#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

26.fejezet

- Ki írt Heather? -Nézet rám még mindig kiborult tekintettel Debra.

- Majd később elmondom, de ami most fontosabb az az, hogy elmond ki ez a kis ribanc melletted James?
- Izé ő... azt hiszem Chloe... talán. -James láthatóan eléggé másnapos és fáradt volt, amit a szeme folyamatos dörzsölése is alátámasztott.
-Carrie vagyok! Még a nevemre se emlékszel James a tegnap este után? -Mondta enyhe cincogó hangon a kis ribanc, majd belekarolt James nyakába.
- Most engeded el, amíg jó kedvemben vagyok, neked nem osztottam lapot te szakadt rongy, inkább takarodj a szemem elől vagy a végén még úgy jársz, mint Hazel. - A csaj láthatóan eléggé megrémült a szavaim hallatán és már rohant is le a lépcsőn majd ki a házból.
- Nem tudom miért vagy felháborodva Heather, nem épp Mattel voltál tegnap este? - Nézett rám szemrehányóan James.
- Ez teljesen más, azt se tudom mi történt tegnap este és nem voltunk egy ágyban Mattel. Amikor felébredtem ruhában feküdt a földön ahogy én is. -Természetesen hazudtam Jamesnek. Nem akartam, hogy bárki is megtudja mi történhetett köztem és Matt között azon az estén, főleg úgy, hogy mi magunk se tudhattuk biztosra.
- Igazat mond. - Folyatta egyenes hangon Debra. - Én láttam, hogy Matt Segít neki felmenni a lépcsőn és azt mondta nekem: „addig nem hagyja magára míg el nem alszik". Gondolom közben ő is elaludt, megesik az ilyesmi. Nem úgy, mint te és Carrie akik ahogy látom a nyakadból és a viselkedéséből ítélve eléggé jól megvoltatok az este és nem lehettetek nagyon álmosak az éjszaka alatt.
- Az csak egy...
- Egy mi volt? - Förmedt rá idegesebb hangon Debra. James félre fordította a fejét és csak közömbösen ennyit mondott:
-Talán itt az ideje, hogy szakítsunk Heather. Láthatóan ez már nem megy nekünk. -James összepakolta a ruhadarabjait a földről, majd lesütött szemekkel hagyta el az épületet, közben láttam ahogy egyre erősebben ökölbe szorította az kezét, amiből egy kevés vér is elkezdett folyni. Engem ismételten nem vett figyelembe, mintha a jelenlétem minden találkozásunk alkalmával egyre csak halványult volna.
-Jól érzed magad Heather? - Fordult felém együttérző mégis csalódott tekintettel Debra.
- Miért hazudtál miattam Debra? - Össze voltam kavarodva, miközben Debra felé közömbösséget mutattam, belül olyan volt mintha egy kis késsel felvágnának, nem voltam szerelmes mégis olyan volt, mintha egy fontos részemet szakították volna ki a testemből, ami James alakját öltötte magára.
- Mert nem akarok keresztbe tenni se neked se Mattnek. A tegnap este a piádtól lett ilyen zavaros, amit tőlem kaptál. Szóval kissé bűnösnek érzem magam történtek miatt. Bár még így, hogy egyben lehúztad sem kellet volna ilyen erős hatással lennie rád.
- Lehet csak nem bírja a piát. - Tette hozzá Matt a maga módján vicces, feszültséget oldó hangján.
- Ennél fontosabb most az, hogy mikor ér ide a rendőrség? - Kérdeztem feszült hangnemben.
- Amikor hívtam őket azt mondták fél óra és itt lesznek!
- És mikor hívtad őket Debra?
- Körülbelül 25 perce. - Ahogy azt kimondta kopogtatni kezdtek az ajtón.
- Mindjárt megyek! - Szólt le Debra, majd pár másodpercre még visszafordult hozzám a lépcsőről. -Még folytatjuk ezt a beszélgetést, és sajnálom a tegnap estét. -Majd lerohant az ajtóhoz és kinyitotta azt. Egy pillanat kevés volt és egy nyomozó lépett be a nappaliba, lementem a lépcsőn, hogy közelebbről szemügyre vegyem, majd rájöttem, hogy nem volt a legjobb ötlet, mivel a nyomozó nem más volt mint, Mr. Dean Moligan. Amint a tekintetünk össze ütközött egy alattomos mosoly kerekedett az arcán.
- Lám, lám, csak nem ismét személyesen Heatherbe futok bele egy gyilkosság helyszínén, ki gondolta volna?
