Mindig tudtam, hogy rejtegetsz valamit.
Valamit, a lelked mélyén, titkos zárak mögött,
Összegyűltek a felhők a fejed fölött,
És némán énekelted életed dalát,
Mert hangod már nincs,
Csak egy bezárt kis kanári vagy.
És verdesel.
És elesel.
És keresel valamit,
Ami már rég elveszett.
Kerestem a szavakat, hogy megfogalmazzam, amit nem lehet,
De tehetetlen vagyok, és csak bámulom a kezet,
Ahogy csontok szorulnak ökölbe.
Takargatod a valóságot, és elfelejtesz élni,
Nem tudsz mit hinni, remélni,
És csak sodródsz az árral,
Az életért játszottál rossz kártyákkal.
YOU ARE READING
Sorok a jövőnek
PoetryVálogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak...
