Boszorkánykirályság (Félbehagyott)

Huszonkilencedik fejezet: 2 év

" - Végre, meg tudom törni az átkot! Aria és Rhiel segítségével megtaláltuk az átok elleni varázslatot! - szorongatta kezeiben a papírost a fekete hajú, ametiszt szemű lány.
- Felség, ha megtöri az átkot, a szörnyeteg is felébredhet... - szólalt meg egy katona.
- Éppen ezért vagytok itt! Tíz katona itt, és tíz a szörny mögött. - a lány felemelte papírosát, és olvasni kezdte. A szavak fényleni kezdtek miután elolvasta őket. Az utolsó szó után a papír hamuvá lett. Percek teltek el mire a szörny lassan mocorogni kezdett. Kicsivel később a lila hajú lány, fényleni kezdett, és életre kelt. A szörny ehelyett, nem mozgott, hanem a körülötte lévő fekete füst gomolyagja lassan eltűnt, betekintést adva a lény külsejére, ami egy hatalmas ember szerű, farkas démon keverék volt. Ezután ő is fényleni kezdett. A lila hajú lány, vagyis a Fekete király, már el tudott mozdulni a helyéről. Elindult a szörny felé, hogy megölje. Mindketten fényben úsztak. Mindketten tudták, hogy mi az ára annak, hogy újra élnek. Mire elérte a lényt, az semmivé vált, helyette egy ember állt a Fekete király előtt. A lány döbbenten állt meg. Mielőtt mindketten eltűntek volna fénycseppeket hagyva maguk után, megszólaltak. "Iksander?!" szólalt meg a Fekete király, mire az előtte álló ember szomorúan elmosolyodott. "Sajnálom, Adria." A jelenetet a királynő és a katonák is csendben végignézték. Egy katona törte meg a csendet.
- Ki volt az a férfi? Tudom, hogy a Fekete Király neve Adria volt, de őt nem ismertem fel, és hogyan változott szörnnyé?
A királynő elsápadt, majd térdre rogyott. A katonák aggódva siettek hozzá, hogy felsegítsék, mire a lány megszólalt.
- Az a férfi... a Fehér király volt."

Két év. Ennyi telt el azóta, hogy utoljára láttam Niamh- ot. Sajnos a légiójuk gyorsan mozog és nem maradnak sokáig egy helyben. A légiók tábornokai függetlenek. Jelentenek a királynak, de ritkán kapnak parancsokat, ami amúgyis csak annyi, hogy "Folytassák a felderítést, jelentsenek, ha valami fontosat találnak!". Jelenleg se tudom, hogy hol tartózkodnak. Rengeteget tanultam Rhiel-től, és még többet Caim-tól. Politikai és stratégiai szempontból többet tanultam Rhiel-től, Caim inkább harca tanított... és felnyitotta a szememet, hogy milyen egy szoknyapecér. Rhiel a tengerentúlra küldte hadserege egy részét. A hadjárat a hófödte földrészen sikeres volt. Némakirályság uralkodója, attól kezdve újabb címre tett szert. A Jégkirály. Világoskék hajával illett hozzá a cím. Az évek során sokkal hallgatagabb és távolságtartóbb lett. Caimot viszont testőrömnek rendelte. Ő is felfigyelt a változásra, de letudta "Most növi ki a kamaszkort." válasszal. Ó, és hosszú hajat növesztett... Hosszú világoskék hajat. Elegáns volt. A személyisége azután kezdett el gyökeresen megváltozni, hogy segített megtörni az utolsó átkot. Megölt egy tündeherceget. A hajam most fehér volt, a szemeim pedig ezüstök. Jobban hasonlítottam Sanscha-ra, mint valaha. Azonban gyötört a lelkifurdalás. Rhiel ötlete volt, hogy segít, de végül ő ölte meg Gideont, ezzel háborút indítva. Tavaly megnyertük a háborút, de jelenleg csak átmeneti békét kötöttünk. A lelkifurdalás miatt, inkább a harcmezőre mentem segíteni, de még mindig jobb volt, mint a rideg palota falain belül lenni. Caim pedig velem tartott. Tegnap értünk vissza a palotába.
- Calista. - sétált a lányhoz Caim. - Oké, még mindig furcsa, hogy más néven kell, hogy szólítsalak. Mi is az egész neved?
- Aria Valerie Calista Sangruim. - fordult felé a lány.
- Sose fogom megjegyezni! - vakarta meg tarkóját a férfi.
- Nem is kell. Társaságban felség vagy királynőm, kettesben meg Calista. Mivel megbízóm benned, szólíthatsz a nevemen, de ha társaságban szólítasz így, az tiszteletlenség.
- Ahogy kívánod, királynőm! - mosolygott szemtelenül.
- Rhiel szeretné, ha részt vennék a Némakirályság és Vérkirályság közti szövetség megbeszélésén. Úgy hallottam, hogy a követek és a herceg már három napja megérkeztek.
