Egy hét Gravity Fallsban

7. fejezet - Nyomozás az igazság után

Késő délután volt, mikor Anita és a többiek nevetve távoztak Lusta Susan fogadójából. A palacsintától és a sok vidám történettől eltelítődve bandukoltak haza, hátuk mögött a hanyatló nap fénye kísérte őket. A Kalyiba előtt Candy és Grenda elbúcsúztak Anitától és az ikrekről, és hamarosan elnyelte őket az erdő.

- És, mi a terv, srácok? - fordult Anita az ikrek felé.

- Én megmutatom Ford bácsinak a nektárt - mondta izgatottan Dipper. - Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni hozzá.

Ez látszott is rajta: Dipper arca úgy sugárzott, mint egy óvodás kisgyereké egy zsák cukorka láttán. Anita magában elmosolyodott.

Mabel, ellenben bátya határozott fellépésével csak simán vállat vont.

- Nincs semmi tervem mára. Valószínűleg újranézem a Kacsanyomozó pár részét, hallottam, hogy ma este leadnak belőle valamit... De nem tudom, egyedül nincs hozzá túl sok kedvem. Soos ma a nagyijával lesz, Stan bácsi pedig valami befektetéseket intéz... Ajj már, valakit be kell szerveznem.

Mabel szemei felcsillantak, mint akinek egy remek ötlete támadt. Csigalassú, szaggatott mozdulatokkal Anita felé fordította a fejét, és horrorisztikusan elvigyorodott. Anita a teljes összhatásból már csak a Psycho zenéjét hiányolta.

- Hé, Anita, neked nincs kedved jönni? - kérdezte végül vigyorogva Mabel.

Pont úgy volt, ahogyan Mabel mondta: Anitának semmi kedve nem volt menni. Ha választhatott volna egy újabb tudományos felfedezés és egy ősrégi sorozat között, akkor biztosan az első mellett tette volna le a voksát. Gondterhelten felsóhajtott.

- Hát, Mabel, nem is tudom... - Anita zavartan gyűrögette a pólója sarkát.

- Na, jó lesz! A Kacsanyomozó volt a kedvenc sorozatom.

- Hát... -kezdte Anita rövid rézvörös tincseibe túrva, de Mabel belefojtotta a kifogást:

- Kéhééérlek! - Mabel úgy nyújtotta a szót, mint pék a tésztát. Hozzá mézédesen mosolygott, és kiskutyaszemekkel pillantott a lányra.

Anita lopva segélykérő pillantást vetett Dipper felé. A srác szerencsére azonnal vette a lapot:

- Figyelj, Mabel, Anita is biztosan nagyon kíváncsi Ford bácsi véleményére - mondta, és Mabel vállára tette a kezét. - Végül is, együtt nyertük ki a növénynedvet. Megérdemli, hogy beszéljen vele.

Anita győzedelmesen keresztbe fonta a karját. Azt hitte, ezzel az ügy el van intézve, de Mabel - habár Anita úgy gondolta, ez fizikai képtelenség - még nagyobbra nyitotta a szemeit, és valahogyan elérte, hogy jobban csillogjanak. Ez már rég túllépte az érzelmi zsarolás fogalmát.

- De csak egy rész lesz, ígérem! Se több, se kevesebb. Tetszeni fog - bizonygatta Mabel.

Azok a szemek..!

Anita hosszan, mélyet sóhajtott. Előbb a pizsamaparti, most meg ez... Mintha a saját halálos ítéletét írná alá. De hiába, ahogyan pillantása találkozott azokkal az ártatlan kiskutyaszemekkel, azonnal tudta, hogy képtelen lesz Mabelnek nemet mondani.

- Oké - sóhajtotta, és kelletlenül beletúrt a hajába. - Benne vagyok.

Mabel sikítva Anitára vetette magát, miközben azt hajtogatta, hogy majd kifosztják a "nasis-szekrényt". Anita Mabel ölelésében látta, hogy Dipper együttérző pillantást vetett rá, mintha a lány bejelentette volna, hogy beáll katonának. Anita Mabel válla fölött nyelvet öltött Dipperre, és így szólt: