#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

25.fejezet

Azon a héten, a történtek ellenére meglepően sokat találkoztam Debrával. Mattől elkérte a telefonszámom, (meglepődtem, hogy megadta) és minden nap megbeszélt velem, mindent, ami a nagy este előkészületeivel kapcsolatosak. Furcsa, de majdnem annyira normális volt, mint James. Mint külsőleg, mint belsőleg volt stílusa, nem volt olyan szemét az emberekkel, mint én. Ő sokkal finomabban fogalmazta meg másokról kialakult véleményét, mint én. De látszott rajta, hogy neki is elege van pár emberből. Szerdán volt is egy érdekes beszélgetésem vele.

- Tényleg Debra akartam kérdezni a múlt héten, amikor lekevertem egy pofont Lisának és összeesett, láttam ahogy nevetsz, de nem értettem miért. Elmagyaráznád?
- Ó tehát láttál, szerintem egyértelmű. Az ilyesfajta viták teljesen fölöslegesek az osztályból, és szerintem vicces ahogy néha ilyen szánalmas módon oldanak meg diákok problémákat, például, hogy tud valaki összeesni egy pofontól? Az osztály is eljátszotta az aggódó szerepét, de előtte nem segítettek volna. Pont úgy, mint amikor James elverte Mattet az iskola előtt.
- Szóval szerinted nem kellet volna megpofoznom?
- Nem is értettem az okát a pofonnak. - Az igazság az volt, hogy én se tudtam miért pofoztam meg, furcsán vette ki magát a dolog, de valamit mondanom kellet Debrának, hogy véletlenül se tűnjön úgy, hogy Matt miatt lett volna.
- Csak felidegesített, hogy nem bírja befogni a pofáját.
- Talán jobb lett volna, ha nyugodtabban kezeled a helyzetet, nem gondolod? - Nézett rám a jól ismert lélekbe hatoló mosolyával.
- Tudod most emlékeztetsz valakire. - Magen jutott az eszembe aki egy jó-ideje nem mutatkozott a fejemben, de akkor, mintha csak felszólítottam volna, a semmiből felbukkant.
- Csak nem rám gondoltál? - Hallottam meg visszhangozva a nevető hangját.
- Már megint te vagy az? Most mégis miért kerültél elő?
- Jaj Heather nem unod még, hogy mindig megkérded ezt annak ellenére, hogy tudod, hogy nem én döntöm el? Amúgy meg jó látni, hogy emberekkel beszélgetsz.
- Csak halloweeni bulira készülünk. Én leszek a fő szervező.
- Na ez elég izgalmasan hangzik, de azért ne vidd majd túlzásba a piálást, mint tavaly tavasszal.
- Meddig fogod azt az esetet emlegetni? Nem tehetek arról, hogy nem emlékeztem arra, hogy három sráccal smárolok.
- Azért csak vigyázz!
- Nem kell még mindig, hogy felügyelj rám, még mindig nem vagy az anyám!
- Heather jól vagy? -Nézett rám ijedt tekintettel Debra.
- Hmm, igen persze csak kissé elbambultam.
- Csak azt kérdeztem, ki az, akire emlékeztetlek?
- Hagyjuk, csak valaki, aki néha felhúzza az agyam, de sajnos valahogy mindig összefutok vele.
- Szóval idegesítelek?
- Nem vagy selejt szóval nincs okom utálnom téged. De, amikor véleményed van arról mit kéne máshogy csinálnom, mindig őt juttatod az eszembe.
-Ne haragudj én nem akarom megmondani mit csinálj, a te életed úgy éled ahogy te akarod.
-Köszi. -Nem igazán tudtam mit mondhatnék Debra, kissé nyálas engedelmességére, néha olyan volt, mintha két külön ember élne benne.

Magen azon a héten többször már nem jelent meg és kezdett el kioktatni. Debrával viszont sikerült összeszerveznünk péntekre a szombati bulit. Fel is hívtam apát, akit megkértem, hogy minden eszközt, berendezést, díszletet, szállíttasson el Debráékhoz és béreljen fel pincéreket az estére. Debra nagyon hálás volt és megígérte, hogy ezért cserébe szerez szombatra információkat Deantől.

