Igazi szépség (Hoseok FF) (BEFEJEZETT)

8. Rész

Nem kicsit hozott zavarba, amit észre is vett, így nevetve fröcskölt le vízzel.

-Yah! Te! Hagyd abba! – kiáltottam.

-Nem – nyújtotta rám nyelvét, mire fogtam egy fakanalat (az akadt hirtelen a kezem ügyébe na) és azzal legyintettem karon.

-Yah! – háborodott fel, majd fogta és a kanalat úgy tette a víz alá, hogy sugárban zúduljon rám.

Ijedten ugrottam el és lesokkolva néztem a röhögő HoSeokra.

-Most meghalsz – mondtam és bementem a fürdőbe.

-Lana – hallottam értetlenkedő hangját – Lana. Lana! Mit csinálsz Lana? – kezdett egyre kétségbeesettebb és ijedtebb lenni.

Egy félig tele vödör vízzel tértem vissza.

-Nem mered – rázta a fejét, de már kereste a menekülő utat.

-Azt hiszed? – vigyorogtam rá, majd elindultam felé.

Nem terveztem ráönteni, de hála HoSeoknak a padló már így is vizes volt, én pedig zokniban voltam és mikor egy lépést tettem felé, szépen elvesztettem az egyensúlyom.

-Vigyázz! – kiáltotta, majd még épp időben elkapott és így nem a padlóra, hanem ráestem.

-Auch – fogtam meg a könyököm, mert sikeresen bevertem a konyhaszekrénybe.

A vödör is földet ért és a tartalma teljesen kiömlött, átáztatva ezzel mindkettőnk ruháját. Le akartam szállni róla, mert nem akartam kilapítani, de megragadta a kezem és magára fordított. Arcunk vészesen közel került egymáshoz, amitől szívem gyors tempóba kezdett, gyomrom pedig összeugrott.

HoSeok mélyen szemeimbe nézett, közben pedig kisimította egy tincsemet arcomból, míg másik kezével derekamra simított.

-Ho-hoseok – suttogtam ijedten.

Nem válaszolt, hanem lassan megközelítette ajkaim és egymáshoz tapasztva őket kezdte ízlelgetni azokat.

Azonnal elolvadtam és viszonoztam miközben hajába túrtam. Bal kezemmel pedig mellkasára simítottam.

-Azt a büdös mindenségit ezt nem hiszem el!

-Aigo – kiáltottam felülve. Annyira megijesztettek, hogy szívem majd kiugrott a helyéről.

-Ti mit kerestek itt? – ült fel HoSeok is, majd segített nekem felállni. Megszeppenve álltam háta mögé és nem igazán akartam onnan előbújni.

-Te HoSeok ez nem Lana? A modell – hallottam egy másik srác hangját. Kik ezek? Nem a BTS az biztos. De akkor meg kik?!

-Te meg honnan ismered haver? – röhögött az egyik – Nem is mondtad te kis sunyi – veregette meg valaki erősen a vállát. Ezt onnan tudtam, hogy én szorosan mögöttem álltam és fejem a hátába fúrtam. Nem mertem megmoccani sem.

-Hé – hallottam egyiküket magam mellől, neki kedvesebb hangja volt, mint a többinek – Ne félj. Nem eszünk meg.

Lassan emeltem csak fel a fejem és pillantottam meg egy kis termetű, kedves arcú srácot. Nagyon vékonyka volt és még az arca is keskeny, hiába keretezte dús barna haj.

-Szia – köszönt mosolyogva – JungDae – mutatkozott be.

-Lana – szólalt meg HoSeok és közben próbált rám nézni – Nyugi. Ők a barátaim még a gimiből.

Vállának támasztva állam néztem körbe rajtuk. Hárman voltak. JungDae, egy magas, szinte kopasz, erős testfelépítésű, meg egy HoSeokhoz hasonló, annyi különbséggel, hogy neki éjfekete haja volt.