Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Csak egy átlagos reggelnek indult...

- Be van már csengetve  Hercegnő....nem gondolod, hogy az osztályban  van már  a helyed??-vigyorgott  ezerrel  ,bennem  meg felment  a pumpa.....

-Pffff....mégis kinek képzeled  magad ,hogy  nekem mondod  hol a helyem??!!! 

-Tudod.....-mért  végig tetőtől  talpig-most,hogy jobban  megnézlek  tudok  neked jobb helyet  is az osztálynál... -mosolygott  perverzen.

-Na ezt el is felejtheted. Soha ismétlen  soha nem fogok veled lefeküdni....csak ,hogy tudd  nem is vagy az esetem.

-Ehhez képest viszont te gondoltál  rosszra-harapta be a száját ùgy mint aki vissza akarja folytani   a nevetését. Én egyből  olyan vörös  lettem  mint a pipacs, de az egyszer  biztos ,hogy nem fogom  szónélkül  hagyni  ezt.

-Az arcodról  mindent le tudtam olvasni nem èn gondoltam  rosszra!-jelentettem  ki.

-Valóban?-jött  egyre  közelebb- A te fejedben  meg se fordult  milyen  lehet amikor megcsókollak? -nyalt  végig  az Ajkán -Vagy amikor éppen....többet  is teszek  veled?-ennél  a mondatnál  már olyan közel  volt ,hogy éreztem  a mentolos  leheletét  az arcomon, majd egyre közelebb  hajolt  és akkor....elégedetten elmosolyodott  majd  egy lépést  hátrált  és azt mondta: 

-Majd még  találkozunk Hercegnő! -kacsintott  ès ott hagyott. Én meg csak álltam  ott teljesen lesokkolva, és próbáltam  elűzni  a fejemből  a gondolatot, hogy ha megcsókolt  volna......az egója  ellenére  is hagytam  volna.

...

Ezek után úgy ballagtam  be az osztályba  mint egy élőhalott.Gyorsan bocsánatot kértem  a késésért és levágódtam  a helyemre. Egy paddal  mellettem  Camilla  kérdően  nèzett  rám de most figyelmen  kívűl  hagytam.A mellettem  levő  pad üres. Tavaly...egy olyan szemèly  ült mellettem aki...más volt. Legalábbis  azt hittem ,hogy más. De félreismertem. Nagyon. Azóta nem is ült mellettem  más mert nem akartam, és ezt tiszteletben tartották.Gondolataimból egy kopogás  zavart  meg.

-Gyere! -kiálltott  ki az oszi.

-Jónapot! -Lépett be.....ő??!!! 

-Ahhh  te vagy az új diák  igaz? Gyere és mutatkozz....

-Cameron??!!!!-kiálltott  fel....Narely??!!!-te hogyhogy  itt vagy??

-Mondtam,hogy átíratkoztam  más suliba - vigyorgott ezek szerint Cameron

-Jó de...

-Elég! -kiálltott  fel a tanárnő- Natalia ne kiabálj! Te meg kedves ülj  le szépen  a Chelsie  mellé. -mutatott  felém  mire bennem  a vér is  megfagyott.

-Nem! 

-Hogy mondtad??

-Nem ül  mellém.

-Nem kérdeztem  kijelentettem. Tudtommal  én vagyok az osztálynevelő  úgyhogy  ameddig  ez így van az van amit én mondok.

-De...

-És erről nem nyitok  vitát.-mondta majd visszafordult  a napló  fölé, Cameron  vagy ki pedig elindult  felém , de aztán  csak elment  mellettem és leült  Nerli   mellé (szintén  becézés) és egyből  elkezdtek  beszélgetni.Nekem pedig itt lett elegem  abból , hogy nem értek  semmit.Fölálltam  megfogtam  Nerli kezét  és elkiálltottam  magam: 

-TANÁRNŐ  AZT HISZEM  NATALINAK  MEGJÖTT!!!! -ès ki húztam  az osztályból....

-Normális  vagy???!!!!!! Ezt mi a bànatért  csináltad???!!!! -kiálltott rám, de figyelmen  kívűl hagytam.

-Honnan ismered??!

-Most  mindenki  azt hiszi majd ho......kit??! Cameront??

-Szerinted??! A tanárnőt persze,hogy őt!

-Ühmmm....már kölyök  korunk  óta  ismerjük  egymást.De izé...barát,semmi több.

-Ahha..-néztem  furán-Kockás a hasa??

Kérlek  lőjjetek  fejbe!! Ez meg honnan jött??!!

-Fuuu nagyon! Olyan ,hogy......ÁLLJUNK  MEG EGY PERCRE! Ezt...?? Chelsie......te le akarsz  feküdni  vele??!!!! 

-Én...neeeeeeeem.....-mondjuk  ezt úgy kellett volna mondjam, hogy nem vörösödök  el és akkor talán  el is hitte volna....

-Tudod  Hercegnő......én benne  vagyok-súgta egy mély hang a  fülembe. Cameron??! Ő ezt mind végig hallgatta...??! Jesszus....biztos kijött  utánunk.....ahjjjj  szinte látom magam előtt  azt az önimádó mosolyát  miközben  ezt hallgatta.... 

És ekkor....foggalmam  sincs ,hogy csak büszkeségből, vagy mert még  nem ébredtem  fel rendesen  de megfogtam  Cameron  kezét  és elkezdtem  húzni  a mosdók  felé......