- Hagyjuk a mellé beszélést! Nem én öltem meg Hazelt aki a Kádban van. Van alibim is amit nyugodtan megkérdezhet Mattől és Debrától is egyaránt.
- Ohh akkor miért nem mondod el szerinted ki lehetett az elkövető?
- Mi okom lenne rá? - Vágtam vissza szintén egy mosollyal.
- Emlékeztesselek az alkunkra?
-Csak rajta, már semmi bizonyítéka nincs ellenem, ugyanis mind el lett égetve.
-Te meg mégis miről beszélsz? -Mr. Moliganen látható volt a kiakadás jelei, amit nem igazán tudott leplezni. Végre egyszer én érezhettem nyeregben magam.
- Jól hallotta, vannak embereim, akik elintézték, hogy visszaszerezzem a bizonyítékaimat. -Erre ismét mosoly jelent meg az arcán, amit nem tudtam mire vélni.
-Adtam neked egy esélyt, hogy meggyőz nem te vagy sorozatgyilkos, de ezzel a lépéseddel csak engem igazolsz. Mostantól azon fogok dolgozni, hogy leránthassam a leplet a kis titkaidról.
-Csak rajta, eddig se sikerült ezután se fog. Előbb találom meg a valódi elkövetőt, mintsem betudja bizonyítani, hogy bármi közöm is lenne a gyilkosságokhoz. - A beszélgetésünket, ha lehetett azt annak mondani, egy rendőr szakította félbe, aki elhívta Mr. Moligant a fürdőszobába. ahova kíváncsiságból Mattel együtt követtük.
Az a fürdő maga volt a borzadály, a falak mindenhol véresek voltak, egy közember is simán megállapíthatja, hogy Hazel próbált küzdeni a támadója ellen, de hiába. A hullát ahogy vették ki a kádból látni lehetett, hogy a víz amiben feküdt annyira véres volt, hogy az egész besűrűsödött, ha egyáltalán volt benne víz és nem csak a saját vérével megtöltött kádba feküdt. De arra nem sikerült rájönnöm sajnos. A rendőrség igyekezett minden még ott lévő diákot a lehető legtávolabbra utasítani a holttesttől. Azt viszont tisztán hallottam, hogy nem volt meg a gyilkos tárgy, amivel elvágták Hazel torkát.
Páran még nem mentek haza a távolból vetettek egy-egy lopott pillantást a holttestre, néhányan megvetően néztek rám, gondolom az este miatt amikor összekaptunk Hazellel. Lehet azt gondolták én öltem meg. A másik fele a diákoknak hányingere lett és hamar elhagyták a színhelyet. Már én is haza akartam volna indulni, de eszembe jutott, hogy nálam is gyilkosság történt, ráadásul Emmát ölték meg, aki nálam is lakott.
- Megérdemelte, miért nem indult el előbb otthonról. - Gondoltam magamban közben egy kicsit elkezdett remegni a testem.
- Ezt te se gondolod komolyan Heather. - Szólt hozzám szomorkás hangon Magen.
- Miért ne gondolnám, hiszen az a lány állandóan idegesített, én is azt akartam, hogy meghaljon, erre tessék meg is kaptam. - Ahogy magamban beszéltem egyre jobban elkezdett remegni a testem.
- Nem a te hibád Heather. - Mondta sokkal lágyabb hangon Magen.
- Nem is mondtam, hogy én tehetnék róla. Mondtam, örülök, hogy meghalt, egy dagadt selejt volt semmi több.
- Érzem ahogy elfojtott a bánatod. Azt is éreztem, amikor James "dobott" téged, ezt is érzem.
- Mit tudhatsz arról, hogy mit érzek én belül, hiszen nekem nincsenek is érzéseim.
- Biztos ez Heather? Nem lehet, hogy csak olyan rég éreztél bármit is, hogy elfelejtetted felismerni.
- Nem vagyok most kíváncsi rád!
- Én csak...
- HALLGASS!!! - Ordítottam el magam teli torokból, amit a mellettem álló Matt is meghallott.
- Mi történt Heather? - De nem válaszoltam csak ellöktem magam mellöl, elfutottam a kocsimig, beszálltam és elhajtottam. A kezeim csak úgy remegtek és izzadtak egyszerre. Alig tudtam megfogni a kormányt.
- Mi a fene van velem? Nem kéne idegesnek lennem, hiszen semmi közöm nincs Emma halálához. Ahhoz a kis ribanchoz, akit tévesen vádoltam meg arról, hogy ő lenne I.H., pedig csak féltett engem és nem akarta, hogy bajom essen. Nem! Térj magadhoz Heather, csak egy talpnyalód volt semmivel se több. - Próbáltam nyugtatni magam, és bár a remegés egy idő után elállt, a rossz közérzet megmaradt.