Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Táncoló paraszt, táncoló művész

- Hmmm, olyan jó az illatod... - motyogta, miközben a hajamat húzta, és bleszagolt.

- Deidara... - motyogtam félálomban.

- Meva'? - szólt meglepetten a mögöttem lévő. Megfordultam, és:

- Hidan?! - pislogtam. Aztán sikeresen felébredtem - HÚZD A BELED A SZOBÁMBÓL!!! - ordítottam olyan hangerővel, hogy a jashinista leesett az ágyról.

- D-Divóra... - motyogta, miközben a fülére tapasztotta a kezét. Dühösen néztem rá.

- Hidan, húzzál kifelé. - mondtam halálos komolysággal, az ajtó felé mutatva.
                      ❄❄❄
- Divóra, minden rendben? - méregetett aggódva Nagato. Mióta felfedeztem, folyamatosan nyitva van a spájzajtó.

- Nagyon hiányzik Deidara. - közöltem egyszerűen és tömören. A Rinneganos csak pislogott rám.

- Idd meg azt a löttyöt, hátha jobb lesz. - mondta végül totálisan rezzenéstelen arccal. Ehhh, szépek lesznek ezek a reggelek, úgy érzem...

- Először is, ez nem "lötty" hanem cappuccino. Lötty, az a kémiában van. Ez arra való, hogy kicsit hamarabb felébredjek, mint alapjáraton.

- Tehát ez a cap.. Cak.. Caku...

- Cappuccino?

- Nos, Igen. Szóval ez olyan, mint egy erőtabletta?

- Igen, azt hiszem, így is felfoghatjuk. - biccentettem fáradtan.

- Divóra, valaki hullámverést használ a fürdőszobában! - ordított Hidan. Szinte érzem, ahogy őszülök.

- Senki sem használ ninjutsut, csak centrizik a mosógép... - morogtam.
- Amúgy hova készülsz? - kérdezte Nagato.

- Suliba.

- De tizenkét évesen elvégezted az Akadémiát. - nézett rám értetlenül.

- Nagato. Ez a világ más. Itt nem a tapasztalat hanem az elmélet számít. Úgyhogy megyek suliba. - kaptam fel a táskám.

- Engem is viszel? - pillantott rám Hidan.

- Persze. Inkább a sulit zúzd szét, mint a hazámat. - közöltem a lehető legnagyobb természetességgel. Erre srác utánam futott - Nagato, rád bízom a házat. - intettem.
                      ❄❄❄
- Nem, Hidan, szállj már le róla!! - kiáltottam rá a monstrumra, aki igencsak megtalálta a helyét a srácok közt. De mindig azzal menőzik, hogy kinyírja a tanárt. Persze a többiek jót nevetnek ezen. Pedig ez a fiú tényleg megöli... Szerencsére órán mindig kussba van, gyanítom azért, mert nem tud semmit. Legalábbis igencsak értetlen pofát vágott, ha netalántán felszólították.

- Az iskolai őszi fesztiválon az osztályunk néhány tagja egy táncot fog előadni. Van esetleg, aki önként jelentkezik? - néma csend. Mintha Hidan tényleg kinyírt volna valakit.

- Divóra nagyon szépen táncol! - jött egy hang. Már épp megfordultam, hogy megnyúzom, vagy felhúzom az első karóra, ami az utamba akad, amikor is megláttam, hogy Rami keze van a levegőben... Kikerekedett szemekkel néztem rá - Miért, nem így van? - kérdezte félénken.
- Hnem! - nyögtem. Merthogy nagyon jól tudtam, hogy én ebből már nem mászok ki.

- Tehát Divóra. Van valaki, aki jelentkezne partnerének? - erre szinte az összes fiú kéz fellendült. És van az osztályban úgy tíz fiú.

- HEEEEEEEE?!?! - akadtam ki teljesen. Mindegyik kedvesen mosolygott rám. Ööö, azt hiszem, Deidarának konkurenciája akadt. De ha ő most itt lenne, segítene, és lekoptatná a kedves osztálytársaim!