I Can't Believe It /BEFEJEZETT/

5. fejezet

Lia

Júj, azt a rohadt, ez nagyon fáj! Istenem, menten szétmegy a fejem! Soha, de soha többé nem iszom! – hát igen, az ébredés fájdalmas pillanata...

– Szerinted mit csináltak ezek? – Louis hangja törte meg a csendet.

– Hát föl vannak öltözve, szóval valószínűleg semmit. – most Liam szólalt meg.

Mit... mit keresnek ezek a szobámba?

Lassan kinyitottam a szemem és Zayn gyönyörű, barna tekintetével találtam szembe magam. Ijedten ültem fel és egyben fordultam oldalra, aminek eredménye az lett, hogy lefejeltem a fölöttem magasodó srácot és valakit lelöktem az ágyról, de hogy kit, nem tudom.

– Aú! – nyöszörögtem.

– Mi a fa...?! – egy kissé dühös hang harsant mellőlem a padlóról. Niall.

Na várjunk csak! Mit keres Niall a padlón? És kit löktem le? Lehet, hogy akit lelöktem és Niall... ugyanaz?

Végül elszántam magam és körbenéztem. Zayn, Harry, Louis és Liam állt az ágyam lábánál, míg a szőke fiú föltápászkodott.

– Ti mit kerestek itt? – tettem fel a legalapvetőbb kérdést ebben a helyzetben.

– Titeket – válaszolt magától értetődően Liam. – Pontosabban Niallt, mert egy fotózásra kell mennünk és nagyjából... – nézett a telefonja kijelzőjére – most kellene odaérnünk.

– Basszus, tényleg! – kapott a fejéhez a szőke fiú. – Tíz perc és elkészülök! Addig lent várjatok.

– Miért, lesz még egy gyors menet? – vigyorgott Harry.

Szinte már-már reflexből hozzávágtam egy párnát, mire vihogva kisétált. Aztán a többiek is követték.

– Tudsz adni valami bogyót a fejfájásra? – kérdeztem kis idő múlva a fiúk távozását követően.

– Aha. Várj egy kicsit! – eltűnt a fürdőmbe, és mikor visszatért egy gyógyszeres dobozt hozott magával. – Tessék!

– Köszönöm. – vettem el tőle hálásan. Úgy, ahogy volt, szárazon lenyeltem a kerek kis bigyót.

– Nem kell víz vagy valami más folyadék?

– A-a. – ráztam a fejem mosolyogva. – Mint láthatod, jól megvagyok a nélkül is.

– Jól van.

Ismét csend telepedett közénk.

– Figyelj... – kezdtem.

– Hm? – nyitotta nagyra kíváncsi kék szemeit.

– Miért aludtál velem? – tettem fel pirulva a legjobban foglalkoztató kérdést.

– Ja! Mikor hazahoztunk téged és Nathit George-dzsal, én hoztalak be a szobádba, de ahogy letettelek az ágyra kiesett a telefonom a kezemből és te meg ráfeküdtél. Ki akartam szedni alólad, de úgy, hogy ne ébresszelek föl, ugyanis közben elaludtál. Óvatosan átfordítottalak, viszont valahogy a karod beleakadt a nyakamba és lehúztál. Szóval szó szerint az ágyadba kötöttem ki. Nem tudtam fölkelni, így itt aludtam veled.

– Jézusom... – suttogtam. – Haza kellett hozni? És bele karoltam a nyakadba? Olyan hülye vagyok, ne haragudj!

A képem a tenyerembe temettem, hogy leplezzem pipacs színét.

– Hé, nem gáz! Vicces volt. – kuncogott Niall, ahogy elhúzta a mancsaim az arcom elől.

– Nem, nem volt az! Inkább ciki. Amúgy is, szerinted szép, ha egy lány leissza magát a sárga földig?