#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

33.fejezet

Felforrt az agyvizem az a kis mocsadék, azon gondolkodtam, hogy "most komolyan ezért akarta, hogy táborozzunk, hogy itt tudjon megölni mindannyiunkat?"  Az az egy biztos volt, hogy Lisa nem véletlenül nem ért vissza a fél óra alatt a táborhelyhez. A következő pillanatban már ágak recsegését hallottam meg cipő lépésekkel kísérve a hátam mögött.
-Heather mi történik itt? Ez valami játék akar lenni amit Lisával együtt találatok ki ellenünk?-Kérdezte mögöttem Alan feldúlt, kissé lihegő hangon.
-Ne most kezdj el gyanúsítgatni engem, egyáltalán nem tudom mi történhetett Lisával.-Válaszoltam szintén feldúlt hangon.
Debra épp a tábortűznél ült és kezeit az arcába temette amikor a fák közül motoszkálásra lettünk figyelmesek, Lisa remegő lábakkal saras nadrággal és Egy hosszú vágással az arcán ami egészen elért a szeme sarkától az ajkáig  botorkált ki a fák közül. A többiek egyből a segítségére rohantak mindenki nagyon zaklatott lett amint észre vették, hogy néz ki.
-Úristen Lisa jól vagy hadd segítsek.-Támasztotta Matt, Lisa karját a vállára.-MI történt veled?
-Nem fogjátok elhinni mi történt velem. Amikor elindultam pisilni kicsit távolabb mentem, hogy senki se halljon meg miközben a dolgomat végzem. Épp, hogy befejeztem, és csatoltam vissza az övem a farmerembe amikor recsegéseket hallottam meg az egyik bokor mögül. Megfordultam de senki nem volt ott. Majd a következő másodpercben valaki megfogta a kezem, és befogta a szám. Próbáltam kiszabadulni de nagyon erősen szorított. Eközben elengedte kezem és egy bicskát húzott elő, amit egyre közelebb emelt a torkomhoz. A szabad kezemmel próbáltam vissza húzni de nagyon erős volt. Majd egy hirtelen mozdulattal felvágta jobb oldalt az arcom, ezt a  hirtelen lépést kihasználva rátapostam a talpára amitől pár másodpercre elengedett, én pedig elkezdtem futni, de hamar utolért és hátra rántott a copfjaimmal amitől elestem, ő pedig a testem felé sétált és amikor megállt felettem hasba akart szúrni. Erre reflex szerűen a lábai közé rúgtam egy erőset amitől össze esett. Megpróbáltam vissza jönni de addigra már teljesen elvesztettem az irány érzetem és jobbra balra rohangáltam amíg meg nem láttam a tábortüzet.-Lisa nagyon kimerült volt ezért a többiek hoztak neki vizet és ételt, hogy jobban legyen, közben Matt tovább kérdezősködött. 
-Emlékszel valamire a tettesből, milyen magas volt? Mit viselt? ilyenekre gondolok.
-Hát szerintem körülbelül 180 cm magas lehetett eléggé erős volt. Fekete ruhában volt az arcán fekete maszk volt, fején pedig fekete kapucni. A rúgásomat illetően szerintem férfi lehetett. 
-És szerinted minket akart megtalálni?-Matt egyre hevesebben kezdett beszélni mintha félne. 
-Nem tudom, de lehetséges és mivel a tűz még ég ezért nem lesz neki megtalálni minket. 
-Ebben igazad van, köszönöm Lisa sokat segítettél. Figyelem mindenki minél hamarabb oltsuk el a tüzet és induljunk vissza kocsihoz mielőtt az az őrült megtalál bennünket.-Matt határozottsága hatással volt a többiekre is, ezért rögtön elkezdtünk pakolni. Habár kicsit csalódott voltam mivel még egy napot sem tudtunk nyugodtan eltölteni a hegyekben. 