Mielőtt beléptek a terembe, Aria megigazgatta páncélját, majd beléptek az ajtón. Belépve látták, hogy már mindenki bent ült a nagyasztalnál. Rhiel hűvösen méregette a későket, majd visszafordult a vele szemben ülő herceghez, aki viszont elsápadva figyelte Ariát.
- Szóval tényleg igaz, hogy szellemek is harcolnak a hadseregedben? - szólalt meg a döbbent, fekete hajú, vörös szemű férfi.
- Igen, azonban a menyasszonyom egy boszorkány, nem szellem.
A lány megkerülte az asztalt és Rhiel jobbján foglalt helyet. Mellette Caim ült le.
- Messzi földeken híresek az ön népének emberei. A nevem Klaas. - bámulta még mindig a lányt.
Az egész találkozó alatt, gyakran pillantott a lányra a borostás férfi.
Klaas megdöbbentő ajánlatokról és még hihetetlenebb követelőzésekről beszélt. Rhiel mindvégig higgadt maradt, Aria pedig tudta, hogy nevetségesnek találja az egészet. A szövetség és kereskedelem Vérkirályság ötlete volt, azonban Némakirályságnak is hasznára válna. Ezt viszont nem akarták a herceg tudtára adni. A követelőzései mind az ő királyságának javát szolgálta, nem pedig kölcsönös segítségre volt alapozva. A teremben csendben hallgatták a férfit. Az asztal körül ültek tábornokok, tanácsadók, pár hűséges lovag és Aria. Az asztalon mindenkinek volt frissítője. Bor, víz, gyümölcslé. Aria az utóbbit itta, azonban látta a szeme sarkából, hogy az egyik tábornok feltűnően szúrós tekintettel méregeti a herceget. A férfi a borjából kortyolva próbált lehiggadni. Pár napja már volt  találkozó a vendégekkel. Ez volt az utolsó. A tábornok ezután felszólalt.
- Mondd csak Klaas! Úgy gondolod, hogy Némakirályságnak tesz szívességet ez a szövetség? Jelenleg úgy beszélsz, mintha ti tennétek szívességet nekünk, holott mindez fordítva igaz.
- Természetesen szeretnénk a királyságotok segítségét, mint szövetséges, de nem szeretnénk adósok lenni. Csak próbálunk a számunkra is megfelelő egyességet kötni. - köszörülte meg torkát.
- Óh, értem. Azonban úgy beszélsz, mintha csak pénzt akarnál tőlünk. Ha segítséget akarsz, azt mondd! Akkor talán majd komolyabban veszünk, ahelyett, hogy üzleti megállapodásról beszélnél. Ne becsüld le Némakirályságot! Elfoglaltuk a tengeren túli ismeretlen havas földeket. Ha segítségre van szükségetek, szívesen küldünk embereket, de ne hidd hogy nekünk van szükségünk rátok!
- Pontosan. - szólalt meg Rhiel, most először. Hirtelen mindenki megrezzent a férfi hangjára. - Elküldhetem a katonáimat segíteni, de ne hidd, hogy pénzt küldeni fogok. Viszont, ha a pénz a gond adhatunk, de csak kölcsönbe. Ha nem tetszenek a feltételeink, sajnos nem segíthetünk. Más királyságokat kell megkérned. Azonban az, hogy egy tengerentúli királysághoz fordultál, azt jelentheti, hogy a többi királyság túlságosan elfoglalt lehet saját ügyeivel, vagy csak nem akar segíteni.
Rhiel Szavai után csend lett a teremben. A tábornokok mosolyogtak, míg Klaas a fogait összeszorítva próbált lenyugodni, majd válaszolt.
- Átadom az üzenetét a királynak.
Ezzel véget ért a találkozó. Pár tábornok még hátra maradt, míg a vendégek, vagyis a herceg Klaas és két kísérője kirontott a teremből. Aria Rhiel- hez fordult.
- Sok mindenről lemaradhattam.
- Igen.
- ... és mondd, tudsz valamit a légióról? - habozott Aria.
- Nem. Viszont az egyik tábornokom nem üres kézzel tért vissza. Hozzátok be!
Két páncélos férfi lépett be az ajtón egy megláncolt, huszas éveiben járó férfival.
- Egy alakváltó a tengeren túlról.
- Rabszolga? - Aria tudta, hogy más országok kereskednek a leigázott királyságbeliekkel, de nem tudta, hogy Némakirályság is ilyen.
- Hófarkas... Azt hallottam, hogy mielőtt idehozták fehér haja volt,  de ideérve feketére változott. - mondta Caim.
- Mivel Caim-ot messzire küldöm, a farkas lesz mostantól veled.
Tehát egy leigázott embert akar testőrömnek? Messziről érzem a belőle áradó gyűlöletet és megvetést. Nem mintha szükségem lenne védelemre, de ebben nincs semmi logika.
