27.fejezet

653 35 0
                                    

Szünetben már úgy tűnt, Lisa kezdett megnyugodni, de nem sok időm volt pihenni mivel amint ő elhallgatott rögtön Joshua keresett meg engem. Arca kissé vörös volt, a levegőt zihálva kapkodta, a szemei pedig majdnem kiestek a helyükről olyan erősen nézett rám. Tudtam miért keresett meg, de nem akartam különösebb ügyet fordítani a témára.
- Mit akarsz Joshua? - Mértem végig a szerencsétlen külsőjén egy "chh" hanggal kísérve.
- Alanről akartam beszélni veled. - Hangja érdes és feszült volt.
- Miért?
- Nem akarom, hogy kihasználd Alant, láttam mi lett Emmával, nem akarom, hogy ő is így végezze!
- Ezzel arra próbálsz meg utalni, hogy én öltem meg Emmát?
- Nem lenne nehéz rólad elképzelni, hogy képes lennél valakit megölni pusztán rivalizálásból. Tudjuk mit tettél szegény Laurennel is.
- Hányszor mondjam még el, hogy nem én öltem meg! öngyilkos lett. Emma pedig a talpnyalóm volt, mi okom lett volna megölni? Nem értesz te semmit. - Jelentetettem ki sértett hangon Joshua felé.
- Lauren a te pletykád miatt halt meg.
- O igen? Akkor azoknak is köze van a halálához, akik zaklatták emiatt. Mint például te! Ha jól emlékszem nem egyszer mondtál olyan dolgokat róla, ami elősegítette a halálát. Te is biztosan emlékszel arra amikor azt mondtad Laurennek mikor kiment vécére, hogy idézem "remélem, kijön az a fél szendvics, amit eddig ettél" csak, hogy egy példát mondjak. - Joshua hirtelen elnémult. - Látom fején találtam a szöget.
-Ez akkor sem történhet meg még egyszer! Tudom, hogy van valami közöd a gyilkosságokhoz, és rá fogok jönni mi az.

-Állj be a sorba! De te is csakúgy, mint a zsaruk, az idődet pazarlód.

- Miközben beszéltem a háttérben feltűnt Lisa, aki amint észre vette Joshuat, rögtön oda ment hozzám.
- Valami problémád akadt Joshua?
- Ehhez neked semmi közöd sincsen Lisa! -Fordult tekintete Lisa felé.
- Valóban? Mert nekem úgy tűnik, hogy kis híján leüvöltöd a barátnőmet. -Feleselt vissza sértett hangon Lisa.
- Te is tudod Lisa, hogy a gyakori gyilkosságok kicsit sem véletlenek és valami közük biztosan volt Heatherhöz.
- Majd, ha valami bizonyítékkal állsz elő, akkor talán meghallgatlak, de nem szeretem, ha valaki alaptalan vádak alapján vádol meg másokat. Inkább foglalkozz a kis barátoddal nehogy véletlenül ő legyen a következő.
-Pont azért vagyok itt, hogy ne ő legyen a következő. Nem fogom hagyni, hogy bármit is tegyél vele Heather.
- Csak, hogy tudd Joshua, nem én kértem meg Alant, hogy legyen a segédem, hanem ő ajánlotta fel.
- Azt várod, hogy ezt el is higgyem?
- Nem érdekel, hogy elhiszed, vagy sem. Felőlem meg is kérdezheted öt is, kíváncsi lennék mit fog mondani neked.
- Esküszöm, ha egy hajszála is meggörbül, én kitekerem nyakad. – Joshua aggodalma Alan iránt meredek szinteket ért el. Olyan volt, mint egy megszállott. Majd sarkon fordult és dühösen elsétált.
- Ne, hogy azt hidd, hogy megtudsz ijeszteni! - kiáltottam utána, de nem tudtam, hogy meg hallja-e még olyan távolról. Miután Joshua elment, Lisa aggódó tekintettel fordult felém.
- Jól vagy Heather?
-Köszi, hogy kisegítettél, de egyedül is elintéztem volna ezt a kis selejtet. -Vettettem a szemére.
- Tudom Heather, de akkor sem nézhettem tétlenül, hogy ordítozik veled.
- Mindegy, kisebb problémám is nagyobb ennél. Inkább vedd ki a szekrényemből a testnevelés ruhámat! Mindjárt becsöngetnek!
- Ahogy szeretnéd Heather. - Majd a kezébe nyomtam a lakatkulcsot majd sebesen futni kezdett a szekrényem felé. Én addig lementem az öltözőbe, és megigazítottam a tükörben a sminkem.

