#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

60.fejezet (Finálé 2/2)

Több mint két hélt telt el azután, hogy Matt elismerte, hogy ő I.H. és semmi bizonyítékot nem találtam ellene. Az anyjánál is jártam de ő is szóról szóra azt mondta az örökbefogadásról amit Matt, talán kicsit többet is. Nem tudtam hol találhatom meg a bizonyítékokat. Lassan pedig már közeledtek az ünnepek is, az iskolát ennek ellenére már hamarabb bezárták és nem lehetett tudni, hogy vajon egyszer még kinyitják-e. Ezért otthon kezdtem el nyomozni, de semmi használhatót nem találtam.
  Egy keddi nap lehetett amikor egy üzenetet kaptam az email címemre, amiben egy megemlékezésre hívtak el az iskolában elhunytak emlékére. Mivel egyébb programom úgysem volt, ezért úgy határoztam el, talán jobb ötlet ha elmegyek rá. Talán segít lezárni a múltamat. Nem volt hangulatom arra, hogy egyáltalán kifessem magam ezért csak felvettem egy fekete ruhát, harusnyát és egy szintén feket szörmekabátot. A megemlékezés nem tudom mi okból, de a mólóhoz közeli parkban volt. Egy fekete márvány tömbre voltak belevésve arany színnel a hallottak nevei. Furcsa volt látni azokat a neveket, az emberek pedig méregető szemmel néztek rajtam végig, mikor megjelentem a helyszínen. A műsor már elkezdődött, több szűlő és osztáytársam mesélt könnyes szemekkel az elhunyt barátaikról és családtagjaikról. Debra is kiállt a márvány kő előtti pulpitushoz, egy hosszú ujjú fekete csipkés egybe ruha volt rajta, az ajkain vörös rúzs ami jó állt a féloldalra rakott bordó hajához, miután felált a kis szinpadra, elővett egy levelet és elkezdte beszédét.
-Kedves megjelent családtagok, hozzátartózók, barátok. Nehéz nap ez mindannyiunk számára, hiszen mégegyszer búcsút kell vennünk azoktól, akik meghatározó szerepet játszottak az életünkben. Nem mindig tudjuk, mit kéne hasonló helyzetben mondanunk, az az egy biztos, hogy bármilyen hibát is követünk el életünk során egyikünk sem érdemel az ővékhez hasonló halált. "Tévedni emberi dolog", tartja a mondás. Ez különböztet mindanyiunkat a gyilkosoktól, mert míg mi tanulunk a hibáinkból és felül tudunk emelkedni rajtuk addig azok, akik bosszúból tesznek tönkre más embereket, ugyan abba a hibába esnek, egy végtelen kör folyamán. Nekem sem egyszrű nap ez, több szerettemet is el kell most temetnem egyszerre, de mégis úgy érzem hálát adhatok azért, hogy a szüleimmel együtt, nem vagyunk köztük. Mindazon által, nagy, fájdalmat okoz nekem, hogy az eltávozottak csak lélekben lehetnek most itt velünk-Mondta közben többször is szipogott.- Mindannyian hiányozni fognak és remélem ez egy értékes lecke lesz mindanyiunk számára, hogy jobban figyeljünk oda a szeretteinkre, mielőtt túl késő lenne. Köszönöm a figyelmet.-