A szombat estére egy különleges jelmezzel készültem, nem mással, mint Marilyn Monroe-val, aki az 50-es évek szexszimbóluma volt. Egy tehetséges színésznő, magamra emlékeztet. Beszéltem Jamesel is, aki azt mondta zombinak fog beöltözni. Tipikus pasi. Sajnos Emma sem akarta kihagyni az estét, de amikor elindultam ő még otthon szenvedett a fánk jelmezével. Úgy tűnt boldogul és nincs szüksége segítségre, a múltkori kiakadása óta nem váltottunk szót egymással, úgy éreztem, hogy kerül engem, mintha elértem volna azt a pontot, amin túl már nem tudta tovább elviselni a megjegyzéseimet. Én minden esetre elindultam Debráékhoz a kocsimmal.
Este 8:00-ra értem oda. És a ház tele volt már a Kelet állami középiskola diákjaival. Nem is vártam volna mást azok után, hogy én terveztem szinte az egészet. Jó igaz Debra is segített, de lássuk be nélkülem feleannyian se jöttek volna el. Az ajtón belépve rögtön fekete sötétség vett körül lila UV lámpával kísérve a falakon hatalmas mű vérfoltokkal. Debra hamar észre vett és oda jött hozzám üdvözölni, nem meglepő módon szexi boszorka jelmezben volt.
- Szia Heather látod milyen király a buli? Megérte készülni rá.
- Egyet értek Debra. Nem tudod, James meg érkezett már?
- Azt hiszem a konyhában láttam őt utoljára, valami gagyi zombi jelmezben.
- Köszi. Akkor én mentem is. - Majd rögtön a konyha felé vettem az irányt. Az egyik "szemgolyós" tálnál felismertem egy zombinak öltözött fiút, akit hátulról rögtön át is öleltem. Aztán rájöttem, hogy nem kellet volna.
-Szia édes megérkeztem. - Suttogtam erotikus hangon a fülébe.
-Heather... te vagy az? - Fordult felém meglepve a zombi srác. Csak pár másodpercre rá vettem észre, hogy nem mást ölelgettem, mint Mattet.
- Matt??? - Nem is mondták, hogy már itt vagy.
- Nekem meg nem szóltak, hogy lefogsz tapizni. - Kuncogott félre fordított arccal.
- Ne gondolj semmi rosszra csak James is zombinak öltözött és azt mondták itt találom.
- Hát egy perce még tényleg itt volt, de aztán eltűnt, azt hiszem a felső szinten van. - Fogta komolyabbra a szót Matt.
- Kösz még összefutunk. - Majd megfogtam egy poharat öntöttem bele az asztalról valami zöld piát és felindultam az emeletre. A vérfoltok az egész házban jelen voltak még a lépcsőnél is ami nagyon tetszett, de persze nem csak ennyiből állt a dekoráció. Egyedi szellem lámpások voltak a lámpaburák, több festett minta a falon és sok helyen eléggé jól megvolt oldva a sötétítés az UV fénnyel kiegészítve, amihez jól mentek a neonszínű folyadékok, amik apró fiolákban voltak a bejáratnál és mindenki magára öntött pár darabot.
Az emeleten szerencsére már megtaláltam Jamest, aki épp egy kanapén ült vegyesen fiúkkal, csajokkal, akiket addig még sose láttam, és enyhén érezni lehetett rajtuk az alkohol szagát.
- Szia bébi megjöttél? -Kérdezte piától bűzlő szájszaggal James.
- Igen. Hogy tetszik a jelmezem? - Néztem rá vidám tekintettel, majd forogtam egyet a ruhában.
- Igazi bombázó vagy ebben a ruhában Heather. -James mellet elkezdett sugdolózni két csaj majd nevetni kezdtek.
- Mi olyan vicces selejtek? -Néztem rájuk megvető tekintettel.
- Nyugalom kicsim. Csak hülyéskednek, ne is foglalkozz velük. -Nevette el magát James, amit egy hatalmas büfögés kísért. Soha nem láttam még olyan gusztustalannak, mint akkor.
- Na én mentem erre nem vagyok kíváncsi. -Azzal hátat fordítottam, de James megragadta kezem.
-Maradj kicsim és érezzük jól magunkat. – James a kanapét paskolta, jelezve, hogy szeretné, ha leülnék mellé. Abban a pillanatban hányingerem lett tőle és kihúztam a karom a kezéből.
- Majd, ha már nem leszel ilyen gusztustalan keress meg és beszélhetünk. - Majd letrappoltam a lépcsőn. James hívogató hangját már csak halványan hallottam amíg le nem értem, mivel addigra a lenti zene elnyomott szinte minden más hangot. a lépcsőn leérve újból egy kezet éreztem meg a karomon, amiből reflex-szerűen ki is húztam magam. - Nem meg mondtam, hogy akkor szólj hozzám, ha nem vagy részeg?! -Ordítottam el magam, de amint hátra fordultam, hogy a szemébe nézzek Jamesnek, ismét Mattet zöld szemeit pillantottam meg.
- Nyugalom Heather csak én vagyok az. egakartam kérdezni mi történt, hogy ilyen idegesen jöttél le a lépcsőn, de már kezdem sejteni.
- Hagyj most nem rád vagyok kíváncsi! -majd kirohantam a konyhából egészen a nappaliba, ahol pont Debra karjaiba estem.