Egyedül vagyok, hideg van, ez az otthonom,
Félpercenként csekkolom a telefonom,
De senki sem ír, és senki sem keres,
Ezért én keresem a pizzafutár számát,
Holott így sem tudom már fizetni a számlát.
Divatbemutató megy a tévében, bemutatják, hogy milyen nem leszek,
Akkor se, ha púdert meg alapozót veszek,
Úgyis csak elrontom a sminkem a könnyeimmel,
És felitatom a magányt a könyveimmel.
Valaha megvolt mindenem, ám megtépázta az idő keze,
És felperzselte az egyedüllét heve,
De már nem érdekel, hogy nem vagyok gazdag és szép,
Hisz' az egész életem romokban ég.
Ahogy elfogy a pizza, elfogynak a könnyek,
Mára elapadtak, holnap újra jönnek,
Úgyis így megy ez már hosszú évek óta,
Madár se jár erre, akármilyen kósza.
Rózsás tusfürdő, fodros fehér habok,
Cigarettacsikkek, fojtogató karok,
Lehúzom a redőnyt, és aludni térek,
Ne lássa senki, hogy sok sebből vérzek.
YOU ARE READING
Sorok a jövőnek
PoetryVálogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak...
