Már nem tudom,
mióta vérzek,
A padlón kiterülve,
Láncokban
Üvöltve.
Összemosódik a való,
S nem tudom megkülönböztetni,
Mi a hideg,
Mi a jó.
Ne csukd be a szemed.
Látni akarom, ahogy sírsz,
Ahogy szenvedsz;
Mert nekem csak ennyi maradt.
Minden mást elnyelt egy sötét forgatag.
YOU ARE READING
Sorok a jövőnek
PoetryVálogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak...
