Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Egy kis rész a múltból. Avagy ki is az igazi Herceg

Nem gondolkoztam. Épp egy gyakorlatilag ismeretlen srácot vonszolok a sulimosdóba.....magamra se ismerek! Na nem mintha Cameron nagyon ellenkezne...

-Most pontosan hova is tartunk??

Nem szóltam semmit csak belöktem az ajtón, és magunkra zártam az ajtót.Sóhajtottam egyet, majd hátrafordultam. Cameron ott állt teljes valójában a kagylónak támaszkodva és engem nézett felvont szemöldökkel. Mint mondtam nem vagyok normális, úgyhogy közelebb léptem hozzá ,megfogtam a tartkóját és......ráhelyeztem az ajkaimat az övéire.Isteneeeeem!!!! Milyen puhák!És ahwwwwww ha nem érezném nem hinném el,hogy valaki tud ennyire jól csókolni.Levegőhiány miatt elváltunk ő pedig egy olyan ezer wattos vigyorral nézett rám,mintha csak rárajzolták volna. Önelégült volt ugyanakkor meglepett és persze perverz. Javarészben perverz. Előbbi tettemen felbátorodva megfogta a derekamat és felemelt a kagyló szélére. Nekem valamiért tulságosan ismerős volt a szituáció és sajnos...bevillant,hogy miért.

.......

Tél volt. A jégcsapok minden ház oldalán felfedezhetők voltak, és a karácsonyfaégők varázslatosá tették a kis utcát.Már órák óta császkáltunk ,az arcom ki volt pirosodva és már eléggé átfáztam. Mègis futottam utána. Hirtelen megtorpant.

-Chels nézdd!! Bemegyünk??-nézett rám csillogó szemekkel, miközben a közèpkori stílusban berendezett kávézóra mutatott.Én csak bólintottam,mire ő a kezeinket összekulcsolva húzott be a meleg helyiségbe.Leültünk egy félreeső asztalhoz és odajött egy pincérlány aki kedvesen mosolyogva megkérdezte mit kérünk

-Két feketekávét szeretnénk - rendelt helyettem is Kevin,miközben nem sajnálta az időt arra,hogy megbámulja a lány dekoltázsát. Kevin....egykor ez a név pillangókat ébresztett a gyomromban, de ma már csak sírógörcsöt és egy kis hányingert kapok tőle. A lány bólintott és elment gondolom , hogy megfőzze a kávékat. Erre ő is megtisztelt azzal,hogy ismét rám figyelt,de mikor látta,hogy megsértődve nézek rá csak megfogta a kezem és elkezdett húzni, az apró mellékhelyiségek felé. Úgyanúgy felültetett a kagylóra,de ameddig Cameron mind ezt finoman tette, Kevin nem finomkodott. Durván kapott az ajkaim után majd közölte, hogy nem szereti mikor ki akarom sajátítani és ,hogy nincs okom féltékenykedni. Ezt akkor aranyosnak és szenvedélyesnek találtam, de most egyszerűen nem értem magam,hogy mit is képzeltem.

Mikor visszamentünk a kávék már az asztalon voltak,és egy rövid beszélgetés után elindultunk haza. Én nem ittam meg a keserű löttyöt. Lehet azóta se tudja,hogy én nem szeretem a fekete kávét...

.....

Nem tudtam megállítani. Kibuggyant az első könnycsepp, amit száz másik követett.Cameron meglepetten lépett hátra, majd mikor realizálta,hogy sírok megkérdezte:

-Hercegnő.....mi a baj??

Én könnyeimmel küzdve felnéztem rá , magamhoz húztam és a vállába fúrva az arcom elkezdtem zokogni. Cameron lefagyott. Nem tudta mit kezdhetne velem, de aztán gyengéden megölelt, és hagyta,hogy teljesen összekönnyezzem a polóját.Mikor kissé csillapodott a sírásom,egy picit eltolt magától majd a kezét az arcomra simította:

-Akarsz beszélni róla??

Mielőtt válaszoltam volna éles hanggal szólalt meg a csengő, de mielőtt reagálhattam volna,Cam megragadta a kezem ,kivágta az ajtót és elkezdett végig húzni a suli folyosóján, majd keresztűl az udvaron,egyenesen a kapuhoz.Mivel még csak év eleje van ezért nem volt kapus,úgyhogy gond nélkül kijutottunk a suli kapun, de ekkor én feleszméltem a döbbenetből

-Cameron?? Cameron!!!!!!! Mégis ,hogy gondolod ezt??! Vissza kell mennünk még óránk van és...

Ekkor ő hirtelen hátrafordult ,a tenyerét ráfektette az arcomra ,mélyen a szemembe nézett és azt mondta

-Megmutatom neked Hercegnő,milyen amikor egy igazi Herceggel töltöd el az időt-vigyorodott el, én meg annyira ledöbbentem, hogy már csak azt vettem észre , már el is hagytuk az iskolát. Mièrt van az,hogy ezt a srácot kevesebb mint egy órája ismerem, de máris fenekestől felforgatta az életem??!!