Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Vadonatúj érzés

Reggel hidegre ébredtem. Megfordultam és Deidara szuszogott mellettem. Rajta az összes takaró... Odabújtam hozzá, magamra is terítettem a takaróból egy kicsit, és teljesen hozzá simultam, olyan jó meleg volt a teste... Csak azt felejtettem el... Hogy ruha nélkül aludtunk el... Így hát megdermedtem, mikor erre rájöttem, csak egy félálomban lévő Deidara közelebb húzott magához.

- Hmm.... - sóhajtotta mosolyogva a hajamba. Megsimogattam a haját és adtam egy puszit az arcára. Lassan kinyitotta a szemeit én pedig boldogan néztem a kék íriszeibe. Valami más volt. Hogy tegnap az összes barátom eljött? Hogy a saját házamban aludtam? Hogy már nem vagyok szűz? Igen, azt hiszem, az utóbbi "viselt" meg a legjobban. Hát... Olyan este van mögöttem, amilyen... Nos, amilyen még nem volt...

- Jó reggelt, hm! - suttogta. Felnéztem rá, mire szenvedélyesen megcsókolt.

- Jó reggelt! - suttogtam én is, és a nyakához bújtam, mint a szerelmes kiscicák.

- Hogy aludtál? - kérdezte míg simogatta a hátam.

- Ruha és takaró nélkül, vagyis hidegen. - morogtam, mire átölelte a derekam és magára húzott. Ezáltal súrlódtunk ott lent is... - Deidara... Most nem. Valakinek reggelit kell készíteni. - pusziltam meg az arcát.

- Ó de kár, hm... - nézett rám bociszemekkel.

- Nem. - csókoltam meg és lekászálódtam róla, hogy felöltözzek. Azonban valaki vigyorogva felült az ágyon és várta hogy öltözzek, illetve végig szemmel kísérje az eseményt... - Mondd, jól szórakozol? - fordultam felé, közben magam elé tartottam az első pulcsit ami a kezembe akadt. Melltartót akartam, de az kevesebbet takar...

- Még nem, hm. - mosolygott lehengerlően. És nem utolsó sorban meztelenül... Fényben most látom először... Vörös fejjel a szemem elé rántottam a ruhadarabot, aztán leesett, hogy most meg én nem vagyok kellőképp takarásban...

- Hmm!!!! - sikkantottam, mire kedvesem elnevette magát - Ne röhögj!! Fordulj el! Kérlek... - motyogtam a pulcsiba.

- Minek? Tegnap már láttalak így, sőt, megsúgom, mikor a kádból szedtelek ki, akkor sem volt rajtad több ruha, hm. - mosolygott. Istenem... Gyorsan a képébe vágtam a ruhát, aminek a gombjai beleakadtak a hajába, így mire végzett a kiszabadulással, én már egy sötétkék farmerben és egy világosbarna szőrös pulóverben, már csak a zoknit kinlódtam magamra - Gonosz vagy, hm. - biggyesztette le a száját. Sóhajtottam, majd odamentem hozzá, és ráadtam a fekete pólót, ezáltal végigsimítottam a felsőtestén, hadd örüljön... Sóhajtott egyet, mire gonosz vigyorral megcsókoltam, kezébe nyomtam a nadrágot és a gatyát majd kilibbentem a szobából. Furcsamód jókedvűen...
❄❄❄
- Divóra? - nézett rám kérdően apa, mikor dudorászva bementem a konyhába. Épp a pultnak dőlt, közben kavargatta a kávéját.

- Szépséges jó reggeltet néked drága jó édesapám! - szökdeltem oda hozzá, adtam az arcára egy jó nagy cuppanós puszit, majd mielőtt észbe kapott volna, kicsit meghúztam a kávéját...

- Öhm... Mondd kicsim, te te vagy? - pislogott értetlenül. Vigyorogva vettem elő valami felvágottat amit.Zso, Rami és Hidan hazahozott, és szépen egyesével rátettem a kenyérszeletekre.

- Igen, én, én vagyok! - mosolyogtam rá, mire letette a bögrét, odaált elém és mélyen a szemembe nézett:

- Hmm.... - szűkítette össze a szemeit gyanakvóan. Én töretlenül mosolyogtam rá - Divóra... - mondta halkan és magához ölelt. Azonnal viszonoztam - Ugye jól sejtem, hogy...?

- Igen. - bólintottam.

- Nem bántott ugye?

- Szerinted akkor így vigyorognék?

- Jogos. De ugye nem erőltetett semmit? És nem fáj semmid? Ugye védekeztetek? - kezdte lassan, majd egyre gyorsabban dobálta a kérdéseket. Komolyan mondom, le se tagadhatom, hogy az apám.

- Nem, nem erőltetett rám semmit, teljesen jól vagyok, és igen, apa, csakis, terhes vagyok! - röhögtem el magam, mire apa arcvonásai megkeményedtek, a következő pillanatban pedig meglódult a szobánk felé - Hő, apa, csak viccelteem!! - akaszkodtam a karjára, aki ökölbe szorított kézzel rontott be a szobába, ahol már Deidara felöltözve pislogott rá. Hát nem csodálom, Sasori végighúzott az egész házon, és ott lógtam a karján - Apa, hallod, mire készülsz?! - kiabáltam rémülten, mikor megláttam, hogy apa homlokán kidudorodik egy ér...

- Te teherbe ejtetted Divórát?! Normális vagy?! Tudod, te, hogy ezért kicsapják a suliból, ilyen fiatalon még bele is halhat a szülésbe!! - kiabálta, én meg próbáltam csitítani, hogy ne hallja az egész ház... Deidara pedig faarccal tűrte a kiabálást. Végül feladtam, elengedtem apát (aki szinte már rá akart támadni a szöszire), Deidarához, futottam, és szorosan átöleltem.

- Apa, elég már!! Nem vagyok terhes, mindössze nem hallottad a hangomban a szarkazmust! - kiabáltam rá. Egy pillanatra megállt, majd Deidarára nézett, aki egyetértően bólintott, hogy igazam van, aztán átölelt ő is.

- Sasori!! - robogott be Aisa és átölelte. Apa azonnal megenyhült, de mikor visszanézett...

- Apa, tényleg nincs semmi baj. - ráztam a fejem, majd elvigyorodtam - Majd később leszel nagypapa! - kuncogtam, és Aisa és Deidara is követte a példám. Apa láthatóan zavarba jött, mire Aisawa-san egy csókot nyomott a szájára.

- Hát jó. - sóhajtotta apa - De ha megtudom, hogy Divóra akarata ellenére teszel vele bármit, megö... - Aisa megpuszilta és rákacsintott - Olyat kapsz, hogy nem teszed zsebre. - javította magát. Én szorosabban öleltem kedvesemet magamhoz. Aisa megragadta Sasori kezét és kimentek, Deidara pedig felemelte a fejem, csak mielőtt megcsókolhatott volna, hallottunk egy hisztérikus, kiáltást, miszerint:

- Divóra, hol a kaja?! - ohh, anyám... Borogass.