I Can't Believe It /BEFEJEZETT/

2. fejezet

Nathi

Miután Liáék kiléptek a szobából tüzetesebben körbe vizsgálódtam. A helyiség tisztaságot sugárzott. Barna és fehér színek uralkodtak. Az ágy mögötti falon világosbarna lamináltlap és mindkét szélén egy kb. harminc centi széles fehér csík keretezte. Maga a padló is ugyanolyan burkolattal volt lerakva, mint az a darab, csak sötétebb és világos csíkok cirmosították. Az ágy sem valami szokványos, mert egy emelvényszerűség, amibe matracot tettek, szóval ágykeret is egyben. Az nagyon sötétbarna majdhogy nem fekete, benne szürke és fehér huzatos ágyneművel. A fekvőalkalmatosság támlájánál két olvasólámpa foglalt helyet. Pluszba még az ágy baloldalán és kocka alakú kislámpa, ami felett egy absztrakt kék, narancssárga mintás kép lógott, míg a jobb oldalon ugyanolyan világítás csak az fel volt szerelve a falra. Az éjjeliszekrényen az ablak felöli részen egy kála csokor díszítette az összképet. A függöny földig érő barna csoda. Az ágy bal alsó sarkában egy világos perzsaszőnyeg terpeszkedett. Persze volt még tévé a fekhellyel szemközti fronton és szekrény, ami tele volt mindenféle csecsebecsével.

A cuccaimat arrébb pateroltam az egyik sarokba, hogy ne legyen útba, és legfontosabb, legféltettebb kincsem, az utazás előtt egy nappal beszerzett gördeszkámat az ágy lépcső vacakjára tettem. Itt megvár, még lefürdök. Elővarázsoltam a nagy monstrumból a pizsamának szánt pólót és egy rövidnadrágot, plusz ugye a fehérnemű. A dolgokkal a kezemben elbaktattam és benyitottam a fürdőbe. Kis ideig tapogatóztam a kapcsoló után. Mikor meglett világosság árasztotta el a helyiséget. Baloldalon jó hosszan tükör, alatta mosdókagyló, itt a csempe, sőt az egész barna volt. A végében a zuhanyzó, amire most szükségem van.

Fürdés után letelepedtem az ágy fa részére és megvizsgáltam a tenyerem, de nem volt vészes és hál' Istennek már nem is vérzett.

Volt már ettől rosszabb is.

Nem néztem túl sokáig, nehogy felforduljon a gyomrom, vagy esetleg kidobjam a taccsot. Inkább a deszkám kerekével szórakoztam.

Nem hagyott nyugodni, hogy még mindig nem kaptam választ a kocsiban feltett kérdésemre. Úgy döntöttem, megvárom még Niall elalszik és átosonok Liához.

Remélem a vendéglátónk nem éjjeli bagoly...

Gondolataimat egy ismerős dallam zavarta meg. A telefonom csörömpölt az ágy közepéről, ahová ledobtam. Sóhajtva másztam érte. A kijelzőt meglátva ismét sóhaj hagyta el a tüdőm. Elhúztam a zöld ikont és a fülemhez emeltem.

– Szia. – köszöntem anyámnak.

– Hali kincsem, megérkeztetek? Minden rendben van? Milyen a szálloda? És London? – bombázott a kérdéseivel.

– Minden jó, jól utaztunk, a szálloda király. És fáradt vagyok. Ja, a film is nagyon jó volt.

– Szuper. Vigyázzatok ám magatokra.

– Oké.

– Rendesek az emberek? – faggatott tovább. Bekapcsolt Anya, vallató énje, ha most nem állítom le, ezer évig sem szabadulok.

– Anya tényleg nagyon dögön vagyok, szóval majd valamelyik nap még beszélünk.

– Jó. Puszillak, szeretlek, vigyázzatok magatokra!

– Oké, szia! – és ki is nyomtam mielőtt még hozzáfűzne még valamit.

Éjfél előtt tíz perccel úgy gondoltam, hogy tiszta a terep. Óvatosan kiléptem a hálóból és szurkoltam, hogy Lia szobája az enyém melletti legyen. Kopogás nélkül a vaksötétben telefon fényénél megpróbáltam halkan kinyitni az ajtót, ami most az egyszer össze is jött. Síri csend volt bent, csak a barátnőm egyenletes lélegzet vételei törték meg. A kijelző fényével világítva elbotladoztam a hatalmas franciaágyig és felmásztam rá. Lia hason fekve, szétterülve aludta az igazak álmát. Ennyit arról, hogy majd mindent elmond. Muszáj volt megtudnom a dolgokat, így felkeltettem. A gyér megvilágításban is láttam, hogy dühösen mered rám, mint aki abban a pillanatban meg tudna ölni a szemével.