#Creepy Bitch (+18) [BEFEJEZETT]

25.fejezet

-Ohohh, vigyázz hova lépsz. -A vidám hangja rögtön alább hagyott amikor észre vette a arckifejezésem - Jól vagy Heather?
- Csak adj valami erős piát, amitől jobban lehetek.
- Van itt a jobb kezemben egy nagyon erős pia de... -Nem tudta befejezni a mondatát mivel addigra már kikaptam a kezéből a poharat és meghúztam a tartalmát.
- Ez jó volt, mi volt benne? -Kérdeztem kissé megszédülve.
- Hát sok erős pia összekeverve. De nem hagytad, hogy befejezzem a mondatom. Azt akartam mondani, hogy ne húzd le egybe az egészet mert hamar beüt. Amúgy Emmát nem láttad? Még nem érkezett meg.
- Nem tudok semmit arról a riiiiibancról - Hirtelen megéreztem ahogy beüt a pia és már nem is voltam önmagamnak. - Aki bármit megtenne értem és ezt soha se értékeltem, pedig lehet csak félek az őszinte kedvességtől.
- Látom beütött a pia Heather. Nem akarsz leülni?
-Ne...nem inkább megyek iszok még valami fincsit. -Majd visszafordultam a konyha felé, amikor véletlenül neki ütköztem Hazelnek, akit új rövid nyakig érő frufrus barna hajával és csontváz jelmezével szinte fel sem ismertem.

- Szia Heather.
- Ohh Hazel hát itt vagy? Hogy vagy még mindig fáj Mr.John halála?
- Igazából kezdem túltenni magam rajta.
- Ha vigasztal, rám is próbált hajtani.
- Micsoda? -Kérdezett vissza meglepődve Hazel.
- Jah igen majdnem megdugott, de csak mert egy kép miatt. Úgy tettem mintha tetszene nekem, pedig egy undorító VÉN...-Még abba sem hagytam a beszédet Hazel felpofozott, amitől a földre estem és megszédültem.
-Te rohadt ribanc. - Nézett rám dühös tekintettel, de voltam még annyira magamnál, hogy megtudjam fogni a lábát és ahogy elesett magamhoz húzzam és megtépjem a haját.
- Engem te ne nevezz ribancnak! - Hazel kiáltására megjelent két fiú, akik szét szedtek bennünket és Hazelt elvitték a küszöbről és kissé félájultan belefektették a fürdőszobai kádba.

Debra hamar a színhelyen termet és érdeklődve fordult felém.
- Mi történt Heather?
- Elegem van, James részeg, Matt hülyéskedik velem, Hazelnek segíteni akartam erre felpofoz, Ezt én nem bír... -Egy pillanat alatt Debra ajkait éreztem a sajátjaimon. Forróak voltak és kicsit édesek, mint a nyalóka, amit folyton a szájában tartott. De sokkból magamhoz térve gyorsan el is toltam magamtól. Zavarban voltam, Debra teljesen összezavart.
- Ugyan Heather. Mindent ki kell próbálni egyszer!
- Én nem vagyok leszbikus bocsi. Nem tudtam, hogy te így érzel irántam.
- Hát érdekes személyiség vagy és jobbat érdemelsz Jamesnél az egy rohadék.
-Ezt meg mégis miből gondolod?
-Semmi hagyjuk inkább, nem mondtam semmit. - Nézett jobbra zavart tekintettel Debra.
- Ne nézz hülyének! Mit tudsz, mond el!
- Nem Heather, ezt nem mondhatom el! -Majd elrohant a sötétségbe.

