I Can't Believe It /BEFEJEZETT/

Bónusz fejezet

Figyelem! Cenzúra nélküli felnőtt tartalmat tartalmaz! 18+!!!

Jake

A Moonlighting-be mentem, az volt ez egyik kedvenc helyem, mert nem túl zsúfolt és olcsó a pia. Letelepedtem a helyiség legelbarikádozottabb pontján lévő asztalhoz, rendeltem egy sört és a telefonomon kockultam. Gyakran jártam ide kicsit kikapcsolni. A haverokkal is itt gyakran összeröffentünk, de ma mindenkinek dolga volt, szal' egyedül kellett töltenem az estét. Trist befogta a nagybátyja, Bryan becsajozott, Ana pedig teljes női uralmat gyakorolt rá. Bryan-t elvesztettük.

A söröm meghozta a pincércsaj. Mosolyt küldtem felé, és egy kacsintást is kiérdemelt a kerek, feszes hátsója miatt. Míg el nem tűnt a pult mögött hátsó helyiségben őt bámultam. Aztán észrevettem két rohadt ismerős figurát. Horan-t és Shelley-t.

Ezek meg mit keresnek itt? Nem a reptéren kellene lenniük? Tudtommal ma mennek vissza a lányok. Most vagy változott – de szerintem akkor írt volna Nia – vagy képesek voltak lelépni.

Feltűnés mentesen előrébb araszoltam, bár úgyis háttal álltak nekem, szóval tök mindegy. Ahhoz az asztalhoz telepedtem át, ami már viszonylag közel volt hozzájuk, de a félhomály miatt nem lehetett felismerni, sőt még a kapucnimat is a fejemre húztam. Biztos, ami biztos alapon.

– Rég voltam... a lányo...vajon har... – nem értettem, amit Niall mondott.

– Szerintem...ne....tudj...Nia... – és George válasza sem volt tiszta.

A kurva életbe a zene miatt nem értem rendesen! Oda kell menjek a pulthoz.

Mikor mindketten jobbra néztek, a bal oldalai székre telepedtem, kettővel arrább. Innen már mindent hallottam.

– Ja az jó volt. És az megvan, mikor elszöktek bungee jumpingozni? – rötyögött George.

– Jaa... fú mikor megtudtam. Baszki életemben nem voltam még olyan ijedt. Ezekkel a hülyeségeikkel a szívbajt hozták rám. – bólogatott a whiskey-ét kortyolgatva Niall.

– Legalább vannak élményeik. – vette a védelmébe őket George.

– Az biztos. Kurva jó volt még a városnézés. A Madame Tussauds-ban mennyit röhögtünk.

– És az első randim Nathival – röhögött fel. – Elvittem egy deszkaparkba. Imádta.

Persze, hogy imádta, te idióta, deszkásnak készül!

– Lia is odavolt a Derby-n, aztán kajáltunk és felültünk a London Eye-re. – nosztalgiázott.

– Hú, viszont Jake-et eleinte nagyon nem kedveltem! – mérgelődött George. – Miután leszállt Niáról, már másabb volt, de attól még ingerelt a jelenléte.

– De a végére haverok lettünk, nem? – fordult felé Niall.

– Végülis.... – mosolygott. – Nem rossz gyerek ő, csak ne hajtson a csajomra.

– Jogos. Én is majd' hülyét kaptam, mikor kiderült, hogy Harry ráhajtott Liára. Szét tudtam volna verni a fejét. Aztán kétszer behúztam neki, és annyival megelégedtem, de ha rajtam múlik, most nem sétálgatni az utcán, akár a haverom, akár nem. Kimondatlan szabály, hogy a haver nőjére nem hajtunk rá, de ezt nem mindenki tartja be. Harryben sem volt elég erkölcs. Fú...!

– Nyugi, Niall.

– Nyugodt vagyok. – fújta ki a levegőt. – Lia biztos most tajtékzik. Ismerem már ennyire, fix, hogy engem szid most is.