You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 1 ~

Kiérve a kocsinkhoz, apa berakta a csomagtartóba a bőröndömet, míg én beültem hátra a bátyám mellé.

- Elmegyünk a kedvenc cukrászdádba, mit szólsz ? - fordult hátra anya, mire szemeim azonnal felcsillantak és izgatottan kezdtem el bólogatni. Ezen mindenki jót nevetett, majd YeongSu hajamat összeborzolva mosolygott le rám.

- Semmit sem változtál - mondta és láttam szemein, hogy mennyire is megkönnyebbült emiatt. Ezt pedig meg is értettem, hiszen nem tudhatta biztosra, hogy azok után, amiken keresztül mentem, vajon ugyanolyan maradok e, mint voltam. Az aggodalma miatt pedig nem tudtam hibáztatni.

Telefonom hirtelen megrezdült a kezemben, ami miatt érdeklődve kaptam az ölem felé a fejemet és amint megláttam a kapott értesítést egy hatalmasat dobbant a szívem. Az az üzenetem érkezett meg, miszerint a három nap múlva megrendezett fanmeetingre milyen szabályok vonatkoznak. Ugyanis, mikor elő lehetett rendelni a BTS új albumát én titokban megtettem ezt és egyet gondolva, a fanmeetingre is megvettem a jegyet, ami kicsit sem volt olcsó, de muszáj volt oda eljutnom, hisz másként nehezen találkozhattam volna a fiúkkal. Ugyan velük éltem több hónapon keresztül az emlékeim még elég zavarosak voltak, így fogalmam sem volt hogyan is juthatnék el hozzájuk. Ráadásul nem éreztem úgy, hogy jogom lenne ott rontani rájuk. Hisz lehet, már el is felejtettek engem. Fél év alatt bármi megtörténhet. Vagy arra is gondoltam, hogy mindent csak álmodtam és valójában nem is éltem velük szellemként, hisz azért ezt elég nehezen lehetett volna elképzelni. Féltem attól, hogy mindez nem a valóság.

Éreztem magamon a bátyám átható tekintetét, így gyorsan lezártam a telefonomat, hisz nem akartam, hogy megtudja, ismét találkozni fogok Jiminnel. Hisz gyűlölte, amiért miatta belekerültem az idol életbe és őt is hibáztatta mindazért, amik velem történtek. Holott, ő nem tehetett semmiről sem. Ráadásul sokat szenvedett azután, miután eltűntem. Viszont nem akartam, hogy YeongSu esetleg megakadályozza a tervemet, miszerint találkozok velük, így mosolyogva rákérdeztem, hogy talált e már magának egy lányt. A tervem bejött, ugyanis teljesen elterelődött a figyelme az én telefonom felől és zavart magyarázásba kezdett arról, hogy miért nem járna egy lánnyal sem. Akkor már jól tudtam, hogy volt itt valaki a háttérben.

Jó érzés volt újra olyan helyen lenni, ahol kedvemre ehettem a süteményeket és önfeledten beszélhettem a szüleimmel és a bátyámmal. Már nem kellett diétáznom, már szabad voltam és már mindenki látott. Ott értettem csak meg igazán, hogy milyen jó dolog is, hogy visszatértem.

Az a fránya három nap túl gyorsan eltelt, de valamiért örültem is neki, ugyanis a családom már kezdett furán nézni rám, amiért mindig eljártam otthonról és kisebb zacskókkal tértem haza. Azt mondtam, hogy vettem magamnak pár cuccot sétálás közben, holott a fiúknak vásároltam ajándékokat a fanmeeting miatt. Ettől függetlenül iszonyatosan izgultam amiatt, hogy mi lesz, ha nem álom volt az egész és felismernek. Szinte rettegtem a szemük elé kerülni és többször is elgyakoroltam a szobámban Pikachuval szemben, hogy mégis mit mondjak.

- Tessék Jimin, ezt neked hoztam - vettem ki a kis tasakból egy rózsaszín barackos plüss kulcstartót és egy szellem chibi figurás plüsst, amit aztán leraktam Pikachu elé az ágyra. - Nagyon aranyosnak találtam ezeket és mikor ránéztem rögtön te jutottál eszembe ezért... Hoztam banános csokit is - makogtam zavartan és nem mertem még a plüss szemébe se nézni. - Mit csinálok én az igazi Mochi előtt ? - temettem tenyerembe fejemet és közben eldőltem a szőnyegen. Mikor fejemet az ágyon ülő Pikachu felé fordítottam, azonnal megjelent előttem Jimin mosolygós képe, ami miatt idegesen löktem el a plüsst. - Ne nézz engem így... - morogtam, majd hátamra fekve néztem a csillagokkal telerajzolt plafonomat. - Mégis mit kéne tennem ? - suttogtam és kezemet kinyújtva próbáltam elérni az egyik csillagot, holott tudtam ez lehetetlen. - Olyan lehetetlen, mint Őt elérni - hunytam le a szememet és szép lassan elaludtam. Megint a múltammal álmodtam.