A kocsink nem volt valami közel, körülbelül egy órányi útra lehetett tőlünk. Szerencsére elég hamar sikerült elindulnunk és rohamléptekkel mentünk vissza a hegyről, amikor is hirtelen egy erős hátba lökést éreztem meg amitől előre estem.
-Ezt azért amiért veszélybe sodortad Alant.-Ordított rám Joshua.
-Ki a fasznak hiszed te magad, hogy földre löksz? Semmi közöm nincs az itt történtekhez! És ha még egyszer  hozzám érsz, hidd el az a bolond bicskás alak lesz a legkisebb bajod, nekem elhiheted!
-Nyugodjatok meg mind ketten, te pedig Joshua ne üss meg nőket, szánalmas ha valaki ezzel próbálja védeni magát.-Hordta le ingerülten Debra Joshuat. 
-Nekem ti ne szóljatok be! Az egyetlen aki miatt én eljöttem az Alan és nem hagyom, hogy bárki ártson neki.
-Felőlem mind ketten felfordulhattok, rohadtul nem én kértelek meg rá, hogy elgyere , szóval ha valami bajod van miért nem teszel te ellene?-Tettem fel a kérdést Joshuanak, aki ettől még még idegesebb lett.
-Tudod mit teszek is, nem érdekel, hogy ki ez ez alak nem fogom hagyni, hogy befolyásolja a döntéseimet. -Majd fogta magát és elkezdett futni a fá közé ahol az este miatt már szinte semmit se lehetett látni. A többiek utána ordítoztak, de nem jött vissza, Alan pedig mint aki jól végezte dolgát csak leült és megvárta míg a többiek abba hagyják az ordítozást.
-Utána kell menünk.-Mondta Matt aggodalommal tele. 
-Felőlem utána mehettek, engem nem igazán érdekel mi lesz vele már elegem van belőle.-Jelentettem ki fapofával.
-Én is Heatherrel tartok.-Tette hozzá Alan.
-Biztos vagy benne Alan? A barátod bajban lehet, nem tudhatjuk mire képes az az alak.
-Ne aggódj Matt, Joshua tud magára vigyázni, és jobb ha valaki vigyázz Heatherre, majd lent megvárunk titeket.
-Hát, jó de vigyázzatok nagyon magatokra.
-Ne izgulj annyit Matt, megleszünk Heather, inkább siessetek Joshua után mielőtt túl messzire menne.-Több se kellet Mattnek, Debrával és Lisával elindultak zseblámpával  kezükben Joshua után.
-Látom te se vagy túl őszinte Alan. Mond meg nekem miért vagy együtt Joshuaval ha nem is szereted.
-Nem tudsz te semmit se Heather! Lehet, hogy valóban nem fűzök mélyebb érzéseket Joshua iránt de ettől még ne hasonlíts össze egy gyilkossal. Ezt én inkább úgy nevezném, hogy bebiztosítom magam védelemmel Akit Joshuanak hívnak.
-Szóval kihasználod a saját önös céljaid érdekeiben.
-Most ezzel arra akartál utalni, hogy olyan vagyok mint te?
-Ugyan Alan, én legalább nem hazudok azoknak akiket kihasználok, Én nem játszom meg magam, mindig önmagam adom.
-Akkor áruld el nekem, miért tagadod le, hogy érzel valamit Martt iránt?
-Mi? Ezt nem értem, honnan veszed, hogy bármit is éreznék iránta?-Kérdeztem meglepetten Alant hallva, nem is értettem akkor mit akarhat az alaptalan feltételezéseivel.
-Na akkor most ki őszinte? Tudo egyértelműen látható közöttetek év eleje óta egy fajta erős vibrálás, mégis mind ketten úgy tesztek mintha nem így lenne. Ez miért van így?
-Nevetséges vagy Alan, semmi nincs köztem és Matt között. Csupán vannak közös céljaink ennyi.
-Tudod mit hagyjuk akkor most ezt a témát, ennél sokkal fontosabb az amit ígértél nekem. Azt mondtad, hogyha eljövök a kirándulásra elárulsz információkat a gyilkosról.
-Szerinted most van ennek az ideje? Egy ilyen helyzetben? 
-Nem érdekel a helyzet Heather akkor is mond el.
-Jól van, de ha elmondod bárkinek is, esküszöm előbb öllek meg mint a gyilkos maga. 
-Emiatt nem kell aggódnod.
-A gyilkost I.H.-nak hívják. Egy ideje kapok tőle üzeneteket, és most ne érezd, hogy amit most mondok az bármiben is igazolna téged, de valóban van közöm a gyilkosságokban, ugyanis Saraht bizony én öltem meg, de csak önvédelemből mielőtt rosszra GONDOLNÁL. eleinte ő akart megölni engem I.H. felkérésére. Ezután kezdett bele I.H. is az öldöklésbe aminek valószínűleg köze van hozzám, különben nem küldözgetne üzeneteket, amelyekkel az idegbajba sodor.
-Várjunk csak akkor viszont te is gyilkos vagy?!-Akadt ki Alan, majd elkezdett zihálni.
-Mondom, hogy csak önvédelemből, ha nem ölöm meg ő teszi meg velem. 
-De ez nem változtat a tényen, hogy valaki vére a te kezeden szárad.
-Kisebb bajom is nagyobb ennél, a legfontosabb most az, hogy kijussak ebből az erdőből.
-És mi lesz a többiekkel?
-Majd haza mennek Joshuával, hiszen ő is hozott kocsit. 
-És mi lesz ha bajuk esik?
-Ami most fontosabb, hogy én túléljem. 
-Ezt komolyan mondod? Te tényleg érzéketlen egy személy vagy Heather.-Erre megfordultam és egy mosolyt követően csak ennyit mondtam.
-Látod ebben most nem tévedsz.

