Jó volna repülni. Szállni.
Nem egyhelyben álldogálni.
Suhanni a napfényporban,
Nézni, ahogy lángra lobban
A hajnal.
Jó volna úszni. Siklani.
Szelni a habokat, hallani
A hullámok moraját,
A sós víz édes illatát
A homokban fekve.
Jó volna futni. Sietni.
A paplan alól kiesni,
És rohanni a felhők mögött,
El nem árult titkok között
Csendben távozni.
Jól volna kúszni. Mászni.
Öreg kályha mellett fázni,
Érezni, hogy érint a fű,
Gondolni, hogy mily' gyönyörű
Az Élet.
És jó volna megpihenni. Halkan.
Az idő surran szakadatlan.
Vedd csak le a nagykabátot,
Ha leülsz, majd jobban látod:
Mily' gyönyörű.
YOU ARE READING
Sorok a jövőnek
PoetryVálogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak...
