24.rész

2.4K 145 5
                                    

-Mi? -kérdezte remegő hanggal Cameron. Én még fel se fogtam hogy mi történt. 
Elhomályosult a látásom. Gyorsan felültem és kirohantam a rendelőből. Valaki rohant utánam. Pontosan tudom ki az. Cameron. 

-Kicsim! Kérlek! -kiáltott utánam. Most telt be a pohár. Leszarom hogy itt ül 50+ ember, megálltam és hátrafordultam.

-Nekem Te ne kicsimezz! Hazudtál. Mi az hogy mással fekszel le? Mi közbe a terhes barátnőd otthon vár és olyan tudatban van hogy dolgozol? Sőt még sajnáltalak is hogy annyit dolgozol, Cameron. Soha a büdös életbe nem akarlak látni többet. Innentől ahhoz mész akihez akarsz, engem nem érdekel.  Soha többet ne keress!-ordítottam mindenki előtt. Nem érdekel innentől kezdve senki és semmi. Nem érdekel Cameron fájdalmas és szívszorító tekintete. Az egész életem hazugság volt, erre most kiderül hogy a szerelmem is hazudik nekem. Mit tettem én Isten ellen hogy ennyi szart kapok? Arról nem én tehetek hogy megszülettem. Hátat fordítottam Cameron-nak és elrohantam egyenesen ki a kórházból. A hasam még mindig fájt, de nincs értelme vigyázni magamra. Már nincs kisbabám. Nem leszek anyuka, és Cam sincs már. 
Gondolataim alatt kiértem egy parkszerűségbe. Nagy fákkal és padokkal.  A hasam a rohanástól még jobban fájt mint előtte. Leültem a legközelebbi padra, felhúztam a lábam hogy tompítsam a lüktető-szorító-marcangoló érzést. Semmit nem használt de legalább volt hova hajtanom a fájó fejem. Rám törtek az emlékek. Amikor Sierra-val naponta tartottunk csajos napokat. Vagy amikor Gina-t vigasztaltam meg. Amikor először találkoztunk Cam-el. Vagy a randinkra a kórház után.  Amikor először vettem fel magassarkút (a "baleset" után) és Cam kinevetett mert nem mertem benne normálisan lépni. Vagy az első "forró" éjszakánk együtt. Nagyon vigyázott rám. Akkor is és most is. Bíztam benne. Még ezek után is. Mindent megtett amit kértem. Lehet azért mert megcsalt, vagy csak azért mert szeret. Nem tudom, olyan bizonytalan vagyok. 

Cameron szemszöge

Elbasztam. Mint eddig mindent. Nem tudom Katlyn mit mondhatott neki de biztos vagyok benne hogy semmi jót. Mert 1: akkor nem kezdtek volna verekedni 2: miatta vetélt el a barátnőm, életem szerelme aki most ki tudja hol van. Nem fogom hagyni Katlyn-nek hogy kicsesszen velünk. 1x feküdtem le vele, akkor is Sky előtt jóval. Sose csaltam meg. Nem is akarom és nem is fogom. Soha. Ez az egész egy szar félreértésen alapul.

Már lassan egy szép család lettünk volna ha nem bassza el. Fogalmam sincs mit tegyek.  Nem tudom hol keressem Sky-t. Aggódok érte. Előkaptam a zsebemből a kulcsot és elkezdtem rohanni. Ahogy megtaláltam a kocsit a parkolóban kinyitottam és bevágtam magam és elindultam. Hogy merre nem tudom csak hajtottam és az utat meg a járdát figyeltem. A kezem is remeg. Ráadásul itt állok a lámpánál ami az istenért sem akar zöldre váltani. Elkezdtem figyelni a járdát hátha meglátom Skylyn-t.  Egy ismerős alak néz rám, nem messze a kocsitól a járdáról. Olyan...mintha...Luke lenne az. Végre a lámpa zöldre vált. Rátapostam a gázra de még egyszer belenéztem a visszapillantóba. Láttam hogy a Luke-ra hasonló személy néz. 
Mi a fasz? Gyorsan kaptam a tekintetem az útra, de már késő volt. Belecsapódtam egy kocsiba, elhomályosult a látásom. Meg kell találnom Sky-t. De lehet hogy már nem is találom meg soha mert a sötét szépen lassan elnyelt. 

Skylyn szemszöge

Annyira unatkozom. Már kisírtam a lelkem is és már  a könnyeim sem jönnek a szememből. Szeretem Cameront. Biztos vagyok benne hogy van valami magyarázat erre. Ha nincs is akkor miért dobjam el? Mindenki kaphat plusz esélyeket. Ő miért ne kaphatna? Én őszintén nem tudok nélküle meglenni. Igen. Az lesz a legjobb ha visszamegyek a kórházba és leülünk otthon megbeszélni. Elindultam vissza de volt egy kis baj.  Mégpedig az  hogy azt se tudom honnan és merről jöttem. Ahjj Sklyn kell neked elrohanni. Ezt is annak köszönhetem, hogy hamar felkapom a vizet. Istenem, miért teszed ezt velem de komolyan. Nem elég ennyi? Elindultam egyenesen aztán lefordultam ott ahol jónak láttam. Próba szerencse. Egy idő után a főútra tévedtem. Legalább a megérzéseim jók. 
Lábujj hegyre álltam és elkezdtem nyújtózkodni, hátha látok valami ismerőset. Egyből kiszúrtam egy mentő autót. És egy túl ismerős félig összetört autót. Cameron. Úristen. Fejvesztve kezdtem rohanni át az úttesten. Nagyon nagy szerencsém volt hogy nem ütöttek el.  Ahogy odaértem az autó mellé megbizonyosodtam róla hogy az a mi kocsink. Szívem elkezdett dübörögni és elöntött az aggódás érzése. Cam-ot most tolták be az autóba. 

