I Can't Believe It /BEFEJEZETT/

18. fejezet

Nathi

Még mindig lefagyva bámultam Lia után, aki villám gyorsan eltűnt miután leszidott. Jake előttem állt és tudtam, hogy azt várja, hogy megszólaljak vagy valami, de most mit mondhattam volna neki? Mire összeszedtem magam, hogy végre megmukkanjak ő beelőzött.

– Nathi – kezdett bele, de nem hagytam, hogy folytassa.

– Nem kell magyarázkodnod Jake. Most már mindent értek és tisztán látok. Igazuk volt a többieknek.

– Komolyan érdekelsz. – lépett hozzám közelebb.

– Figyelj, ne haragudj, de veled ez nekem nem fog menni.

– Miért nem?

– Mert nem érzek irántad semmi olyat, csak barátként tekintek rád. Sajnálom.

– És úgy gondolod, hogy ez idővel nem változhat?

– Nem. – ráztam meg a fejem. Bólintott egyet.

– Most akkor hogyan tovább? – sóhajtott.

– Ha neked is megfelel, akkor barátként.

– Rendben. – nem láttam rajta megbántottságot, vagy csak nagyon jól titkolta.

– Menjünk vissza. – javasoltam. Ismét csak bólintott és elindultunk a táborhelyhez.

Ott aztán eléggé nagy káosz fogadott. A legtöbb ember gyilkos tekintettel meredt, de nem rám, hanem Jake-re.

Kösz Lia!

Aztán Lia azonnal el is hívta Jake-t valahová. Attól féltem, hogy kinyírja. Delia esetében van rá esély. De nem mentem utánuk, mert elindult felém JJ és Liam.

Szuper, fejmosást fogok kapni. Mintha gyerek lennék.

– Beszélhetünk egy kicsit? – kérte JJ, mire sóhajtottam egyet.

– Igen. – válaszoltam.

– De ne itt, menjünk arrébb. – javasolta Liam és a sűrű felé vették az irányt. Minden szó nélkül mentem utánuk be az erdőbe. Pár percnyi séta után meg is álltunk és szembe fordultak velem. Eléggé rossz érzésem támadt.

– Nézzétek, tudom, hogy miről akartok beszélni és esküszöm nem én kezdeményeztem. Nem is akartam vele azt. – sütöttem le a szemem.

– Tudjuk, de attól még megtörtént. – kezdte JJ. – Szeretném tudni, hogy mik a szándékaid, mert nem akarom, hogy George...– nem hagytam, hogy befejezze.

– Tudom, tudom, és meg is beszéltem a dolgunkat Jake-kel. Semmit nem akarok tőle, nekem kezdettől fogva csak egy barátot jelentett.

– Igen viszont nem vetted észre a nyilvánvalót. – folytatta Liam.

– De már értem.

– Ennek örülünk, de hihettél volna nekünk, mondtuk, többször is, hogy nyisd ki a szemed. Elkerülhettük volna ezt. George teljesen maga alatt van...– közölte JJ, de ismét közbe kotyogtam.

– Pillanat! George tudja? – kaptam fel a fejem.

– Igen. Látott benneteket. – a kezembe temettem az arcom és leginkább sikítani akartam volna.

– Ne, ne, ne! – hajtogattam. Szóval tényleg komolyan érdeklem. De ennek miért csak most kellett eljutnia a tudatomig? Komolyan mondom, mellettem a feketelyuk, fehér! – Most mit mondjak neki? Teljesen elrontottam mindent. Hogy lehetek ilyen idióta? – vertem a fejem egy mellettem lévő fába.