Maffia Girl /Befejezett/

21. rész

Kereken ma van egy hete hogy Luke temetése lezajlott. Utána 2 napig "szobalakó" lettem. Cameron dolgozik és dolgozik. Ha meg itthon van alszik. Nagyon vigyáz rám annak ellenére hogy elég sokat dolgozik. Ma kell visszamennem a nőgyógyászhoz. Cam is elkísér. Ma itthon van. Olyan boldog vagyok. Most őszintén boldog voltam. Örülök annak hogy élhetek és hogy Cameronnal együtt lakunk. Már a kezembe szeretném tartani a kisbabánkat. Szóval most  Happy Time van. Ma eddig egész nap aludtam és pihentem. Jelenleg is a kanapén punnyadok a szürke mackó nadrágomban és egy minnie egeres nagy pólóban. Az ajtóra kaptam a tekintetem mert hirtelen kinyílt. Cameron lépett be egy csomó szatyorral a kezébe. Felpattantam és elé szaladtam. Egy gyors szájra puszit nyomtam az ajkaira és elvettem tőle 2 db csomagot. A konyhába sétáltunk és lepakoltuk a cuccokat.
-Szia szerelmem.-mondta mosolyogva és egy hosszú érzelmekkel teli csókot adott. Amikor levegő hiány miatt elváltunk mosolyogva néztem rá.
-Hogy telt az estéd? -kérdeztem tőle mert ma este is dolgozott. Addig én itthon pihentem. Milyen kis önző vagyok.
-Ahh Peter-el a fél esténk akta olvasással telt a többiben a gyilkosságok kivizsgálásárol tudakoltam az embereket. A szokásos. -mondta, legyintett egyet aztán nekidőlt a konyhapultnak. Ezalatt az 1 hét alatt elég jól belaktuk és otthonossá tettük a lakást. Szép kis otthon. -Veled minden rendbe volt?-nézett rám aggódva. Na nem. Éjszaka elraboltak az UFO-k és megerőszakoltak, akkor még meg is haltam aztán újraéledtem. De amúgy semmi nem történt.
-Persze. -adtam választ. Nem 100% hogy nem nézne hülyének ha az előbb felsoroltakat mondtam volna. Rápillantottam az órára és még csak 10:30 van. Majd 3 órakkor kell az orvoshoz menni.
-Min gondolkozol egyetlen szerelmem?-lépett hozzám és nagy mancsai közé fogta gyengéden az arcomat. Megráztam a fejem ezzel tudatva hogy nem fontos. Közel hajoltam hozzá és egy erőteljes, határozott csókot nyomtam a szájára. Csókunk közbe felugrottam az ölébe és derekára kulcsoltam a lábaim. Nem sokkal később odalépett velem a konyhapulthoz és rárakott.  Áttért a nyakamra és megszívta. Egy hangos nyögés hagyta el a szám.
-Kicsim... a ..-próbáltam neki mondani egy értelmes mondatot de az élvezet nem hagyta. Megállt és csak ölelt.
-Még 9 hónap. -mondta szomorúan. Magam felé fordítottam és ránéztem.
-De utána igen. -mosolyogtam rá szexin. Lenézett a földre és megvakarta a tarkóját.
-Oké, én most veszek egy hideg zuhanyt.-ezzel el rugaszkodott a pulttól és el is tűnt. Hatalmas vigyorral a képemen szálltam le és elkezdtem kipakolni a cuccokat. Tej, gyümölcs, saláta féleségek, tea. Lényegében minden olyan dolog ami kell. Ahogy a tejet kivettem a szatyorból valami leesett. Lehajoltam és felvettem. Amikor megláttam könnybe lábadt a szemem. Egy picike világoskék zokni volt. Cameron vett egy pici zoknit a kisbabánknak. Istenem. Hogy lehet valaki ennyire figyelmes? Nekem még szembe se jutott hogy babaholmikat nézzek. Tuti hogy a kislányomnak lesz a legjobb apja. Azért kislányt mondtam mert szurkolok hogy kislány legyen. Szerintem Cam kezébe egy kislány elég jól nézne ki. De természetesen a kisfiunkat is szeretni fogjuk nem kétség. Zajra lettem figyelmes. Felnéztem a kis zokniról és Cam rohant le a lépcsőn. Egy pillanatra megállt, szelíden elmosolyodott.
