Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Fogd a sátorfádat oszt menj!

- Apa, Konan, Pein, Hidan, Minna!! Megvan a hááz! - rontottam be az ebédlőbe. Konan elkezdett tapsolni, utána a többiek is, anya odajött és könnyes szemmel megölelt.

- Olyan nagy lányom van! - suttogta. Vigyorogva visszaöleltem. Apu is csatlakozott, majd szép lassan csoportölelés lett belőle.

- És? Megvan már a kulcs? - kérdezte, mikor elengedett. Biccentettem és feltartottam a lakáskulcsot.

- Ki lehet tenni díjnak. - vetettem oda félvárról, mire mindenki kérdőn nézett rám - Mielőtt költözünk, lecseréljük az összes zárat. - mondtam, mire apa megveregette a vállam:

- Okos. Tudod, hogy az előző tulajnak még megvan a kulcsa. - mosolygott mindent tudóan.
                         ❄❄❄
A következő napok igencsak zűrösek és hosszúak, de legfőképpen fárasztóak voltak. Apu egyik haverja vitte a bútoraim a régi lakásomból (amit senki nem mer megközelíteni, mert "a jégszörny újra támad" meg pár dolgot az otthoni szobámból is átvittünk. Ugyanis úgy terveztük Deidarával, hogy amint megleszünk a költözködés nagy részével, és látjuk, mennyi pénzünk marad, veszünk neki is bútort, és a többieknek is beruházunk valamibe, ami személyessé teheti a kis kuckójukat. Persze, ez szépen hangzik, de átélni és mindent megcsinálni, rendberakni... Ha az Akatsuki és anyuék nincsenek velem... Szerintem nem is lettem volna képes rá. Ugyanis a dolog onnan indult, hogy a költözés előtt még volt mit csinálni. A zárak lecserélése csak a kezdet volt. A falak ugyanis fehérre voltak meszelve, épp ezért elsőként ki kellett festeni. Nem akartunk a festőért külön fizetni, úgyhogy Deidarával megragadtunk egy-egy rossz parfist és nekiestünk a háznak. Persze a többiek sem a babérjaikon ültek, hanem ők pakoltak össze, ugyanis úgy elkényelmesedtek a drágák, hogy már volt mit összeszedni. Voltak személyes cuccaik, amiket nem hagyhattak csak úgy ott. Na de vissza a festéshez: a nappali maradt fehér, a konyha vajszínű, a kettő közti fal pedig kapott egy arany-ezüst-barna tapétát. Az egyik hálószoba - ami a miénk lesz - világoskék színt kapott, egy kisebbik zöldet, a harmadik pedig piros lett. Kívülről vitatkoztunk egy kicsit, hogy milyen is legyen, a legtöbben ugye a fekete, piros felhős verziót akarták, egész addig, amíg nem közöltem, hogy a fekete gyűjti a meleget, tehát meg fogunk sülni nyáron. Úgyhogy a ház végül világoskék lett, azzal a feltétellel, hogy bent lesznek Akatsukis cuccok... Mit mondhattam volna? Akatsuki tagkénk ez számomra is elengedhetetlen!
                         ❄❄❄
Hangosan doboltam a lábammal. Az egész bagázs ott állt a ház előtt, csak a bútorokat vártuk. Ugye egyben marad minden? De ha valami összetörik, ezt nem a biztosító hozza, nem tudom kifizettetni! Nem. Nem lesz semmi baj. Nyugalom.

- Divóra. - tette a vállamra a kezét kedvesem - A ház kész van, szerelő is átvizsgálta, a vízzel, árammal nem lesz gond, kívülről is megszépült, a bútorok pedig ide fognak érni épségben, hm. - mondta rezzenéstelen arccal. Azonnal megnyugodtam. Odamentem hozzá és szorosan megöleltem:

- Szeretem, hogy két perc alatt le tudsz nyugtatni. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

- Khm. Egy kis toleranciát. Légyszíves. - köhintett apa. Igaz is, Aisa most otthon maradt. Deidarával abbahagytuk egymás ajkainak falását, és kínos vigyorral léptünk el a másiktól. Ebben a pillanatban érkezett meg a kocsi, mögötte az utánfutóval. Minden egyben. Látszólag. Divóra... Mikor lettél te ilyen pesszimista...? Azonnal elkezdtem hálálkodni a sofőrnek, aki csak közölte, hogy írja az apám számlájához. Azért remélem, nem fog kopogtatni Sasorinál... Mindenesetre a srácok megkezdték a kipakolást. Konan anyuékkal marad, hogy még egyszer leellenőrizze, tényleg mindent elhoztunk-e. Elvileg a délután folyamán Yukine, Zso és Rami is átjönnek segíteni, mivel akkor érnek rá. Bár ha Zso átjön... Akkor egy ember mínusz, mert Hidan el lesz foglalva...

- Divóra, kicsit riszáld arrébb magad! - kiáltotta oda Kisame, aki egy nagy falapot hozott... Ami a szekrényem hátulja. Ohh, igaz is, aputól nyúltunk le csavarhúzót és szerszámokat? Mert ha össze akarjuk szerelni az asztalokat, szekrényeket, nem egy nagy hátrány... Fel kell hívnom Konant!
                         ❄❄❄
- Srácok, igyatok valamit! - hoztam ki egy csomó pohár vizet egy tálcára felsorakoztatva. Róluk már folyt a víz, oké, rólam is, mert én se maradtam ki az emelgetésből, de hát értük jobban aggódom, mint magamért. Apa megállás nélkül dolgozott, nem is foglalkozott a vízzel.

- Köszönöm, jéghercegnőm, hm! - adta vissza a poharat Deidara, és adott egy vizes puszit.

- Apa...

- Kösz, nem! - majd folytatta a szekrény összeszerelését - Ch!! - sziszegte.

- Mi az? - letettem a tálcát a pultra, majd kimentem hozzá a nappaliba. Leguggoltam mellé - Ijj, megfúrtad az ujjad. Megoldjuk. - fogtam meg a kezét, aminek hüvelykujjából ömlött a vér. Ezt sem értem, apa hogy lett ember, mármint úgy ember, hogy nem... Báb. Szóval kirohantam az utánfutóhoz, és feltúrtam mindent, végül megtaláltam a kis elsősegély dobozt.

- Divóra, nem kell... - tartotta fel a másik kezét.

- Nem kérdeztem. - néztem rá amolyan "nem feleselsz, vagy olyat kapsz, hogy nyulat fogsz" pillantással. Úgyhogy szó nélkül tűrte, ahogy Betadine-al lefertőtlenítem a sebet, és (mivel a tapasz úgyis lejön) bekötöm fáslival a kezét. Mikor visszamentünk a nappaliba, a szekrény már állt. Mellette pedig... Kisame... Minden ujjáról vér csorog.

- Húst kérsz a szekrénybe? - kérdezte vigyorogva, mire én fejrázva felsóhajtottam. Ez is megfúrta az ujját... Mi lesz később? Megcsapja a 220?