Este 10 fele már kezdtem  látni a kocsinkat és gyorsan oda is rohantam hozzá. De ahogy a kilincshez nyúltam valami furcsa érzés futott végig a gerincemen. 
-Gyerünk Heather nyisd már ki azt az ajtót.-Sürgetett egyre idegesebben Alan.
-Nem megy!
-Hogy érted azt, hogy nem megy?
-Nem tudom, valami nem engedi, hogy elmenjek innen.
-Akkor most mégis mit akarsz csinálni?
-Szerintem, vissza kell mennem hozzájuk.
-Miről beszélsz, félórája sem volt, hogy azt mondtad felőled meghalhatnak.
-Lehet de valami akkor se engedi, hogy beszálljak a kocsiba. Úgy érzem mintha szúrna a hasam és görcsölne.
-Talán bűntudatod van?
-Nem tudom, igazából azt se tudom milyen érzés is a bűntudat. De most már eldöntöttem vissza megyek bármi is történjen.
-Ahhj, jó én is veled megyek, ketten biztonságosabb.
-Csak nem félsz itt egyedül?-Kezdtem el kuncogni Alan szánalmasságán. 
-Meg se szólalj csak mennyünk.
Ahogy indultunk vissza, a hegyről két ismerős alakot véltünk észre venni, akik szinte futottak le a hegyről. Alannel mi is közelebb mentünk hozzájuk. Matt és Lisa volt az.
-Heather, hála az égnek legalább ti épségben vagytok.-könnyebbült meg Lisa meglátva kettőnket
-Mi történt veletek._Kérdeztem közben végig mérve a koszos külsejüket.
-Most nincs időnk elmagyarázni, a lényeg, hogy Debrát elkapta a gyilkos aki egyre gyanúsabb, hogy I.H.-Mondta meggyőződve Matt.
-Ki az az I.H.-Nézett ránk értetlenkedve Lisa. Matt ezután lesápadt, amint rájött mi csúszott ki a szájából. A feszültséget már csak egy üzenet tudta csak fokozni amit I.H. küldött a telefonomra.

"Játék állása 6-ból 2 megvan, már csak  4 van hátra. Lássuk mire vagy képes Heather.
Üdv: I.H"

Remélem élveztétek ezt a fejezetet is, kezd remélem izgis lenne ez a rész, remélem várjátok majd a keddi folytatást is.