Tudom, meghalok | Éhezők Viadala Fanficton

Furcsa párosítások

Belépek a csarnokba. Katniss megy el mellettem, akinek pillantása nem megnyugtató de elsétálok mellette. Viszont amit utána látok az megdöbbentő és vicces. Nem Játékmesterek hanem egy csapat szobor áll a teraszon. Valamit csinált Katniss ami ennyire nem tetszett nekik vagy éppen ez a káprázat jele.
Közelebb megyek és megszólalok:

-Peeta Mellark, 12. Körzet- mondom és válaszra várva kihúzom magam. Nem történik semmi. Csak állnak kidülledő szemmel mint a halott állatok amiket Katniss hozott régen Apáéknak. Amikor még boldog volt az életem.

-5 perced van! Kezdheted!- szólal meg Seneca a Főjátékmester aki már 2 éve vezeti az éhezők viadalát. Szúrós szemmel kezd nézni majd tapsol egyet. Minek tapsol? Aztán rájövök. A taps hatására "visszarángatja" a Játékmestereket a valóságba akik először megnézik hogy meg van-e az összes testrészük majd kínosan elkezdenek beszélgetni és valamiért mindegyik odamegy az ebédlő asztal falához
Az egyik kihúz egy nyilat a falból. Katniss. Mondom magamban. De már megy az idő ugyhogy csinálnom kéne valamit. Megpillantok egy olyan vasgolyót amit két napja dobtam el, Catoék lenyűgözésének érdekében.
Odasétálok megemelem és a távolban lévő műanyag emberre ráesik, ami a dobás hatására darabokra hullik szét.

-Nagyszerű! Szép munka! Még valami?-kérdezi Seneca és a terasz szélére áll, hogy halljam mit mond.

-Más nincs.-válaszolom.

-Rendben akkor mehetsz! Köszönjük!- mondja majd visszasétál a terasz belsejébe és a többi Játékmesterrel elkezdenek enni. Én kimegyek ahol csak az üres váróteremmel találom szemben magam. Katniss sehol. Elindulok a lift felé. Beszállok és benyomom a 12-es gombot, vagyis hogy a 12.-re megyek. A lift elindul. Vajon mit csinált Katniss? Lehet meglőtte az egyik Játékmestert? Elhiszem hogy olyan merész.
A nyolcadik emeletnél a lift megáll és a hullarészeg Haymitch lép be rajta.

-Hello Peetácska! Hogy sikerült? Ügyes volt az én kis mentoráltam??- mondja és karját ráteszi a hátamra támaszként használva azt.

-Öhm.. szerintem megtettem amit tudtam- mondom és arra gondolok hogy ez a négy emelet már minél gyorsabban teljen el.
A 10.-ik emeleten megint megáll a lift. Csodálkozásomra Effie lép be és ugyanazon az éles hangján köszön:

- Sziasztok Drágáim! Hogy ment Peeta?- kérdezi és megcsípkedi az arcom.

- Szerintem jól.- mondom.
11. Emelet. Nem nyílik az ajtó.a lift megy tovább. A 11-dik és 12.-dik emelet között furcsa módon több a távolság mint bármely más emeletek között.

-Effie mondanom kell valamit..-mondja Haymitch. Rossz előérzetem van ezért figyelmeztetem Effiet:

- Remélem tudod hogy részeg..akármit mond, ne higgy neki.- mondom és rámosolygok Effiere aki válaszul bológat egyet.Nem túl meggyőző ez a bólogatás, mondom magamban.

-Én.. izé..én.. Effie...-motyog magában Haymitch amit nagyon furcsa hallani, úgy hogy Hamyitcht egy határozott, bunkó, és alkoholista emberként ismertem meg, nem pedig egy óvodásként..

-Szerelmes vagyok beléd.- böki ki és mondata engem is megdöbbent.. Haymitch és Effie? Elég érdekes párosítás.

-Jajj semmi baj Drágám, beteg vagy... - mondja Effie, majd odalép Haymitch-hez és megsimogatja a hátát.

-Effie, emlékezz! Tavaly! Akkor nem voltál ennyire ellene a dolognak..-mondja Haymitch és gonosz mosoly húzódik beesett arcára.
Tavaly? Lehet hogy titokba együtt voltak? Még mindíg furcsa párosításnak gondolom őket.

-Jajj Haymitch hagyjuk! Már elmúlt! Vége!-mondja Effie és hátrébb lép Haymitch-től. Haymitch nem válaszol, csak feláll, odamegy Effiehez és megcsókolja. Én erre köpni nyelni nem tudok. Furcsa módon Effie vissza csókol.

-Öhm.. Effie.. Haymitch részeg.. ezt ne feledd.- mondom és mire kínossá kezd válni az hogy ők épp csókolóznak én meg csak állok ott mellettük felérünk a 12.-re. Az ajtó kinyílik én meg gyorsan kisurranok rajta, otthagyva ezzel Effiet és Hamyithcet.