislány. A legszebb dolog az volt amikor először rúgott.  Nem fogom elfelejteni, a konyhában álltam és Sierraval beszélgettem, amikor rúgott egyet. Cameron a szobában volt, mert éjszakás volt. Egyszer csak éreztem hogy valami mintha megrúgta volna a hasam, nem sok kellett és leesett hogy a baba életében először megrúgott. Csapot-papot hagyva szaladtam Camhoz (aki aludt) hogy ez történt. Ráugrottam, amitől fel is kelt, és könnyes szemekkel nyúltam a kezéért, amit a hasamra vezettem. Értetlenül nézet rám, de rúgott még egyet és megértette. Sírva borultam a  karjaiba. Gyönyörű szép nap volt. De! ezek mellett vannak rossz oldalai is sajnos. Az utóbbi időben jelentkeztek a fájások. Azok borzasztóak. Rettenetesen fájnak és akár hányszor jelentkezik egy fájás, mindig megijedek hogy eljött az idő. Néha úgy érzem hogy nem vagyok felkészülve erre. Ilyenkor jó hogy a barátomnak egy imádni való anyukája és  testvére van. Múltkor késő este jött rám a "rossz anya leszek" érzés. Felhívtam Ginát és egyből rohant hozzám, és az egész estét átbeszéltük. Megnyugtatott hogy ez normális. Ő is ezt érezte Sierraval. Első gyerek, nem tudod mi vár rád, csak a filmekből, amikben soha semmi sem egyszerű. Megijedsz hogy a te gyereked is ilyen lesz és hogy te is ilyen szar anyuka leszel. Közel sem. Eleinte nehéz lesz, de utána már gyerekjáték. Csak meg kell szokni. Meg akkor már másabb lesz, mint így. Felelősségteljesebbnek érzed magad.  Apropó, ha már a felelősségteljes dolgoknál tartunk, akkor hagy mondjam el hogy elkezdtem apáék dolgozni. Én is "Cameron munkatársa lettem". Nehogy azt higgyétek hogy én is megyek nagy menő módjára nyomozni. Dehogy is. Csak papírokat nézek át, ellenőrzöm a labort, meg ilyen kis apróságok. Azt mondták hogy ha megszültem akkor esetleg elmehetek egyszer kétszer helyszínelni. Vagyis lábatlankodni. Most azért nem mehetek mert Gina megtiltotta. Mégpedig azért mert a  meggyilkolt emberek látványa nem éppen egy terhes nőnek való. De amúgy teljesen igaza is van. Az első hónapokban mindig menni akartam, de nem engedték. Ilyenkor olyan viccesen érzem magam. Mintha gyerek lennék. Bár még az is vagyok. Agyilag biztos. Na mindegy. Cameronra visszatérve, köztünk minden a legnagyobb rendben. Ráadásul holnap szeptember 8, azaz Cam szülinapja. És rá 2 hónapra leszünk 1 évesek. Egyszer valaki megkérdezte hogy nem sajnálom hogy a pár hónapos kapcsolatomból születik gyerek. A válasz természetesen nem. Nem sajnálom, sőt. Cameron nem hagyott el, és hiába pár hónapos kapcsolat, (pontosan 2 és fél) a gyerek jobban összekovácsolt minket. Persze vannak veszekedések. Szerencsére azt foghatom a terhességre hogy veszekedek Cameronnal azon hogy a zoknijait nem fordítja ki és úgy teszi a szennyesbe. Néha nagyon tud idegesíteni. De ezeken kívűl mindig összekucorodva alszunk el. Mindenben segít és ha nekem hajnali 3-kor kell kakót csinálni, akkor megy és csinálja. Amiért nagyon hálás vagyok neki.

Sóhajtozva kapcsolgattam a tv-t, mivel nem találtam semmi érdekeset, így ki is kapcsoltam. Cameron ma dolgozott , így egyedül vagyok itthon. De ha minden oké bent a munkahelyén akkor 10 felé már itthon is lesz. Egész nap itthon voltam egyedül és bevallom, unatkozom. Egyet gondolva álltam fel a kanapéról, és indultam a konyhába. Sierrat fel kéne hívni hogy  mit kell még venni a holnap esti bulira. Nagyon be vagyok zsongva emiatt. Nagy banzájt terveztünk ez alkalomra, hisz 27 éves lesz az én szerelmem. Már nagyjából be is vásároltunk, torta, sütik minden megvan. Gina és Si sütötte hogy nekem ne kelljen ezzel bajlódni, hiszen már nehezen megy a lehajolás. Sőt, a lábamat már nem is látom. Ami vicces mert egyszer állok a konyhába, és nézem a hasam és nem látszódik a lábujjam és ezzel szórakoztam egész nap. Szegény Cameron hogy unhatta. 

Maffia Girl /Befejezett/Where stories live. Discover now