Tudom, meghalok | Éhezők Viadala Fanficton

Szélcsend

-Hát ez sajnálatos.-mondja fejét lehajtva Caesar.

-Igen az....-mondom és újra eszembe jut Katniss és hogy ezt a beszélgetést nagy valószínűséggel ő is végignézte. De örülök hogy bevallhattam.

-A legjobbakat kívánom neked Peeta!-mondja Caesar majd kezet fogunk. Érdes a tenyere de erősen fogja a kezem.

- Köszönöm-motyogom az orrom alatt.

-Hölgyeim és Uraim, Peeta Mellark!- kiáltja el magát Caesar majd a magasba emeli a kezemet. A közönség kínosan nevet és megtapsol. Kiindulok a színpadról és egy mosolyt húzok az arcomra hogy ne legyen annyira égő az egész. Lemegyek a lépcsőn és a lángoló szemű Katnissel találom szembe magam aki egyből rám veti magát. De nem úgy mintha örülne bevallottam hanem úgy hogy azt hiszem hogy megfojt.

-Mégis mit képzeltél??!! Így akarsz megölni?? Vagy valami összeesküvés az oka?-kiabál velem és nyakamnál fogva szorít a falhoz. Én meg megmukkanni sem tudok.

-Katniss engedd el! Ez csak a te javadra válik! Így kívánatosabbnak tűnsz!- mondja Haymitch miközben leszedi rólam Katnisst.

-Így gyengének tűnök!-mondja Katniss mintha ez óriási probléma lenne.

- Ez a te helyzeteden csak javít kicsilány!-kiabál már Haymitch is.

-Igaza van- szólal meg az eddig figyelő üzemmódban lévő Cinna.-Sokkal kívánatosabbnak tűntök a 12. körzet szerelmespárjaként!-mondja Haymitch.

-De nem vagyunk szerelmesek!-mondja Katniss ami nekem őszintén rosszul esik.

-Ez csak egy televíziós műsor! Az embereket nem érdekli hogy szerelmesek vagytok-e! De ez megint csak a támogatókat jelenti nektek! Gondolkozz már Katniss!-mondja Haymitch. Haymitch mondatát síri csönd követi. 3 perc múlva Effie töri meg a csendet:

-Menjünk fel! Úgy látom mindenkit kikészített ez a nap! Az érzelmek kavalkádja!-mondja majd odahív magához Crussidia:

- Gyere, segítek levenni a ruhádat.

***

Nem megyek vacsorázni, nem vagyok éhes. És holnap Viadal. Fel kell készülnöm arra hogy meg fogok halni. Míg a többiek vacsoráznak én elmegyek fürdeni megmosom a hajam majd pizsamát veszek és megpróbálok aludni, nem sok sikerrel. Miközben a sötét szobát bámulom, észreveszek valamit. Egy fehér angyalszobor.....Anyára emlékezetet. És hogy nem lesz senkije Apán kívül holnaptól, vagy az elkövetkezendő napokban azt fogja nézni ahogy előtte meghalok. Ez sírásra késztet. De nem sírhatok. A szerelmemért teszem. Aki mint kiderült, gyűlöl és arra készül hogy hogy fog megölni. Lehet nem kéne ezt tennem? Miért fontosabb nekem egy viszonzatlan szerelem mint az életem? Amikor kilépek a folyosóra nyugalom tölt el. Mindenki a szobájában van és alszik. Katnissért végig csinálom akármennyire nincs ínyemre. Nekem a 12. körzetbe "aranyéletem" volt Katnisséhez képest. A győztesek faluja az ő otthona. Nem az enyém. Halkan becsukom az ajtót majd visszamegyek a szobámba. Hajnali kettő körül járhat az idő. És még most sem aludtam egy percet sem. Ha becsukom a szememet valami szörnyűség villan be az előző viadalokról. Pl. téglával nyert az előző évi győztes a sivatagban. Mivan ha ez is a sivatagban lesz? Akkor tuti szomjan fogok halni.

Próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, több-kevesebb sikerrel. Ezért inkább úgy határozok hogy felmegyek a tetőre levegőzök egy kicsit. Fél órája levegőzhetek amikor társaságom érkezik. Katniss az. Amikor meglátom vedekező ülésbe vetem magam de ő nem támad rám.

-Te még fent vagy?-kérdezi.

-Aha. Szia.-köszönök neki

-Álmatlanság?- teszi fel az újabb kérdést.

-Természetesen.- rázom mag a fejem majd lenézek a nyüzsgő Kapitóliumi utcákra.

-Bocsi, hogy letámadtalak.-mondja és jobban maga köré tekeri a pulcsiját a szél miatt. A mondata meghökkent. De válaszolnom kell hogy ne tűnjek bunkónak.

-Csak bóknak szántam.- válaszolom a hangomban flegmasággal majd lehajtom a fejemet.

-Tudom.-mosolyodik el, majd leül mellém. A mosolya reményt ad számomra. Szeretnék még a kettőnk kapcsolatáról vagy csak úgy a szerelemről beszélni de tereli a témát.

- Hallod őket?-kérdezi és lenéz.

-Igen-mondom majd lepillantok.

-Nem akarom hogy megváltoztassanak....-mondom. Onnan jutott eszembe hogy volt egy győztes aki szerény volt, de amikor megnyerte a viadalt felvágott mindennel és a Kapitólium bábjává vált.

-Hogy változtatnának meg?-kérdezi Katniss szemében őszinte érdeklődéssel.

-Nem tudom...olyan leszek ami nem vagyok. Nem akarok bábfigura lenni a játékukban.

-Úgy érted nem akarsz gyilkolni?- kérdezi nyakát elõrenyújtva.

-Nem.....vagyis persze muszáj lesz...mint mindenkinek.....ha úgy alakul...de....szeretném ha megmutathatnám nekik...hogy nem birtokolhatnak. Ha már meg kell halnom... Legalább hű legyek magamhoz.-mondom amivel utalást teszek a szövetségemre és az elkövetkezendő halálomra. Mivel 2 perc múlva sem válaszol megkérdezem:

-Érted mire gondolok?

-Igen...de én nem gondolkozhatok így.. ott van a húgom.

-Igen, tudom.-mondom majd elcsuklik a hangom mert megint eszembe jut Anya. Mivel már nem szeretnék beszélgetni inkább készülnék a halálomra azt mondom neki:

-Holnap találkozunk-mondom majd rámosolygok

-Akkor viszlát holnap.-mondja. Felállok és bemegyek a szobámba. Az éjszaka további részében csak a mosolya lebeg a szemem előtt.