Igazi szépség (Hoseok FF) (BEFEJEZETT)

4. Rész

A másnap ugyanúgy kezdődött, mint mindegyik. Edzés, zuhany, evés, fotózás. Aztán volt egy megbeszélés, amin az ügynökség bejelentette, hogy kipróbálnak rajtam egy új hajszínt, aminek nem igazán örültem, de azt mondták addig próbálják a színeket, ameddig valamelyik nem tetszik, így belementem. Már be is festették egy egyalkalmas festékkel, ami az első hajmosás után ki is jön. Így indultam el a táncversenyre, aminek Unnie nem igazán örült, de addigra Jimin már elküldte a címet és hogy mikor érjek oda. Így végül beadta a derekát és el is vitt oda.

Minden lehetséges eszközt bevetettem, hogy ne ismerjenek fel. Sapka, napszemcsi, maszk és bő pulóver farmerral. Nem így szoktak az emberek látni, és mivel a hajam is más színű volt, elég kicsi volt az esélye, hogy bárki felismerjen.

Így történt, hogy mikor odaértem a helyszínre és megláttam a fiúkat a megbeszélt helyen megijedtek, mivel egy idegen csaj közeledett célirányosan hozzájuk, vagyis én. Nem csodálom, hogy rögtön nekiindultak, hátha szem elől tévesztem őket a tömegben.

Nagyot sóhajtva mentem utánuk, de ők folyton csak hátra-hátra pillangatva vették gyorsabbra a tempót. Kezdtem unni a fogócskát, így csak szimplán megálltam az utca közepén és mit sem foglalkozva az engem kikerülő nem éppen türelmes emberekkel, tárcsáztam, és a fiúk hátát szuggerálva néztem, ahogy Jimin előveszi a telefonját, majd felveszi.

-Szia Lana - köszönt bele - Ne haragudj, de azt hiszem egy rajongó felismert minket, ezért elindultunk, de követett és nem tudom...

-Jimin visszajönnétek? Én vagyok az aki már egy ideje próbál utolérni titeket.

-Az te vagy? - láttam a távolban, ahogy megfordul és mikor észrevett elnevette magát - Máris visszamegyünk.

Letette a telót én pedig kíváncsian néztem, ahogy felém megindulva magyaráz HoSeoknak, aki meg csodálkozva pillant felém. Nem láttam tisztán az arcát, de tudtam mit néz annyira.

-Neked meg mióta szőke a hajad? -szörnyülködött Jimin - Ugye nem marad ilyen?

-Nem, nyugi - nevettem fel - Az ügynökség próbál új hajszínt találni a tavaszköszöntő fotózáshoz - mondtam miközben elindultam két oldalamon a két fiúval, azt hiszem meg sem kell említenem mennyire a torkomban dobogott a szívem HoSeok közelségétől - De az biztos, hogy nem ez a szín marad - fogtam meg szőkésbarna hajam, ami másnak biztos jól állt volna, de túlságosan elütött az eredeti, fekete hajamtól.

-Inkább valami természetesebb árnyalat kéne neked - tanulmányozta ferde szemmel Jimin a hajamat.

-Én is ezt mondtam nekik - tártam szét a karom tanácstalanul - Eddig egyszer sem akarták befesteni. De az tuti fix, hogy a fotózás után nem engedem, hogy az maradjon.

-Helyes - bólintott HoSeok, mire Jimin is és én is csodálkozva kaptuk rá tekintetünket, de ő mint sem törődve meglepettségünkkel sétált tovább hátrakulcsolt kezekkel.

Visszaértünk a verseny helyszínéhez, ami egyébként az akadémia volt, majd mikor Jimin kiszúrta a tömegben barátját, megkért, hogy várjuk meg őt egy oszlop takarásában. Kettesben maradva HoSeokkal kicsit feszengve álltam egyik lábamról a másikra.

-Barna - mondta hirtelen.

-Tessék? - fordultam felé.

-Gesztenyebarna - nézett rám - A hajad.

-Szerinted az kéne?

-Igen. Kiemelné a szemed. A fekete hajad miatt nem tud teljesen érvényesülni, de ha a szemeddel kb megegyező színt találtok, akkor az szerintem tökéletes lenne.