- Ennek nincs semmi értelme! - szólalt fel indulatosan Caim. - Miért védené meg az ellenségét ez a farkas? - a király felállt helyéről és elhagyta a termet, Caim pedig a nyomában loholva faggatta. Az emberek lassan elhagyták a termet. Az egyik őr átadta a lánynak a lánc és maszk kulcsait, majd kettesben hagyta őket. A férfi nem lehetett idősebb öt évnél nála, de két fejjel magasabb volt. Ariának elmondták, hogy ne oldja ki a béklyókat, mert veszélyes a férfi. Azonban a lány elkezdte kinyitni a lakatokat.
- Szabadon mozoghatsz a láncjaid nélkül, azonban engedelmeskedned kell, különben a király dühös lesz mindkettőnkre. Téged meg fog ölni.
Csendben vette le a maszkot, a már lánc nélküli kezeivel a férfi, miközben  figyelte a lány minden egyes mozdulatát.
A férfiból áradó gyűlöletet és haragot figyelmen kívül hagyva nyitotta ki az utolsó zárat. - Szóval, ha engedelmes leszel, ki kerülhetsz innen, és velem jöhetsz. Ha nem, akkor minden alkalommal itt maradsz, amíg én máshol vagyok.
A férfi néma maradt a további nap folyamán. Aria a szolgálókat megkérte, hogy hozzanak a férfinak új ruhákat, lehetőleg feketét, és engedjenek neki fürdővizet a lány szobájában.
Eközben ő a tábornokokkal beszélt. Eddig a Vörös Tábornokkal volt, de most a Kék Tábornokkal beszélt arról, hogy most velük akar menni. A tábornok szívesen fogadta, hiszen a -lány erős volt, és egy boszorkánnyal az oldalán az ellenség rettegni fog tőle. Később Aria visszatért a szobájába. A férfi a földön ülve, tekintetét az ajtó felé szegezve várta a lányt.
- Te meg mit csinálsz? - lepődött meg Aria. A kérdésre nem érkezet válasz.  Aria sóhajtva ült le az ágyára.
- Alhatsz a szobámban, mivel nem szeretném, ha álmomban megtámadnának. Ne értsd félre! Simán legyőzöm bárki is támad rám. Egyszerűen nem akarok felkelni a puha és meleg ágyból az éjszaka közepén.
A barna szemű férfi elhelyezkedett a földön, amíg Aria leszedegette a páncélját. Majd férfihoz fordult.
- Ott akarsz aludni? - emelte meg jobb szemöldökét a lány. - Ott a kanapé! - Egy díszpárnájáért nyúlt meg egy  takarójáért. Az ágyán két takaró volt, habár egy is elég volt neki.
Mivel Aria eközben elkényelmesedett az ágyán, nem volt kedve kiszállni. Ezért a férfi felé dobta őket, amivel véletlenül eltalálta annak fejét, aki erre dühösen nézett rá.
- Bocsánat... - kért elnézést a lány. - Hát akkor... Jóéjt!
Másnap a reggelin Rhiel is részt vett, aki meg is kérdezze, hogy miért reggelizik velük az asztalnál a farkas. Azt is nehezére esett elfogadnia, hogy Caim-nak megengedték, hogy velük egyen, de ez rosszabb volt.
- Miért is van lánc nélkül és eszik velünk a farkasod? - figyelte őket Rhiel. Jeges pillantása a farkas bőre alá hatolt, amit gyűlölt.
- Mivel szeretném, ha az új személyi testőröm egészségesen táplálkozzon.
- Ezt megteheti máshol is. - most Aria felé fordult.
- Valóban? Szeretném, ha a jelenlétemben enne!
- Ezt a földön is...
- Ugye nem gondolod, hogy a földre fogom helyeztetni az ételét mintha ember se lenne, csak egy kutya?! - lökte el magát az asztaltól Aria, mire a székje hátra esett. - Mostantól inkább a szobámba küldetem az ételt. - Rhiel  közben higgadtan falatozott, csak Caim próbálta nyugtatgatni a lányt , míg a farkas úgy habzsolt, mintha sosem látott volna ételt. Többször is repetázott. Mikor Aria indulni készült, csalódottan nézte, hogy mennyi ételt nem próbált még ki, ami az asztalon volt.
- A Sikoly-légió...  - állította meg a lányt. - Pár napnyira van most innen, Holtföld határánál.
- Tessék? Meddig maradnak ott? - hirtelen minden indulat elszállt a lányból, és alig bírt megkapaszkodni az asztalban.
- Két, vagy három hétig. - válaszolt Rhiel.
- Azonnal indulunk!
- Mondtam, hogy Caim-ot elküldöm, nem mehet veled.
- Nem is neki mondtam, hanem a farkasomnak! - fordult a férfi felé. - Velem tartasz? - nézett a sötétbarna szemeibe, aki válaszul csak bólintott.

Egy rejtély kipipálva.
Sziaztok! A kövi egy extra fejezet, ami félig kész van. A fejezet címe: Krumplik... lol . Remélem tetszeni fog. Hamarosan minden szál össze fog futni, hahahahaha, és megismerhetitek Amaris-t is!