Néha csak ragyogni szeretnék, mint a csillagok.
Néha csak el szeretnék bújni a felhők mögött, ha jön a vihar.
Néha csak szeretnék a hold rivaldafényében tündökölni.
Rálátni az egész világra.
Utat mutatni.
Táncolni a tejúton.
Néha csak szeretnék az ég leggönyörűbb ékköve lenni.
Eltűnni és feltűnni, mint a dagadó hullámok.
Fényt adni a sötétségbe, mikor a valóság hideg.
Pislákolni, mint a gyermek, ha fáradt.
Felrobbanni, mint a vulkán, ha kitör.
Kihunyni, mint a tűz utolsó lángja.
És szeretnék hullócsillag lenni.
Távozni, emelt fejjel, kihúzott háttal, dicső múlttal.
YOU ARE READING
Sorok a jövőnek
PoetryVálogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak...