A tesi óra egészen érdekesre sikeredett mivel az eddigi külön tartott fiú és lány tesi óra helyett koedukált órát tartottak. Matt és Debra, valamint Lisa és Alan között éles feszültség volt kibontakozóban. Az óra első felében távfutás volt, amiben egy fiú kontra egy lány versenyzett egymás ellen. Ki gondolta volna, de Matt Debra ellen versenyzett. A rajt megszólalására mind ketten, mint a villám, elkezdtek futni, de úgy tűnt Debra simán kenterbe veri Mattet, aztán a célnál érdekes dolog történt. Debra megállt és megvárta Mattet amíg be nem érte és átszaladt a célon.Csak azután ment ő is át a célszalagon. Matt értetlenkedve és idegesen állt a dolog elé. Gondolom ez is egy jó tulajdonsága lehet, hogy nem szereti, ha a másikban nincs küzdő szellem. A tanár ketté választotta őket, majd Lisa és Alan következett.

Fej-fej mellet haladtak amikor épp egy üzenetet kaptam valakitől, de amint felnéztem Lisa hirtelen a földre került és nehezen kapkodta a levegőt. Messziről is jól lehetett hallani, ahogy Alant vádolja miszerint szánt szándékkel gáncsolta ki őt futás közben. Ezt a jelen lévők közül senki se tudta alátámasztani, ezért a tanár sem fordított rá különösebb figyelmet az esetnek.

Az óra második felében röplabdáztunk. Ez a sport az erősségeim közé sorolható, mivel eddig minden meccset megnyertem. Az én csapatomban választottam Mattet, Lisát, Debrát, Alant, Damient aki amúgy az egyik legjobb sportoló az osztályból, de a félre értés elkerülése végett őt is selejtnek tartom. Szánalmas a stílusa, mindig szakadt farmer nadrágokban jár lyukas cipőkben és használt olajfoltos pólókban. És ha ez még nem lenne elég a gyereknek természetes vörös haja van és sápadt bőre. Undorító. Lisa mesélte, hogy elméletileg hatalmas anyagi hátrányban van a családja a sok kölcsön miatt, ezért autószervizben dolgozik kisegítőként, hogy valamivel támogatni tudja a családját. Nem mintha meghatna ettől még ronda a gyerek. Gondolkoztam azon is, hogy feljavítom kicsit a gyereket és elviszem fodrászhoz és ruhaboltba, de cserébe megkértem, hogy legyen az én személyes besúgóm az osztályból, és ő könnyedén bele ment. Azért most mesélem csak el mivel ez az egyesség nem sokkal a buli után kötődött meg, mikor otthon voltam és rá kellet jönnöm, hogy mindent be kell vetnem, ha kiakarom deríteni kicsoda is I.H.

Vissza térve a tesi órára, Mihelyst elkezdődött a meccs, egyből mozgásba lendültem. A játék feléig mi vezettünk, de akkor annál az aljas Joshuanál volt a szerva. Valószínűleg direkt felém szervált és tudta, hogy ugrani fogok a csalijára, mivel amit visszaütöttem ő a háló felé rohant és egyenesen az arcom irányába ütötte vissza a labdát, ami keményen be is talált. Hirtelen forogni kezdett velem a világ majd elájultam. És mint az már megszokott volt ismét látni kezdtem azt a kislányt a fejemben, de az az eset más volt az előzőekhez képest. sokkal tisztábban hallottam a lány hangját, kedves vidám hangja volt és sokat nevetett. Majd, a következő másodpercben már egy mólónál álltunk ketten.
- Készen állsz Heather?
- Igen... - A neve elmosódott a fejemben, s meglepő módon tisztán kivehető volt emellett az is, hogy az ő hangjával együtt az enyém is kedvesen hangzott és egy kicsit bátortalanul. Majd mindketten a vízbe ugrottunk. A víz alatt visszhangozva hallottam a kislány hangját.
- Ugye emlékszel még az ígéretünkre Heather? - Nem tudtam válaszolni majd hirtelen fuldokolni kezdtem és egyre hevesebben kapálóztam a víz alatt. Amikor már éreztem, hogy itt a vég, magamhoz tértem. Ismételten az orvosi szobában. Az ágyam mellet Joshua ült egy fintorral a szája alatt.
- Na végre felébredtél, páran aggódtak érted. - Mondta közömbös érdektelen hangon.
- Mit keresel itt? - Hánytam oda neki a kérdést.
- Alan megkért, hogy jöjjek be hozzád és kérjek bocsánatot amiért eltaláltalak a labdával.
- O szóval ő viseli nálatok a nadrágot. Hát láthatod felébredtem, szóval semmi okod nincsen már arra, hogy tovább tartózkodj velem egy helységben.
- Ne izgulj nem is akartam. - Majd megtörölte nadrágjában a kezeit és kifelé menet rám csapta az ajtót.
Csak ez után vettem észre a telefonom az ágy melletti polcon. Eszembe jutott, hogy nem is volt még időm megnézni az üzenetet, amit kaptam.
Nem meglepő módon I.H.-tól jött az üzenet.

"Kedves Heather, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kezeled majd a kis talpnyalód halálát. De amire még kevésbé számítottam az az, hogy képes vagy Mattel lefeküdni, Látod ezt a képet, amin meztelenül fekszel rajta? Gondolom nem szeretnéd, hogy napvilágra jusson, ezért cserébe csak egy dolgot szeretnék tőled kérni, de hogy mit az még legyen meglepetés.
Üdv: I.H."

#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now