Igazi szépség (Hoseok FF) (BEFEJEZETT)

14. Rész

-Lerí, hogy más is van emögött Namjoon - hallottam Jin hangját, mire csodálkozva kaptam fel a fejem, ám még le sem esett, hogy én éppen kihallgatom őket, Namjoon egy olyan mondatot ejtett el, amitől lefagytam.

-Hyung ne csináld már...

-Mond el, vagy szólok a menedzsernek és akkor ő szedi majd ki belőled...

-Jó oké oké! - hallottam fáradt hangját - Már az első fotózáson megtetszett nekem Lana, de...

-Namjoon! - érkezett Jin ideges hangja - Ne mond, hogy azért voltál ilyen undok azzal a szerencsétlen lánnyal, mert féltékeny vagy a kapcsolatukra!

-Nem! - tiltakozott - De ezt máskor beszéljük meg Hyung! HoSeok bármelyik pillanatban beléphet. Hagytam nekik egy kis plusz időt...

Nem tudta befejezni, mert gyorsan kinyitottam, majd becsuktam az ajtót és a kabátot mozgatva igyekeztem elhitetni velük, hogy épp ebben a pillanatban léptem be, majd miután a csizmákkal is eljátszottam ugyanezt, kezeimet dörzsölve léptem az amerikai konyhás nappaliba és néztem rájuk, mintha mi sem történt volna.

-Azt hittem még kint vagy Namjoon - néztem rá, ám nem igazán tudott rá mit mondani, ezért csak gyorsan megköszöntem Jin hyungnak a vacsorát, majd felsiettem az emeletre.

A fürdőbe bezárkózva huppantam le a padlóra, miközben fejem csak úgy zúgott az új információ miatt.

Namjoon képes lett volna minket szétválasztani?! Mégis miért tette volna ezt?! És mitől gondolta meg magát?!

Lana POV:

-Hát ezt nem hiszem el - sóhajtottam nagyot mikor a telefon ismét kisípolt. Csalódottan bámultan telefonom képernyőjét - Miért nem veszed fel?

-Ki nem veszi fel? - lépett mellém az egyik modell barátnőm és kíváncsian pillantott rám.

-Senki - mosolyogtam rá - Szüneted van?

-Mára végeztem - állt fel - Előbb utóbb felveszi. Holnap találkozunk - intett, majd táskáját felkapva kiment az öltözőből.

-Bárcsak tényleg így lenne - húztam el a számat, majd néztem ismét a képernyőre, de semmi jelét nem adta annak, hogy HoSeok vissza akarna hívni.

-Lana folytatjuk - kukkantott be az egyik szervező.

-Megyek - álltam fel és indultam ki. 

Megkezdődött a divatbemutatókra való felkészülés. Az egyik híresebb márka felkért, hogy legyek a kollekciójának az arca és képviselője, így sokkal több munkám lesz, mint eredetileg lett volna. Emiatt időm se volt arra, hogy személyesen felkeressem barátomat, aki egyetlen hívásomra se válaszol már egy hete. 

Késő este értem csak haza. A nap folyamán mindenki észrevette, hogy valami nem stimmel velem, ám sikerült fáradtságomra fogni, így szerencsére nem zaklattak. 

Táskámat letettem a kanapéra, majd elmentem átöltözni. Még hátra volt egy fél órás edzés. Ha nem csinálom, akkor éheztetésre fognak, hisz a divatbemutatón ha csak egy deka háj is van rajtad már megbélyegeznek egy kövér disznónak. Kegyetlen szakma ez tudom. De én szerettem csinálni.

Edzés előtt még kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, ám ahogy a poharat a számhoz emeltem a szemeimmel akaratlanul is körbe kémleltem a kihalt, üres, magányos lakáson. Kezeimet lassan leengedve vettem egy mély levegőt. Amióta HoSeokkal együtt vagyunk egyre inkább érzem a magányt ebben a lakásban. Olyan jól szórakoztunk mindig a fiúkkal és vittek egy kis fényt a szürke hétköznapjaimba.