Hirtelen nem tudta mit reagáljak ezért csak álltam ott egy magamban és tehetetlenségem közepette egy könnycsepp gördült le az arcomról, amikor Lisa jött szembe velem ápolónő jelmezben. Ahogy észre vette a könnyet, ami végi folyt az arcomon kitartotta karjait és átölelt.
- Mi történt Heather? Valaki bántott?
- Semmi bajom nincs Lisa, engedj el! -De nem engedett, egyre szorosabban ölelt magához, annak ellenére, hogy csak egy cseppről volt szó.
- Nem engedlek amíg nem mondod el mi történt.
- De én se tudom. Nem tudom mi van mostanában velem, mintha kezdenék szétesni és elveszíteni az irányítást az érzéseim felet.
- Mennyit ittál? - Nézett bele aggódó tekintettel a szemembe.
- Csak kétpohárral, de a második sokkal erősebb volt.
- Tudod Heather ezt okozza néha pia, felszínre hozzá az elzárt dolgokat belőlünk, amiket józanul legszívesebben elzárnánk. -Lisa karján egy fura folt volt kivehető a sötétben, de amint észre vette, hogy bámulom, eltakarta a másik kezével.
- Nem akarom ezt!
- Pedig ez ellen most nem tudsz mit csinálni, ember vagy te is neked is vannak érzéseid, és lehet jót is tenne neked, ha kicsit kiengednéd magadból a mélyen elnyomott bánatod. Kár, hogy nincs itt Emma ő többet tud rólad, mint én, lehet tudna segíteni.
- Te is vele jössz, hagyjatok vele békén, nem tudom hova tenni a kedvességét.
- Nem is kell hiszen ő se várja el. - A beszélgetésünk közben megjelent James is.
- Innen át veszem Lisa.
- Rendben, vigyázz rá!
- Igyekszem. - Habár ezt mondta a hangján jól kivehető volt, hogy még sok alkohol volt a szervezetében, nem bocsájtottam még meg neki, de az illata hirtelen elfeledtetett velem minden mást.
- Szóval szerettél volna velem lenni, annak ellenére, amit tettem?
-nem tudom miről beszélsz, de most csak rád vágytam és senki másra. - Szenvedélyesen megcsókolt, úgy, hogy még a testem is beleremegett. Erősen magához szorított és nem engedett el. Ez volt az utolsó dolog amire az estéből emlékeztem.

Reggel kissé másnaposan ébredtem fel Debra szobájában az ágyában meztelenül összetúrt hajjal. Mellettem James még aludt, fején a takaróval, ahogy felkeltettem és levettem róla a takarót, váratlan felismeréssel kellet szembe néznem. Nem James feküdt mellettem hanem Matt anyaszült meztelenül. Úgy éreztem elájulok amint észre vettem, és pár másodpercre rá Matt is hasonlóképpen reagált.
- Heather te...?
- Igen és te is!
- De ugye mi nem...?
- Remélem, hogy nem!
- De, miért? Te emlékszel valamire a tegnap estéből?
- Nem, csak arra, hogy Lisa vigasztalt majd megjelent James, akire rábízott.
- Várjunk csak Heather, az nem James volt, hanem én!
- Mi?
- Igen, de a sötétben nem tudtam, hogy te vagy az, azt hittem csak egy szomorú lány, hiszen te sose vagy ennyire összeesve.
- Ez azt jelenti, hogy akkor tegnap este te csókoltál meg engem? Tudod mit nem is akarom hallani!
- De most mi lesz Heather?
- Semmi. Felöltözünk, lemegyünk a többiek közé és elfelejtjük a tegnap estét. -Villámgyorsan vettük fel egyik elszórt ruhadarabot a másik után, majd ahogy kimentem a szobából, a mellettem lévőből is épp akkor jött ki valaki, James. Félmeztelenül. A nyaka ki volt szívva a haja felborzolva és kómás tekintete volt. Amint észre vett lefagyott a tekintete, főleg miután tőlem Matt, tőle pedig egy kis csajszi sétált ki az ajtón.
- Jó reggelt Heather!
- Neked is James! Jó volt az estéd?
- Szerintem a tiéd jobb lehetett! -Mindketten megvető tekintettel néztünk a másikra amíg meg nem hallottuk Debra lépteit a lépcsőn felfelé rohanva.
- Hála égnek, hogy itt vagy Heather. - Debra zihálva nézett felénk, amitől kirázott a hideg.
- Mi történt Debra?
- Hazel meghalt!
- Micsoda?
- A kádban találtak rá a vérében fürödve. Elvágták a torkát egy késsel.
- Szóval meg halt az a ribanc, nagy ügy.
- Nem ez az egyetlen rossz hírem.
- Hanem még mi?
- Emmát tegnap este meggyilkolták a házadban. Felvágták a hasát és a saját belével akasztották fel a nappalitokban. -Nem tudtam, hogy abban a percben örüljek vagy se, a pillanatot egy üzenet szakította félbe, természetesen I.H.-tól.

"Adtam egy lehetőséget neki, hogy visszakozzon, de nem élt a lehetőségével. Tudod, hogy nem volt ártatlan, ahogy Hazel sem volt az. Ideje lenne észrevenned, hogy a rossz embere közöttünk vannak és köztük a legrosszabb, te magad vagy.
Üdv: I.H."