Debra kisírt szemmekkel ment el a pulpitustól, mintha abban a helyzetben észre sem vett volna, vissza ült a helyére. Az előadást ő zárta le. Ezek után az emberek virágokat és mécseseket ragtak le a márványtömb elé. Mint egyszer régebben már említettem nem vagyok oda a mécsesekért, de aznap én is vittem magammal egyett oda, legfőképpen Emma és James miatt. Bár mindkettő volt, hogy erálult, mégis sokszor álltak melletem, amit annó nem értékeltem annyira, mint azután, hogy már késő volt.
  Miután leraktam a mécsest hirtelen két szülőt pillantottam meg magam mellet bánatos tekintettel. Amint a nő észre vett, egyből oda jött hozzám.
-Bocsáss meg, csak nem te vagy Heather.
-Elnézést de mégis honnan tudja a nevem?
-Oh milyen faragatlan is vagyok, még be sem mutatkoztam. Sasha Fount vagyok, ő itt a férjem Andrew Fount. Csak gondoltam jó lenne beszélgetni veled.
-Miről? Csak nem a tavalyi incidensről?
-Igazából, bocsánatot akartam kérni, tudod a tavalyi év eléggé rázós volt mindannyiunk számára, annyira megakartam tudni ki a felelős Lauren haláláért, hogy egyetlen cérna szállba kapaszkodtam egész idő alatt. Ez pedig te voltál. Igaz azt a pletykát nem tudom megbocsájtani neked amit Laurenről terjeztettél el, de igazság szerint az egész igaz volt, és Lauren sem téged okolt a pletykák miatt. Nem mondott sose nevet, de mostmár úgy gondolom e mögött is az a Matt gyerek állhat, párszor láttam Lauren közelében, biztos teletömte valamivel a lányom fejét. Bár fura eleinte mást gondoltam volna az elkövetőnek.
-Mégis kicsodát?
-Volt egy lány aki gyakran aludt nálunk, viszont a lányaimra nem igazán volt jó hatással, amikor itt volt mindig sok veszekedés volt Sarah és Lauren között. De biztos csak a figyelemért csinálták, tudod Sarahnak nem voltak barátai a suliból ezért mindig hamar hazajött.-Mondta Sasha elkergetve a gondolatait, de benem lyukat ütött az amit mondott.
-Nem tudja véletlenűl, hogy hívták azt a lányt?
-De persze, Megannek.-Hirtelen megzuhantam, úgy éreztem valami fura vicc az egész.
-Hogy nézett ki?-Kérdeztem egyre ingerültebben.
-Barna hosszú haja volt, kék szeme, világos bőre és nagyon csinos ruhái.
-Mennyi időt töltött maguknál?
-Nagyon sokat volt hogy hetekig haza se ment, ez egészen 9.- ig  tartott amikor Lauren.-Itt megakadt a hangja, és láttam ahogy könnyek előtörnek a szemeiből. A férjén már kevésbbé látszodtak az érzelemek jelei.
-Önt kevésbbé zavarták meg a történtek, Mr. Andrew?
-Mondjuk inkább azt, hogy jobban tudom irányítani az érzéseimet, mint a drága feleségem.
-És ennek semmi köze ahhoz, hogy Lauren nem az ön lánya?-Kérdeztem kissé lekezelően.
-Miről beszélsz? Honnan tudod...?
-Csak tudom-Vagtam határozottan a szavába.- amúgy megkérdezhetem, hogy mi is az ön fogalkozása? Csak nem rendőr?
-Igen az vagyok, ezt is mondta valaki?
-Igazából csak rémlett az arca valahonnan. És mondja az a név, hogy Walter West, jelent önnek valamit.
-Mostmár elég lesz, nem azért jöttem el a megemlékezésre, hogy vádaskodjanak, felettem!-Mondta majd épp indulni készült a feleségével amikor oda szoltam neki.
-Az apám!-Erre Andrew megált és felém fordult.-ha esetleg érdekli. Valahogy gondoltam, hogy lesz valami köze ennek a családnak a történtekhez, magát fizette le apám tavaly igaz?
-Andrew mégis miről beszél ez a lány?-Kérdezte Sasha zaklatottan a férjétől.
-Csak hadobál össze vissza, menjünk.
-Tudja jól miről beszélek, maga kapta meg a pénzt az ügyért cserébe, ami gondolom nem esett nehezére hiszen amúgy sem kedvelte Laurent.
-Mit képzelsz kivel beszélsz te kislány?
-Azzal, akinek szintén köze van az itt történtekhez, maguk engedték be a hazukba a gyilkost és ezek szerint magától szerzett meg rengetek inforámciót a márványon szereplő emberekről.
-Most már tényleg eleget hallgattam, Sasha gyere!
-Nem Andrew, először áruld el, tényleg te adtad át pénzért az ügyet egy masik nyomozónak?
-Nézd drágám, kellet a pénz és azt gondoltam más is eltudná végezni azt a feladatot amit Dean.
-Hazudsz, csak kevesebb gondot akartál Lauren miatt.
-Nem tudom miért te vagy felhaborodva amikor a te kis "kalandod" miatt kellet nekem őt felnevelnem...-A veszekedésük további részére nem igazán emlékszem mivel az az információ ami kellet már meg volt. Két opció merült fel bennem, az egyik, hogy tényleg Megan lakott náluk és Matt az az Ivan fedez neki valamiért, valószínüleg mert testvérek. A másik opció pedig az volt, hogy valaki, aki ismerte Megant és nem akarta, hogy mások ismerjék, felhasználta a nevét, hogy névtelen maradjon. Nem tudtam melyik lehetett az igazság, de abban már biztos voltam, hogy tényleg nem Matt, I.H.