Boszorkánykirályság (Félbehagyott)

Hatodik fejezet: Új terv

Másnap Aria aggodalommal teli szívvel sétált a kovácsműhely felé. Mellette Niamh vidáman lépkedett. A 160 centis lánynál egy fejjel volt magasabb a fiú. Talán 175 centiméter körüli lehetett.
- Miért akarsz vele beszélni? - kérdezte aggódva Aria.
- Mert bunkó és eléggé beképzelt. Veled is eléggé undok. Egyáltalán miért barátkozol vele? - kérdezte homlokát ráncolva Niamh.
- Mikor idekerültem ő volt az egyetlen barátom. Rajtad kívül, de te kutya voltál.
- Most már ember vagyok és itt vagyok neked! Ne barátkozz azzal a beképzelt hülyével! - dühöngött a fiú. Volt valami kisfiúsan bájos a viselkedésében. Mintha irigy lenne arra, hogy Aria rajta kívül másokkal is barátkozott. Mikor még a Boszorkánykirályságban éltek, sok barátja volt az udvarban és vendégek is sokat látogatták őket. Niamh, illetve Fahéj mindig morgott, ha egy idegen gyerek ment Aria közelébe... vagyis, ha fiú volt. Aria lány barátait kedvelte.
- De Caen is a gyerekkori barátom... Nem számít, hogy milyen a személyisége.
- Rendben nem hagytál más választást. Beszélni fogok vele!
- Várj! - ragadta meg a fiú karját. - Mi fogsz neki mondani? - kérdezte kétségbeesetten.
- Hogy ne legyen seggfej! - sétált tovább a fiú.
- Nem reagálod túl egy kicsit? Ugye nem akarsz berontani oda azt kiáltva, hogy "Ne légy seggfej?"- kérdezte a fiú után futva.
- Pont ezt terveztem. - jelent meg az arcán egy kisfiús mosoly.
- Nem fogom hagyni, hogy a két legjobb barátom összeverekedjen! - szidta meg a fiút.
- Még egy kicsit sem olvashatok be neki? - hervadt le a mosoly az arcáról és duzzogott.
- Nem. Nem fogtok verekedni! - jelentette ki határozottan Aria.
- Megrugdoshatom? Csak egy kicsit! - kérlelte a lányt.
- Nem. Nem kezdhetsz harcot. - közben odaértek a kovácsműhelyhez.
- Rendben, de nem fogom vissza magam ha ő kezdi a harcot. - lépett be az ajtón. A műhely belülről nagyon meleg volt. Caen épp egy kardot hűtött le egy vízzel teli vödörbe mártva, mikor beléptek az ajtón. A falak teli voltak aggatva fegyverekkel. A kemence pont az ajtóval szemben volt. Kis műhely volt, nem túl sok helyiséggel. A falak mentén asztalok voltak, melyeket szintén teli pakoltak fegyverekkel és egyéb eszközökkel. Mikor észrevette a vendégeket, felnézett a kardot pedig félretette.
- Miben segíthetek? - kérdezte kimért hangnemben, mire Niamh Aria mellé lépett és halkan megszólalt.
- Biztos, hogy nem rugdoshatom meg? - suttogott.
- Biztos.- mondta halkan, majd megszólalt hangosan. - Caen, ő az egyik gyerekkori barátom Niamh.
- Örvendek a nevem Caen Windsteel. A mester jelenleg nincs itt, én dolgozom most itt egyedül, de ha leadod a rendelésedet megcsináljuk.
- Ismerlek segg...-hirtelen Aria megcsípte az oldalát.
- Au au au! - jajdult fel a fiú.
- Úgy érti, nem rendelni jött. Csak be akartam mutatni.- mosolygott a lány ártatlanul.
- Hogy értette, hogy ismer? - kérdezte homlokát ráncolva Caen.
- Öm... már meséltem neki rólad. Segítettél nekem mikor magam alatt voltam.
- Értem. Ez esetben visszatérek a munkához. Nem hiába vagyunk a harmadik legjobb kovácsműhely a királyságban. - büszkélkedett a fiú.
- Csak a harmadik? Micsoda egy lú... - Aria megint oldalba csípte.
- Au au au! Tudod ez nagyon fáj! Pont a legérzékenyebb részen csípsz belém! - duzzogott a fiú.
- Mi megyünk is. Jó munkát Caen! - ragadta meg karjánál Niamh-ot és kirángatta a műhelyből.
- Most miért rángattál ki? Még csak esélyem se volt arcon suhintani egy lapáttal... Úgy értem megsimogatni az arcát egy lapáttal. - duzzogott még mindig.
- Szándékosan akartál verekedést kiprovokálni! - ráncolta homlokát Aria.
- Mert olyan ütni való feje van. Legszívesebben kihajítanám egy ablakon... több méter magasból... egy sziklákkal teli partrészre. - biggyesztette le az ajkát a fiú.
- Miért utálod ennyire?
- . . . Mert... egyszerűen ütni való beképzelt seggfej. Gyerekkori barátok vagytok mégis olyan rideg és undok veled... mint a bátyád.
- Nem olyan kegyetlen és gonosz, mint ő! - kiáltott dühösen a lány.
- De nem tagadod, hogy az. Egyébként...- szakította meg mondandóját, mikor elterelte valami a figyelmét. Több falusi is szekerekkel felpakolva igyekezett valahová. Aria megpillantotta egyik ismerősét, egy fiatal árust. Odamentek, hogy kifaggassák őt.
- Celis, talán elköltöztök? - kérdezte a lány.
- Nem hallottátok? A szomszéd királyság terjeszkedik. Keletebbre megyünk. Ha így folytatódik, a falut is elfoglalják! Az északi-nyugati királyt már felbosszantották. Talán háború lesz. Ha nem lenne a Boszorkánykirály... Szerintem ti is pakoljatok össze és költözzetek a falutól nyugatabbra, jó messzire. - szállt fel a szekérre Celis, ami el is indult.- Remélem még találkozunk!- integetett a két fiatalnak.
- Tehát Alastor hódításba kezdett. Mihez fogsz kezdeni? Segítsek összepakolni?- kérdezte Aria-t a fiú.
- Nem. Vissza kell szereznem az otthonunkat. Alastor nem uralkodhat. - szorította ökölbe kezeit a lány. Határozott volt, egy percre sem remegett meg a hangja.
- Mi van a mostani otthonoddal? Vagy talán Caen-t mégsem kedveled? - mosolygott Niamh.
- Nem erről van szó. Szeretném visszakapni a régi otthonunkat, ahol számtalan emlék született. Rólad, a testvéreimről, a szüleimről, a barátaimról.
- Értem... Viszont ketten vagyunk egy egész birodalom ellen. Kéne pár szövetséges. - gondolkodott el a fiú.
- Várj! Nem azt mondta Celis, hogy az észak-nyugati királyt már felbosszantotta Alastor?
- Kockázatos lenne, ha csak úgy odaállítanál, hogy te vagy Alastor húga. Lehet, hogy téged felhasználva vissza akarná szerezni az elvesztett területeit és cserébe a végén odaadna a bátyádnak.- aggodalmaskodott a fiú.
- Mi lenne, ha felajánlanánk neki, hogy ha a trónra juttat állandó szövetségesei leszünk és kereskedni fogunk a királyságával.
- Ráadásul pár, csak a Boszorkánykirályságban fellelhető ásványkincsekből és árukból is adhatnánk neki. De akkor is aggódom Aria...
- Ne aggódj! Holnap indulunk! Egyébként, mi is az észak-nyugati királyság neve? - kérdezte a lány.
- A Némakirályság. - jelentette ki a fiú.