-Megtaláltad? Meglepetés. -mondta és szorosan erős karjaiba zárt. Egy gyenge, szeretetteljes puszit nyomtam ajkaira és beletemettem az arcomat a mellkasába.
-Nagyon édes vagy. -dünnyögtem a hasába.
-Amúgy átjön az egyik munkatársam. Zavarna?-kérdezte miközben lenézett rám. Megráztam a fejem.
-Miért zavarna?- engedtem el és felültem a konyhapultra.
-Mert...tiszta hülye. De nagy haverom. De hülye. Illetve viccesen hülye. Érted na. -mondta. Most vettem észre hogy egy szürke mackónadrág van rajta, póló nélkül. Beharaptam az alsó ajkam amit észre is vett.
-Bocsi, befejeztem. -nevettem fel. A csendet a csengő éles hangja törte meg. Cameron odasétált az ajtóhoz és kinyitotta. Mosolyogva lepacsizott egy fiúval. Nem lehet sokkal ideősebb nálunk. Barna haja beállítva, fejkendő a fején. Nem olyan magas de vékony. Cameron felém mutatott. Leugrottam a pultról és oda sétaltam a barátom mellé.
-Skylin Leiket. -mondtam és kezet fogtam vele.
-Taylor Caniff. Örülök. -mosolygott kedvesen. Eddig nem tűnik olyan bolondnak.
-Én is .-válaszoltam és beljebb sétált. Körbenézett. Bólogatva állt meg Cam előtt.
-Lesz hova jönnöm ha kidob az asszony. -mondta nevetve. Ah szóval az is kiderült hogy van barátnője. De akkor őt miért nem hozta?
-A barátnőd miért nem hoztad?- kérdeztem végül meg.
-Mert nincs. -röhögött fel. Aha oké. Hivatalosan is nem értem. Hogy mit nem értek azt se tudom. Megkordult a hasam és odaraktam a kezem. Enni kéne...de nem kívánok semmit.
-Mi a baj?- kérdeze aggódva Cam. Mosolyogva megráztam a fejem.
-Csak kajás vagyok. -feleltem és a konyhába mentem. A srácok jöttek utánam. -Taylor nem vagy éhes? -kérdeztem meg tőle. Mosolyogva megrázta a fejét. Oke akkor több marad nekem. Hogy mi, na azt sem nem tudom. Én ma semmit nem tudok. Nem kívánok semmit. Picikém mit szeretnél enni? Beszélgettem a babámmal. Belegondolni is furcsa hogy majd olyan 2-3 év múlva már válaszolni is tud. Istenem de hamar felnőttem. Emlékszem amikor még csak Luke-al fogócskáztunk 11 évesen. Nagyon rég volt. Gondolat menetem közbe kitaláltam hogy én csokis zabpelyhet eszek. Elővettem kikészítettem és leültem a fiúk közé enni. Olyan jól elbeszélgettek meg röhögtek. Élvezet volt látni. Megcsörrent a telefonom. Felálltam és a konyhapulthoz sétáltam.  Elfogott a félelem...Ez nem lehet.
-Ca..Cameron!-kiáltottam fel. Nem tudtam mihez kezdeni. Lefagytam és megijedtem.
-Mi a baj szerelmem?- rohant be ő is és Taylor is a konyhába. Felemeltem a telefonom és megmutattam hogy ki hívott.
-John.-mondta ki halkan a nevet.

Ez az első poszt ami telefonról van mert a koli konektor kivágta a Laptop Toltom es lemerult szooval nincs most Laptopom. A hibákat javítom és bocsánat hogy képet nem rakok majd délután folyamán fogok. Legyen Szép napotok.