#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

22.fejezet

Még az nap délután eleredt az eső. Mindig felkészültem az ilyen helyzetekre, ezért is volt akkor nálam egy aranyos kis rózsaszín esernyő, ami a kocsimig eljutva, elég nagy segítségnek bizonyult, hogy ne folyjon le a sminkem. Mielőtt elindultam volna egy elmosódott alakot vettem észre az esőfüggöny fedte kocsiablakon keresztül, aki eszét veszte rohant a kocsim irányába. Közelebbről már felismertem. Matt volt az, feje felett kezeivel egy újságot tartott, gondoltam azért, hogy ne ázzon el, ami hát... legyünk őszinték nem igazán jött össze.
Kopogtatni kezdett az ablakon, hangja eléggé tompán volt kivehető az eső és ablaküveg hatása miatt.
- Heather, kérlek nyisd ki az ajtót!
- Mi?
- Nyisd ki az ajtót!
- Miért?
- Kérlek csak nyisd ki! -Egy mély levegőt vettem, mielőtt beengedtem a frissen kárpitozott ülésre, Mattet, aki csuromvizes volt. Mindig képes volt elérni, hogy felidegesítsem magam miatta.
- Csak ne koszold össze az ülés! - Matt egyenesen az anyósüléshez vette az irányt, majd átázott ruhával szinte képtelen voltam nézni, ahogy leült az ülésre. Göndör fürtjeiről cseppekben hullottak az arcára a vízcseppek. A fogai vacogtak, a teste remegett, a bőre sápadt volt. -Mi történt veled? Borzasztóan festesz.
- Té...té...té...tényleg? -Kérdezte, fogait egymáshoz kocogtatva.
- Nem kell a szarkazmus csak magyarázd el, hogy hol hagytad a kocsid?
- Any...ny...anya elvitte a ko...ko...kocsit, ezért ma...ma gyalog kellet vo...volna haza mennem. De ez a rohadt eső neki ke...ke...kezdett esni. -Fejezte be egy tüsszentéssel dadogó mondatát.
- Várj feltekerem a fűtést. Szánalmas, hogy még az időjárást sem vagy képes nyomon követni.
- Mo...most ne...nem igazán v...vagyok kíváncsi a le...lekezelő stílusodra.
- Igazán? Ha szeretnéd kitehetlek!
- Jó nem szóltam. -A meleg hatására Matt kezdte abba hagyni a dadogást, a bőre kezdte visszakapni természetes színét és kezdett megnyugodni.

Haza felé az úton, egy szót se szóltunk egymáshoz. Csak vezettem és hallgattam az esőcseppek egyenletlen kopogásait. Nem vallottam volna be Mattnek, de jelenléte kellemes hatással volt ám, annak ellenére, hogy tönkre tette az anyósülést. Volt valami a vizes fürtjeiben, ami mintha más megvilágítást nyitott az arcára. Hirtelen visszatértem a valóságba, amikor a távolban észre vettem egy fiatal lányt, aki az esőben táncolt egy parkban a füvön. A fehér vizes hajáról és a necc harisnyájáról rögtön felismertem, hogy az csakis Debra lehet. Tovább akartam hajtani, de furdalni kezdett a kíváncsiság, így a parkhoz egy közeli parkolóban megálltam, Mattet ott hagytam a kocsiban mondván "Nem hiányzik, hogy ennél is betegebb legyél" majd megfogtam a rózsaszín esernyőmet és elindultam a park felé. A saras talaj kezdte átáztatni a cipőm talpát, amitől csak egyre ingerültebbé váltam.
- Hé Debra! -Láthatóan nem hallott meg, vagy nem akart meghallgatni, de azért még egyszer oda szóltam. - HÉ DEBRA! -Erre már felfigyelt, és felém fordulva egy vidám mosolyt véltem észre venni a nedves arcán.
- Szia Heather, jöttél te is? -Kérdezte kissé bohém, vidám hangon.
- Mit csinálsz te itt?
- Szerinted? Hát táncolok mi mást csinálnék. -Felelte úgy, mintha az amit csinálna a legtermészetesebb dolog lenne a világon.
- De mégis miért táncolsz ilyen időben kint?
- Mert esik az eső!
- Azt én is látom, de ettől még nem kéne a szutykos sárban ugrándozni, mint egy bolond kisgyerek. -Néztem rá a jól megszokott lekezelő nézésemmel. Az eső kissé elnyomta hangját ezért közelebb mentem, hogy jobban halljam.
- Szerinted én vagyok a bolond, szerintem meg te. -Nevette el magát hangosan.
- Mégis miért lennék én bolond, amikor te állsz itt, mint aki épp eső táncot jár.
- Miért? Én miért lennék attól az, hogy az esőben táncolok?
- Ez most komolyan kérdezed? Megfázol, tüdőgyulladást kaphatsz, koszos leszel, szét folyik a sminked, soroljam még?

- Ugyan már, jó idő van! Ennyitől nem fázok meg, a sminkem meg nem érdekel majd másnap újra csinálom.
- Ahha, a „nem fázol meg" -et mond Mattnek!