12 év telt el azóta, hogy elmenekült a palotából és a Boszorkánykirályságból kiskutyájával a kezében. Aria azóta gyönyörű 19 éves lánnyá cseperedett. Hosszú derékig érő ébenfekete haja és víz színű szemei megbabonázták a férfiakat, talán egyet kivéve. Barátja a kovács fiú, a többiekhez képest mindig kegyetlenül őszinte volt a lánnyal.
- Milyen a virágfüzér a hajamban? - kérdezte lelkesen a lány, mire a fiú unott arccal megszólalt.
- Olyan, mintha lehányt volna a mező. - majd folytatta tovább a kezében tartott kard megmunkálását.
- Bunkó vagy! Ha nem változtatsz a viselkedéseden, sosem lesz feleséged!
- Dehogynem. A lányok imádnak. - suhant át egy apró, csintalan mosoly az arcán. - Te viszont nem találsz ezzel a kislányos személyiségeddel egy jó férjet. Kivéve, ha az egy herceg, de valljuk be, ez csak egy kicsi falu messze a fővárostól.
Aria senkinek sem árulta el, hogy kicsoda. A hajszíne nem tudta lebuktatni. Sajnálta, hogy az egyedi vérvörös színű haja már nem volt olyan, mint a családjáé, de kivételesen ez most jól jött neki.
- Egyébként elkezdett már újra tanítani Erania? -szólalt meg a fiú, mielőtt a lány megszólalhatott volna. Erania volt a fiatal nő, aki rátalált az erdőben a még fiatal lányra és befogadta őt.
- A legutóbbi baleset után nemigazán akart tanítani...-sóhajtott a lány.
- Még most sem tudom, hogyan lehet felgyújtani egy levest. - mosolyodott el a lány arckifejezését látva. - Viszont ő a második legjobb szakács a királyságban. Ha tőle tanulnál talán egy nap a palotában dolgozhatnál. - merült el gondolataiba.
- Mégis miért akarnék dolgozni a palotában? - kérdezte döbbenten Aria.
- Talán mert megtiszteltetés, találkozhatsz a királyi családdal, a palotában élhetnél és a legfontosabb, sok pénzt kapnál érte. Mások még azért is ölnének, hogy Nairyt-ba a fővárosba eljuthassanak és ott élhessenek a nemesek városában.
- Úgy hallottam, hogy Aedin és Branon herceg jóképű. - töprengett, majd mosolyodott el a lány, mikor látta, hogy a fiú elborzadt.
- Csak mert hercegek nem lesznek ettől jóképűek is.
- Persze, persze...- vágott szavába a lány- Nekem a barna hajú ezüst szemű fiúk jönnek be, akik magasak és izmosak, mint te.
- Nekem viszont a nőiesebb, nem a lapos mellű kislányok jönnek be. Amúgy szerintem menned kéne. Nemsokára sötétedik.
- Jól van, de még megbánod, hogy ezt mondtad! Erania nénit pedig újra megkérem, hogy tanítson meg főzni és sütni. Jó éjt! -indult haza a lány.
- Hozz majd nekem abból a híres lángoló levesből! -kiáltott utána hangjában vidámsággal a fiú.
Otthon a kényelmes ágya várta és a kiskutyája. Erania ilyenkor dolgozott és csak este tíz után ért haza. Vacsorát és a nap nagy részét gyerekkori barátjával töltötte. Caen és Aria azután találkoztak egy nappal, hogy Erania hazavitte a kislányt. Kis faluban élnek, csak 100 fős, így az ott élők mindenkit ismernek. Aria bebújt a takaró alá majd rövid időn belül elaludt.
Álmában megint ugyanazt látta. Egy köddel körülölelt fekete palotát és egy kertet. A kertben valaki neki háttal ácsorog. Ahogy közelebb megy, a személy megfordul és mosolyog. Egy fiatal fiú az. Éj-fekete haja és gyönyörű szép lila színű szemei vannak. A mosolya gyengédséget és szeretetet sugall. Mond valamit, talán egy nevet. Majd szakadás. Hirtelen egy másik álom. A fiú a földön fekszik körülötte vér. Valaki leszúrta. A lány próbál oda menni, de karjait hátrafogják. Majd elé lép egy vérvörös hajú kék szemű férfi. Aria még sosem látta őt, de a külseje alapján rokonok lehetnek. Mielőtt azonban a férfi megszólalhatna véget ér az álom. Ilyenkor Aria mindig zihálva ébred fel.
- Megint rosszat álmodtál? - szólalt meg egy gyengéd búgó hang. Az ágyon ülve egy árnyék hajolt a lányhoz. Egy fiú volt, akinek a holdfényben szőke haja és barna szeme volt.
YOU ARE READING
Boszorkánykirályság (Félbehagyott)
FantasyA Sangruim (vér) nevet viselő királyi család tagjainak jellegzetes vérvörös haja, és világoskék szemük van. Alattvalóik mágiátlan emberek, ahogy katonáik is. A palota falain belül azonban megszokott a mágia használata. A királyi család boszorkányokb...