-Hölgyem! Maga nem jöhet ide. -szólított meg az egyik mentős ember. A sokktól épp hogy kitudtam nyögni 3 szót.

-Ő a barátom.-nyögtem fel. Arca egyből enyhült és intett hogy szálljak be. Bemásztam és nagy tenyereibe az én kezem csúsztattam és megszorítottam. Sírni nem volt erőm de a haragom a szomorúság és aggódás vette át.

-Életveszélyben van?-kérdeztem egy idő után a dokit, aki velünk ült hátul.

-Nem nagyon súlyos. De majd a kivizsgáláson minden kiderül.-mondta kedvesen. Bólintottam egyet. Nagyon hamar odaértünk a kórházba, ezek szerint nem lehettünk messze. Gyorsan kiszálltam és utánam egyből vették is ki Cameron.t. 

Már vagy 10 perce betolták Cameront a kivizsgáló helyiségbe. A doki azt mondta várjak itt kint és amint lesz valami szólnak. Sierra-t és Gina-t is értesítették. Sierra itt lesz nemsokára és Gina meg apa is jön amint tud, csak ugye ők dolgoznak. Nem is tudom hogy fogom elmondani a többieknek hogy a baba "elment".  Már magam előtt látom szomorú tekintetüket amibe beleőrülök. Könnyek gyűltek a szemembe  és a hasamhoz kaptam a kezem. Még mindig fájt. Szörnyű érzés hogy már nem lesz kisbabám. Gyors léptekre lettem figyelmes. Felnéztem és Sierra rohant felém. Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Rá volt szükségem. Kitört belőlem a sírás újra. Sierra nagyon erősen szorított magához de ő is rázkódott a sírástól. 

-Ne legyél ideges. Árt a csöppségnek. -mondta és egy bíztató mosolyt eresztett felém. A csöppség hallatán még jobban rákezdtem a sírásra. Sierra értetlen fejet vágva ült le mellém a kényelmetlen fehér, műanyag székbe.

-Nem. -sírtam fel egy kicsit hangosabban. Elkezdtem rázni a fejem és ringatni magam mint egy bolond.

-Mi nem? -kérdezte aggódva a barátom nővére. 

-Nincs baba. -suttogtam. Sierra keze lecsúszott rólam és ernyedten hullott gazdája mellé. Abba hagytam a ringatózást és a fejrázást. Jobbnak látom ha lehajtom a fejem és csendbe ülök. Sierra mellettem élettelenül ült. Már kezdtem megijedni.

-Hogy-hogy..nincs...baba? -nézett még mindig üveges tekintettel maga elé. Ránéztem és elkezdtem neki mesélni. Mindent. A telefonhívást. Taylort. Azt hogy apánál mi volt. Katlyn-el a veszekedést. Azt is hogy mit mondott. Mindent szóról szóra meséltem el neki. 

Pont amikor elmeséltem lépett mellénk a doki. 

-Maguk Cameron Dallas hozzátartozói? -kérdezte a szokásos dumát a doki. Bólintottunk.-Nos az állapotát sikerült stabilizálni. Életveszélyben nincs, nem is volt, de még kómában van. 1 ember esetleg bemehet hozzá. -fejezte be és már el is tűnt. Sierrara néztem. Bólintott egyet felállt és el is nyelte az ajtó másik oldala. Felálltam hogy igyak egy kávét. Ahogy az automatához léptem észrevettem egy alakot aki engem figyelt. Ahogy jobban szemügyre vettem elég ismerős volt. Ahog egyre jobban bámultuk egymást rájöttem hogy ez....Luke. De ő nem lehet csak egy ember akiben a testvéremet látom. Elkezdtem felé sétálni, de amikor az a valaki észrevette elindult ki a kórházból. Utána szaladtam nehogy szem elől tévesszem. Ahogy kiértem a kórház parkolójába már nem láttam de hirtelen feltűnt. Csapot-papot otthagyva kezdtem rohanni utána. Már nem sok kell és utolérem. Rohanok ahogy bírok.Amint mellé értem minden erőmet összeszedve magam felé fordítottam. Ahogy megláttam hogy kiaz sokkot kaptam. 

-Megmagyarázok mindent. -mondta halkan. Egy szó marta a torkom. 

-Élsz.-nyögtem ki és éreztem ahogy lábam felmondja a szolgálatot, szemem lecsukódott és elnyelt a mély, fekete, ártalmatlan sötétség.


És ezazz! Úgy érzem ebben a pár napban megszállt az ihlet de nagyon. Olyan nagyon boldog lettem hogy tudom folytatni és remélem nem annyira unalmas. Az új történetemet még nem tudom mikor tudom felrakni a nagy gépen megtudom csinálni mert itthon vagyok de a laptopom még most sincs. Am nyomot hagyjatok hogy milyenek a rész. És szép estét nektek és a maradék hétvégére pedig jó hétvégét :) :) :) :) 




Maffia Girl /Befejezett/Where stories live. Discover now